Utoljára 1977-ben a Securitate emberei dokumentálták úgy a Bretter György temetésén részt vevőket, ahogy most Orbán Viktor erdélyi magánlátogatásán, a marosvásárhelyi református temetőben csattogtak a fényképezőgépek.
Már a Nagy Imre újratemetésénél tanúbizonyságot tett Orbán Viktor, hogy a halál árnyékának völgyében járva is magára tudja irányítani a figyelmet, és nem is ereszti el.
A rendszerváltás nyitányaként számon tartott újratemetés óta eltelt harminchat év, és még mindig kérdés mit és hogyan mondott akkor a későbbi miniszterelnök az oroszok kivonulásáról. Mindegy, hogy mi a történelmi reflexió, jóvátétel, másodlagos, hogy kit temetnek, miért halt meg.
A főszereplő ő, aki temetni jött, és nem az, akit temetnek.
Tulajdonképpen egész politikai karrierjét meghatározta az az újratemetés és az a temetési beszéd.
Most, hogy pályájának legnagyobb válságát éli át, Orbán Viktor egy újabb temetést használt saját politikai túlélésére. „Magánlátogatásra” utazott Marosvásárhelyre, a 84 éves korában elhunyt ügyvéd, jogvédő, a rendszerváltást meghatározó közéleti ember, Kincses Előd búcsúztatására.
Az erdélyi, politikai súllyal is bíró temetéseknek sajátos történetük van. Ezek azok az alkalmak, amikor a megmásíthatatlanul fogyatkozó közösség még egyszer (utoljára?) fizikailag is meg tudja mutatni önmagát, erőt(?), de legalábbis méltóságot demonstrál. A temető védett övezet.
A temetőkert az erdélyi magyar történelem tömör, jól átlátható lenyomata. Olyan hely, ahol az erdélyi magyarok „egymás között” lehetnek.
A 30 százalékos vámfenyegetés megfelezéséért cserébe az unió vállalta, hogy 750 milliárd dollárért vesz energiát az USA-tól, és 600 milliárd dollárnyi új befektetést hajt végre az Egyesült Államokban.
