A kegyeletsértés sem tartja vissza Orbán Viktort a kampánytól

Utoljára 1977-ben a Securitate emberei dokumentálták úgy a Bretter György temetésén részt vevőket, ahogy most Orbán Viktor erdélyi magánlátogatásán, a marosvásárhelyi református temetőben csattogtak a fényképezőgépek.

A kegyeletsértés sem tartja vissza Orbán Viktort a kampánytól

Már a Nagy Imre újratemetésénél tanúbizonyságot tett Orbán Viktor, hogy a halál árnyékának völgyében járva is magára tudja irányítani a figyelmet, és nem is ereszti el.

A rendszerváltás nyitányaként számon tartott újratemetés óta eltelt harminchat év, és még mindig kérdés mit és hogyan mondott akkor a későbbi miniszterelnök az oroszok kivonulásáról. Mindegy, hogy mi a történelmi reflexió, jóvátétel, másodlagos, hogy kit temetnek, miért halt meg.

A főszereplő ő, aki temetni jött, és nem az, akit temetnek.

Tulajdonképpen egész politikai karrierjét meghatározta az az újratemetés és az a temetési beszéd.

“Orbán Viktor túl erősen beszélt, ennek ma már semmi értelme”

Az állambiztonsági szolgálatok utolsó nagy erőbedobásainak egyike volt Nagy Imre és társai újratemetése, de már csak furcsa kibicként vettek abban részt. A folyamatot megállítani nem, legfeljebb már csak befolyásolni akarhatták, a hatalmas igyekezetben két ügynöktől is szó szerint ugyanaz a jelentés született.

Most, hogy pályájának legnagyobb válságát éli át, Orbán Viktor egy újabb temetést használt saját politikai túlélésére. „Magánlátogatásra” utazott Marosvásárhelyre, a 84 éves korában elhunyt ügyvéd, jogvédő, a rendszerváltást meghatározó közéleti ember, Kincses Előd búcsúztatására.

Az erdélyi, politikai súllyal is bíró temetéseknek sajátos történetük van. Ezek azok az alkalmak, amikor a megmásíthatatlanul fogyatkozó közösség még egyszer (utoljára?) fizikailag is meg tudja mutatni önmagát, erőt(?), de legalábbis méltóságot demonstrál. A temető védett övezet.

A temetőkert az erdélyi magyar történelem tömör, jól átlátható lenyomata. Olyan hely, ahol az erdélyi magyarok „egymás között” lehetnek.