Az incel kifejezés az involuntarily celibate (akarata ellenére cölibátusban élő) rövidítése, azaz röviden azt az (általában) férfit hívják így, aki vagy még soha nem szexelt, vagy annyira régen, hogy úgy döntött, ezen alapul az identitása.

Vannak, akik azt is megkockáztatják, hogy az amerikai diskurzusban az incel ma kicsit olyan, mint volt néhány az alt-right. Ám míg utóbinál a nagy közös cél, azaz Donald Trump elnökké választása után már nem volt egyértelmű, mit akarnak még, annál, hogy az incelek mit akarnak, mi sem világosabb. Szexet, tágabban véve pedig egy olyan társadalmat, ahol (általában valamilyen „igazságtételt” követően) megadatik nekik a – fiatal és konvencionálisan vonzó – nőkhöz való alanyi jellegű jog. Merthogy elképzelésük szerint a szexuális forradalom előtti időben ez minden férfinek járt.

Hogy ez bővebben mit jelent, arra nincs valóban egységes elképzelés. Az incel ugyanis, ahogy az az interneten, központi szervezés nélkül kialakuló szubkultúráknál általában lenni szokott, nem egységes nézetrendszer, egy incel-fórumon általában valódi koherencia nélkül váltja egymást a magányos, szeretethiányos ábrándozás, a düh és gyűlölet, illetve a különböző bizarr protofasiszta ideológiai elképzelések.

AFP

Az azért sokat elmond, hogy az incelek legfontosabb gyülekezőhelyét, az Incels nevű Reddit-oldalt 2017-ben azt követően kellett bezárni, hogy rendszeressé váltak az agresszív, nőgyűlölő fantáziák és konkrét fenyegetések. Nemrég pedig az azóta legdurvább hangvételű fórum, az incels.me is hasonló sorsra jutott. A legnagyobb még élő incel-közösség egy újabb, már gondosabban moderált Reddit-oldalon található, ami jelenleg csak egy külön figyelmeztetést követően érhető el.  Az itt megtalálható incelek a szép számban érdeklődő segíteni próbálókra, gúnyolódókra, külső szemlélőkre és a jelenséget felkapó média képviselőire úgy tekintenek, mint a világtól elzárt sziget nyilazó bennszülöttjei az amerikai misszionáriusra. (Például ilyen címekkel: A New Yorker manipulatív, okoskodó, alaptalan, női szemszögű incel-cikkének cáfolata.)

Egy ámokfutó öröksége

Az incel szót a köztudatba Elliot Rodger hozta be, aki 2014-ben egy dél-kaliforniai egyetemen nyolc embert ölt meg, előtte pedig a szüzességük és szexuális frusztrációjuk miatt őrjöngő fiatal férfiak alakulóban levő közösségeinek gyakori látogatója volt. Rodger 140 oldalas „kiáltványában” hosszasan beszélt az őt idáig juttató érzésekről és gondolatokról, amivel azóta aggasztóan sokak számára mutatott példát. A szubkultúrában néha „Legfőbb Úriembernek” (supreme gentleman) nevezett fiú felbukkanása óta a hasonló elképzelésekkel rendelkező, azokat gátlás nélkül megosztó fiatalok egyre többen lettek, és a rájuk irányuló figyelem is egyre nagyobb lett.

Eközben a szó köznyelvi jelentése tágult is, sokan ma már mindenféle nőgyűlölő, vagy nőkkel szembeni frusztrációról árulkodó véleményre használják. Például volt olyan amerikai újságíró, aki hiába a jól ismert celebfeleség és gyerekek, Kanye Westet is leincelezte egy nőkkel kapcsolatos megjegyzése miatt.

Szűz identitások

Azt, hogy az incel mennyire jellegzetesen 2010-es évekbeli jelenség, mindennél jobban mutatja, hogy mennyi szálon reflektál napjaink kiélezett amerikai kultúrharcának fontosabb témáira.

Például az incelek között gyakori, hogy „elnyomásaikról” – azaz az okokról, ami miatt érzésük szerint nem kellenek a nőknek – precízen összeállított listát vezetnek, olyan, a színtér által megalkotott neologizmusokkal, mint  például a

• mentalcel – akik szerint a mentális betegségeikkel van a baj
• heightcel – akik szerint a magasságukkal
• baldcel – akik szerint a kopaszodásukkal
• gymcel – akik gyúrással próbálnak javítani a helyzetükön, általában kevés sikerrel
• vagy éppen a legfurcsább, a wristcel – akik szerint valamilyen módon a csuklójuk méretéhez kapcsolódik, hogy nem jutnak nőhöz.

Nem nehéz észrevenni a mai amerikai interszekcionális/identitáspolitikai aktivizmus pedánsan figyelt és figyeltetett elnyomás- és privilégiumlistáinak hatását.

Ebből a szempontból egy különösen érdekes szál az incel és a bőrszín kapcsolata: a nem fehér bőrű incelek többsége úgy látja, a fehér férfiak privilegizált helyzetben vannak csajozás szempontjából. Ennek megfelelően az indiai származású incelek például a „currycel” kifejezéssel írják le sanyarú helyzetüket, míg az ázsiaiak „ricecel”-nek nevezik magukat. Ennek oka azonban szerintük elsősorban nem társadalmi, rendszerszintű, hanem konkrét genetikai alsóbbrendűség.

AFP

Génközpontú rendszer

Annak, hogy az elnyomónak tartott kulturális baloldal és feminizmus számára tabunak, vagy legalábbis kényes témának számít bármiféle biológiai meghatározottság gondolata, minden bizonnyal köze van ahhoz, hogy az incelek egy abszurditásig fokozott genetikai determinista ideológiát alakítottak ki.

Az ő világukban minden szigorúan a külsőtől függ, ezen belül pedig nem is attól, amit mi kezdünk vele, hanem csakis a velünk született, nem változó örökölt adottságoktól. A személyiség pedig teljesen mellékes, legfeljebb egészen elnagyolt (és fogalmatlan) módon kerül csak szóba. Az incel-fórumok lakói gyakran folytatnak vérre menő vitákat arról, hogy egy nő vagy egy másik férfi arca és teste tizedestörtekre lebontva tízből hány pontot ér. Néha modellek és hírességek arcszerkezetét elemzik részletekbe menően, vagy egymás szelfijeiről mondanak „kíméletlenül objektív” kritikát, esetleg magukról képeket posztoló idegen nőket zaklatnak hasonlókkal.

Az incel-szcéna egyik legbizarrabb leágazását pedig azok adják, akik ezt a filozófiát továbbgondolva fejükbe vették, hogy a külsejükön költséges és drasztikus plasztikai műtétekkel próbálnak meg segíteni. Igaz, olyan incelről egyelőre nem tudni, aki az ilyen jellegű terveit tényleg meg is valósította volna.  

A többség inkább csak odáig jut el, hogy nem megfelelő adottságokkal születve – például néhány milliméter nem eléggé esztétikus arccsonttal – próbálkozni sem érdemes: az élet tökéletesen reménytelen és nincs lehetőség a fejlődésre. Ezt a felfogást az incel-terminológiában blackpillnek nevezik.

Ebben különböznek a sok szempontból hasonló terepen mozgó PUA-szcénától, akik azt hirdetik, hogy a megfelelő pszichológiai trükkök és magatartásformák megtanulásával gyakorlatilag bárki csajozógéppé válhat. A dühös, csalódott incelek szerint mindez csak átverés, ezért kapta a színtér egyik első (azóta bezárt) fóruma a PUAHate nevet. Ezt az oldalt látogatta annak idején Elliot Rodger is.

AFP

Érdemes megjegyezni, hogy mindez egy olyan időben történik, amikor a genetika kezd újra politikai töltetű slágertémává válni. Nemrég jelent meg a hír, hogy Kínában állítólag megszülettek a világ első génmódosított csecsemői, ezzel újra feléledt az előre megrendelt tulajdonságokkal rendelkező dizájnerbébik körüli félelem. Egy nemrég megjelent tudományos sikerkönyv azt állítja, az eddig gondoltnál jóval nagyobb a gének szerepe a környezethez képest a személyiség kialakulásában, ami máris vitákat váltott ki az eredmények esetlegesen veszélyes etikai és világnézeti implikációi miatt. Az amerikai genetikusoknak eközben sok fejfájást okoz, hogy a rasszok közötti biológiai különbségekkel kapcsolatos kutatásokat - az ilyesmire a tengeren túl - gyakran hivatkozó szélsőjobb rendszeresen ideológiájának megfelelően értelmezi félre. És maga Donald Trump is szeret arról beszélni, hogy a családja milyen kiváló génekkel rendelkezik.

A nő, mint erőforrás

Az után, hogy az incelek (és az egyéb férfimozgalmak tagjai) a szexre való lehetőségek megoszlásáról szigorúan piacként beszélnek, már adja magát a kapcsolódás a gazdasági újraelosztással kapcsolatos különböző diskurzusokhoz.

Bár ezt így nem igazán mondják ki, de az incelek magukat ilyen szempontból egy elnyomott osztálynak tartják, akiktől igazságtalanul vonja meg a javakat (azaz a nőket) a vonzónak, sikeresnek tartott férfiakat (akiket ők Chadeknek hívnak) túlzott előnyben részesítő társadalmi rendszer. Ennek a logikának a mentén fordulhat elő az is, hogy egy feltehetően frusztráló, vonzó fiatalokkal teli helyszínen ártatlanokra lövöldözni „forradalmi” tettként értelmeződik.

Ez volt a témának az a vetülete, amely a világsajtóban még az interneten személyes nyomorukról panaszkodó fiataloktól nagyon távol álló embereket is vitára sarkallt. Az ismert közgazdász, Robin Hanson, majd őt követve a New York Times ismert konzervatív publicistája, Ross Douthat amellett érveltek, hogy bizonyos fokú, piaci természetű újraelosztásra szükség lehet a frusztrált férfi-probléma megoldására. Ennek eszköze lehet a monogámia népszerűsítése, vagy a szexmunka és a szexrobotok elterjesztése.  A témához még az utóbbi évek egyik meghatározó internetes híressége, az önsegítő könyvek világa, a PC és feminizmus elleni harc és a misztikus, maszkulinista konzervativizmus keverékével elégedetlen fiatal férfiak tömegeinek apafigurájává váló Jordan Peterson is hozzászólt, aki a „kényszerített monogámiát” szintén jó megoldásnak tartja az egyenlőtlenné vált szexuális piac kiegyenlítésére.

A felvetést sok heves kritika fogadta. Bár a közgazdászok részéről az egész bevallottan egy azzal kapcsolatos gondolatkísérlet volt, hogy mi történik, ha egy sok ember által piacként kezelt dologban olyan megoldásokat javaslunk, amit a piacon szokás, komoly probléma, hogy mindez azt implikálja, hogy a nőre jószágként, áruként tekintünk, elvéve azt az önrendelkezésüket, ami tulajdonképpen az incelek vesszőparipája. Mindez pedig arra is rámutat, hogy egész mögött az incelek jó részében nem is maga a szex vagy a párkapcsolat iránti vágy fogalmazódik meg, hanem a „csajozásra” való alkalmassággal járó szociális státuszra , illetve "férfiprivilégiumokra" irigykednek, az ezek elmaradása miatt érzett megaláztatás kergeti őket őrületbe. 

AFP

A valódi incelek egyébként nem nevezhetők politikailag tudatos, egységes közösségnek, a gyűlölet és önsajnálat mögött ritkán bukkan fel ennél messzebbre vezető szándék, vagy koherens világkép. Sokan közülük bevallottan csak azért támogatják Donald Trumpot, mert visszaigazolja a gátlástalan, bunkó „alfa” férfiak sikerességét hirdető világképüket.

Akik ennél egy fokkal tovább lépnek politikailag, azokat általában a modern alternatív jobboldal nő- és feminizmusellenességre fixálódott része szívja fel. Ilyen például a magyar interneten is megfigyelhető MGTOW (men going their own way) szubkultúra, akiknek elképzelése szerint a megoldás a feminizmus által „elviselhetetlenné tett” nőkről való önkéntes lemondás, rajonganak a hús-vér nőket kiváltó szexrobotok ötletéért, és az incelek áldozati szerepe helyett inkább az újjobboldal különböző köreire jellemző harsány anti-PC provokációra esküsznek.