Csütörtök reggelre virradóra Weöres Sándor Merülő Saturnus című művét krétázták fel az Orbán Viktor házához vezető Cinege utcában és a Kútvölgyi úton – számolt be a Népszava.

A lap munkatársa szerint, aki fotókat is készített az aszfaltra írt versről, reggel fél kilenc körül a helyszínre rendőrök érkeztek, akik egy darabig töprengve nézték az írást, aztán beavatkozás nélkül távoztak.

Weöres Sándor: Merülő Saturnus
T. S. Eliot emlékének

Elvették nyájamat. Bánjam-e? Többé semmi dolgom,
nincs felelősség, menhelyen könnyű az aggnak élete.
Legelőbb a papot kergették el, az agancsos félrebeszélőt
deszkájáról, ahonnan égbe röppent naponta — bolond! —
és okosabb papokat válogattak; később a királyt, a védő
végtelent, és kardos királyokat fogadtak; aztán a bölcset,
hiszen van tudósunk elegendő; végül a költőt,
minek számlálja ujjait gagyogva? tódulnak helyébe
a kivánalmak célszerű dalnokai megbízás szerint.

Így állok, arccal falnak fordítva, törött pásztorbotommal.
Csordám a vályunál tolong: mennyi vidám vadonatúj
nagyszerűség úszkál benne! Orr orr mellett, orr az orrot
kitúrja — bánjam-e? — már nem hivatásom,
agyarat döfnek belém, ha látom: mi lesz a roppant
szaporulatból, a kapart anyaméhből, falánk
bódulatban, gyorsuló iramban, a gyilkos sugarakból,
a kapuba rakott robbanásból —
Mint ha sínén a vonat
rohan a szakadékba melynek túlsó partja nincs —
bánjam-e? — lehet, megállítják a végső percben;
vagy a szakadék felett is pálya visz, csak vak vagyok;
talán a meredély szélén szárnyat bont, felröpül:
ők tudják, nem én. Bajuk, ha ők se tudják.
Nekem már mindegy: pásztorbotom eltört,
könnyű szalmán heverni évezredek
fáradalmát kipihenni. Nem látnak, fejük a vályuban,
én is csak farukat s lobogó füleiket látom.

Az mostanra hagyománynak számít, hogy a költészet napja alkalmából költeménnyel üzennek a kormányfőnek: két éve Arany János balladáját, A walesi bárdokat írták az aszfaltra, tavaly pedig József Attila Levegőt! című verse került ki a Cinege utcába. Akkor az elkövetőre rendőrt hívtak.