Az az érzése az embernek, hogy a lakosság egyre nagyobb hányada – hasonlóan az audiokazettához, vinyllemezekhez stb. – soha nem látott a saját szemével telefonkönyvet. Az idősebbek még nyilván emlékeznek erre a vaskos, vékony lapú kötetre, amelyek annak idején minden telefonfülkében és háztartásban fellelhető volt, mára azonban gyakorlatilag eltűnt.

Korábban itt szedtünk össze – a telefonkönyv-lapozgatás mellett – még 9 olyan alapvető szokást, amiben felnőttünk, de a digitális kor elsöpörte.

A szolgáltató a „helyhez kötött telefonszolgáltatást igénybe vevőkről” jogszabály alapján köteles névjegyzéket vezetni, és ezt az előfizetőknek – eléggé idejétmúlt formátumokban is – el is juttatni.

Wikipedia / Tomasz Sienicki

Hogy a „vonalas” telefonosok CD-t kérnek-e (amit már a modernebb számítógépek alapból nem is tudnak kezelni) vagy papíralapú, hagyományos telefonkönyvet, arról ők maguk döntenek.

Évente egyszer, ingyen vehetik át ezeket a kijelölt üzletekben. (Ezek listája a szolgáltató honlapján található.)

A Telekomnál az aktualizált telefonkönyveket várhatóan a jövő év elejétől vehetik át az előfizetők, amelyről a cég az ügyfeleiket év végén értesíti.

Próbáltuk megtudni, hány példányban nyomják a hagyományos telefonkönyveket, ám valamilyen okból elég ködös választ kaptunk a konkrét kérdésre :

„ A telefonkönyvek számáról nem teszünk közzé adatot, azonban elmondható, hogy az információk online elérhetősége miatt egyre kevesebben igénylik a nyomtatott példányokat.”

Annyi biztos, hogy még mindig több mint 3,1 millió vonalas előfizetés van az országban, gondoljunk csak bele, ha mindenki kérne telefonkönyvet, az mennyiségben a teljes magyar könyvforgalom mintegy hatodát tenné ki.