szerző:
Vándor Éva
Tetszett a cikk?

A Sackler család a fájdalomra épített gyógyszerbirodalmat, és több évtizeden keresztül elhitette az amerikaiakkal, hogy az opioid fájdalomcsillapítók szedésével semmit sem kockáztatnak. A család birtokában lévő Purdue Pharma ellen most egymás után indulnak a perek az opioidválságban játszott szerepe miatt. Hogy tette függővé Amerikát egy elképesztően hatékony marketingkampánnyal egy gyógyszergyár?

Mi történik, ha közegészségügyi szempontból az lenne az ideális, hogy egy bizonyos gyógyszert minél kisebb dózisban, a lehető legkevesebb betegnél alkalmazzanak, de ez nyilvánvalóan szembemegy a gyógyszergyár céljaival, amely minél több beteget szeretne elérni minél nagyobb adaggal, hiszen így tehet szert nagyobb bevételre? A fájdalomcsillapítás rutinjából felocsúdó amerikaiak most élesben kapnak választ erre a kérdésre a most már évek óta sokat emlegetett opioidválság formájában. A közegészségügy és a gyógyszeripar versenyében ugyanis egyelőre az utóbbi áll nyerésre, legalábbis a bevételek szempontjából mindenképpen, az amerikaiak közül pedig sokan olyannyira vesztésre állnak, hogy az életükkel fizetnek azért, mert magával rántotta őket a gyógyszerfüggőség.

Az Amerikai Járványügyi Központ (CDC) már 2011-ben hivatalossá tette, hogy az Egyesült Államokban opioidjárvány van, és a helyzet azóta csak romlott. Jelenleg 2,6 millió gyógyszerfüggő van, és naponta 91-en halnak meg opioid-túladagolásban az országban. Ma tízből négy amerikainak van fájdalomcsillapító-függő ismerőse, minden ötödik embernek érintett egy családtagja. 2015-ben 33 ezren, 2016-ban 52 ezren haltak meg opioidok miatt. Az amerikai orvosok évente 250 millió receptet írnak fel, vagyis minden amerikaira jut valamivel több mint egy doboznyi opioid fájdalomcsillapító. Vannak olyan amerikai városok, ahol a tűzoltókat több túladagoláshoz hívják ki, mint tűzesethez.

Annak, hogy az Egyesült Államok oda jutott, hogy Donald Trump elnök néhány nappal ezelőtt közegészségügyi szükségállapotot hirdetett, rengeteg oka, szereplője és rengeteg tanulságos szála van. Ezek közül most egyet emelünk ki. Az ugyanis biztos, hogy lehengerlő volt a módszer, amellyel az egyik gyógyszergyártó egész Amerikával elhitette, hogy bármilyen fájdalmat képes csillapítani, és azt is, hogy ennek semmilyen kockázata nincs.

Színre lép az OxyContin

1995. december 12-én az amerikai gyógyszerhatóság kiadta az engedélyt az OxyContin nevű fájdalomcsillapítóra, amely a korábbi néhány órán át ható szerekkel szemben 12 órás felszívódást ígért, ráadásul mellékhatások nélkül. Egy fájdalommal küzdő betegnek kész főnyeremény volt. A gyógyszer 1996-ban került piacra, és a forgalmazásának az első évében rögtön 45 millió dollár bevételt termelt a gyártójának, a Purdue Pharmának. 2000-re ez az összeg már 1,1 milliárd volt, ami alig négy év alatt 2000 százalékos növekedést jelent. Tíz évvel később már 3,1 milliárdos profitot könyvelhetett el a gyártó, ekkor az OxyContin a fájdalomcsillapítók piacának már a 30 százalékát lefedte.

A mostani járvány súlyosságához hozzájárul, hogy az Egyesült Államokban több opioid fájdalomcsillapító is forgalomban van, ilyen az oxikodon alapú OxyContin és Percocet, a hidrokodon alapú Vicodin, illetve szintetikusan előállított fentanil, amely ugyanúgy az agyban található opioidreceptorokra hat, mint a heroin. Az elmúlt években viszont az OxyContinnak sikerült kiharcolnia a piacvezető helyet az agresszív gyógyszermarketingnek köszönhetően.

Az OxyContint igazi orvosi áttörésként emlegették 1995-ben, és elsőre valóban úgy tűnt, hogy végre itt egy hatékony gyógyszer, amellyel fel lehet venni a harcot a betegek legnagyobb ellenségével, a fájdalommal. Ha van a gyógyszerpiacnak szupersztárja, az OxyContin az volt.

Ami nyilván nem ment volna az egészen gátlástalan, és elképesztően hatékony marketingkampány nélkül. A Purdue rájött, hogy nem is igazán a gyógyszer hatékonyságáról kell meggyőznie a betegeket – és mindenekelőtt az orvosokat, akik a recepteket írják a betegeknek –, hanem arról, hogy a gyógyszer szedésének nincs komolyabb kockázata. Ennek megfelelően tanulmányokat és orvosokat támogattak, hogy meggyőző érvekkel bizonyítsák: az opioidfüggőséggel kapcsolatos aggodalmak túlzóak, az OxyContint biztonsággal lehet használni. Betegek milliói pedig használni is kezdték, hogy megszabaduljanak a fájdalomtól. A függőséggel kapcsolatos aggodalmak azonban nemhogy túlzóak voltak, hanem egyenesen túl óvatosnak bizonyultak.

Függő amerikaiak
AFP / Brendan Smialowski

A Purdue nem végzett klinikai kísérleteket, hogy kiderüljön, mennyire addiktív a gyógyszer, az amerikai gyógyszerhatóság mégis jóváhagyta azt a betegtájékoztatót, amelyben a gyártó azt írta, az OxyContin biztonságosabb, mint a többi fájdalomcsillapító. Ezt elsősorban a szabadalmaztatott lassú felszívódásnak tulajdonították, és úgy gondolták, hogy emiatt nem lehet visszaélni vele. Az engedélyeztetést felügyelő szakember, dr. Curtis Wright, nem sokkal később elhagyta a gyógyszerhatóságot. Két évvel később már a Purdue alkalmazásában volt.

1999 és 2015 között kétszázezer amerikai halt bele az OxyContin és más receptköteles opioid gyógyszerek túladagolásába. Az elmúlt két évben egészen borzasztó méreteket öltött a pusztítás. Ha semmi nem történik, egy becslés szerint 650 ezer ember fog meghalni opioidtúladagolásban a következő tíz évben, vagyis az Egyesült Államok egy közepes méretű amerikai városnyi embert fog elveszíteni a gyógyszerfüggőség miatt.

A biztonság illúziója

Az ópium terápiás tulajdonságait több ezer éve ismeri az emberiség, és nagyjából ennyi ideje tisztában van azzal is, hogy a jótékony hatásáért függőséggel kell fizetni. Ezt az ősi tudást próbálta meg felülírni a Purdue.

A mostani válság eredete a receptfelírások rutinjának a megváltozásához vezethető vissza, és ezt a változást a Purdue nagyon alaposan előkészítette a háttérben. Ebben kitüntetett szerep jutott egy Russel Portenoy nevű fájdalomspecialistának, akit a kilencvenes években nagylelkűen támogatott a Purdue azért, hogy olyanokat mondjon, hogy az opioidok a természet ajándékai, és ezt az orvosok csak azért hallgatják el, mert opioidfóbiájuk van, a függőséggel kapcsolatos aggodalmaikat pedig csak mítoszok táplálják. Márpedig ott van az a rengeteg beteg, akinek a fájdalmával törődni kell.

Az OxyContin marketingkampányának a legnagyobb dobása az volt, hogy meggyőzte az orvosokat, ne csak műtétek után, illetve végstádiumban lévő rákbetegeknél használják a gyógyszert, hanem kevésbé akut, hosszú ideig tartó fájdalmaknál is, így az OxyContin lett a bevett fájdalomcsillapító hátfájásnál, ízületi gyulladásoknál, sportsérüléseknél is.

Végül is a logika egyszerű volt: mivel egyik évről a másikra vélhetően nem fog drasztikusan megnőni a rákbetegek száma, az eladásokat csak úgy növelhették, ha a javallatokat kiterjesztik egyéb fájdalmakra. A sikeres kampánynak köszönhetően kiderült, hogy tulajdonképpen nincs olyan fájdalom, amire ne lenne jó az OxyContin.

Az orvosokat szemináriumokra fizették be, ami remek befektetésnek bizonyult, ugyanis ezek a szakemberek aztán kétszer gyakrabban írták fel az OxyContint, mint a kollégáik. A Purdue orvosi folyóiratokban hirdetett, krónikus fájdalommal foglalkozó weboldalakat támogatott, és nem sajnálta a pénzt a promóciós termékekre sem a kalapoktól a plüss játékokig. Kisfilmeket gyártott, amelyekben elégedett páciensek beszéltek arról, hogy a gyógyszer nemcsak a fájdalmukat csillapította, hanem az életüket is megváltoztatta.

AFP / Dominick Reuter

Szoros kapcsolatok

A Purdue Pharma marketinges zsenialitását a tulajdonosokig lehet visszavezetni. A céget 1952-ben vásárolták meg a Sackler fivérek, Arthur, Raymond és Mortimer. Mindhárman pszichiáterek voltak, ugyanakkor jó érzékük volt a gyógyszerreklámozáshoz is, konkrétan új távlatokat nyitottak meg ezen a területen. Arthur Sackler az első hirdetők között volt, aki orvosokkal épített ki kapcsolatot annak érdekében, hogy a Purdue gyógyszereit írják fel – a modell azóta is a gyógyszermarketing bevett módszere.

A Purdue Pharma annyira komolyan vette a marketinget, hogy az új gyógyszer megjelenésével párhuzamosan bővítették a kereskedelmi osztályukat is. A kereskedelmi képviselőik száma alig négy év alatt több mint kétszeresére nőtt. 2001-re néhány ügynök már negyedmillió dolláros bónuszokat vitt haza. Ez volt az az év, amikor a Purdue 200 millió dollárt költött az OxyContin marketingjére, ami a cég méretéhez képest nagyon komoly összeg volt.

De nem sajnálták az energiát az egészen aprólékos munkára sem: orvosok profiljaiból és a receptfelírási szokásaikról készítettek adatbázist, hogy kiderüljön, kik azok, akik a legtöbb fájdalomcsillapítót írják fel, hogy aztán célzottan rájuk szabják a marketingkampányukat.

A vállalatot és az igazgatóit az orvosok és a betegek félrevezetése miatt 2007-ben elítélte a bíróság. Minden idők legnagyobb egészségügyi kártérítését kellett kifizetniük, mert nem jelezték megfelelően a függőségveszélyt, sőt úgy reklámozták a gyógyszert, mint ami nem okoz függőséget. A 634 millió dolláros büntetést viszont könnyedén kifizették, hiszen húsz év alatt 35 milliárd dolláros bevételt söpörtek be az OxyContinnal.

A Sackler család az Egyesült Államok legtehetősebbjei között van. Noha a Purdue Pharma tulajdonosaiként végigkísérték az OxyContin piacra dobását, és most a gyógyszer és a gyár elleni támadásokat is, soha nem nyilatkoztak az ügyben.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!