Sosem gondoltuk volna, hogy ilyen állatokat rejt a magyar puszta
Már hazai bemutatója előtt tucatnyi komoly díjat elnyert a milliós közönség által megnézett Vad Magyarország című, csodálatos természetfilm rendezőjének új műve, a Vadlovak – Hortobágyi mese. Elkísértük a rendezőt a Hortobágyra, hogy testközelből nézzük meg, kik is a film főszereplői, és hogy bebizonyíthassa: a puszta nem is unalmas.
Amit most csinálunk, azt szorozzátok meg háromszázzal, és megértitek, miért gondolkodtunk el húsz nap után, hogy ez tényleg jó ötlet volt-e
– mondja Török Zoltán, az őrülten sikeres, az adott évben minden más magyar filmnél nézettebb Vad Magyarország című természetfilm rendezője az újságíróknak a hortobágyi puszta közepén, nem messze egy csapat vadlótól. Vagyis egy csapat vadló fenekétől: a rendező hiába hozta el a sajtó képviselőit legújabb filmje, a Vadlovak – Hortobágyi mese forgatási helyszínére, az állatok köszönik, de nem kérnek az emberek közelségéből, és ahogy mi próbáljuk megközelíteni őket, úgy mennek egykedvűen egyre távolabb tőlünk. Amikor megállnak, mi újabb kísérletet teszünk a becserkészésükre, ők pedig újra odébbállnak. Hiába: vadlovak.
„Azt gondoltam, olyan témát választottam, amiről viszonylag könnyű lesz forgatni. Hát ez egyáltalán nem jött be” – mondja Török, aki három év alatt hússzor utazott le a Hortobágyra, és összesen háromszáz napon keresztül forgatott az itt élő vadlovakkal – miután már megszokták a jelenlétét, és a közelükbe engedték őt és a stábot. „Végül már olyannyira megszoktak bennünket, hogy a hangmérnökünk egyszer elbóbiskolt a mikrofonja mellett a fűben, és arra ébredt, hogy egy csapat kíváncsi ló veszi körül. Elég jó hangmintákat szerzett akkor” – nevet Török.
De hogy kerülnek mongol vadlovak a Hortobágyra?
Hogy rendszertelen időközönként csikósok száguldanak bele a naplementébe a Kilenclyukú hídon át a gémeskutak mellett, azt a legtöbben pontosan tudják, sokan még azzal is tisztában vannak, hogy a vonulási időszakban akár 100-120 ezer daru is megáll a hortobágyi halastavakban pihenni és enni pár héten keresztül, de hogy a világon csaknem egyedülálló módon él itt 2-300 egyed a korábban a vadonból kihaltnak tekintett Przsevalszkij-lóból is, azzal már kevesebben vannak tisztában. Pedig ez a világon az egyik legnagyobb vadlóménes.
A Przsevalszkij-lóról, vagy egyszerűbben csak vadlóról sokáig azt tartották, hogy ez a világ utolsó olyan lófajtája, amely sosem volt háziasítva (mert az amerikai musztángok vagy az ausztrál Brumby-lovak háziasított, de szökött lovak leszármazottai), de egy 2018-as genetikai elemzés alapján kiderült: vélhetően ez a faj is 5500 éve háziasított lovak utódaiból alakult ki. Akárhogy is, ez a vadlovak utolsó máig élő alfaja, amelyet az utóbbi pár ezer évben nem háziasítottak. A faj Közép-Ázsia, Mongólia sztyeppéin volt őshonos, de már a huszadik században is alig éltek egyedei a természetes életterük csökkenése, a vadászat, az éhínségek és a katonai tevékenység miatt; a legutolsó vadon élő példányt, egy magányos csődört utoljára 1969-ben látták, ez után nyilvánították a vadonból kihaltnak.
Nem sokkal később viszont elkezdtek a faj megmentésén dolgozni: az állatkertekben fogva tartott populációk között cserélgetni kezdték az egyedeket a beltenyészet csökkentése érdekében, és persze a szaporítás is beindult, majd 1992-ben szabadon engedtek Mongóliában 16 egyedet. A lovak örömmel szaporodtak a vadonban, újabb példányokat is szabadon engedtek, és 2005-re sikerült elérni, hogy már „csak” veszélyeztetett legyen a faj besorolása. Ekkor már 1500 vadló élt a világon – mindegyik 31 korábban befogott példány leszármazottja volt.
A vadvédelmi programba kapcsolódott be 1997-ben a Hortobágyi Nemzeti Park is. A kezdeti 22, a beltenyészet elkerülése érdekében alaposan megválogatott ló tenyésztési programja annyira jól sikerült, hogy a természetes élőhely itteni korlátozott nagysága miatt mára már Mongóliába vagy más vadasparkokba is szállítottak a lovakból: a hely nemigen biztosít elegendő élelmet 300-nál több lónak.
Az itteni ménes nagyrészt ahhoz járul hozzá, hogy a kutatók vizsgálhassák a faj viselkedését, esetleges betegségeit, de a vérvonalak keverésében is komoly szerepet játszik az itteni ménes. És még a látogatók számára is elkülönítettek egy háremet (a vadlovak egy csődörből, több kancából és a csikókból álló háremekben élnek, és a populáció tagjai az agglegények is), a nagy ménes tagjai ugyanis a látogatóktól, de még a legtöbb mezőgazdasági munkától elzárt területen élnek, teljes biztonságban. Emellett egy hárem él a Hortobágyi Vadasparkban is, őket lehet szervezett túrákon meglátogatni, és reménykedni benne, hogy aznap épp barátkozósabb hangulatban lesznek.
Vad pusztaság
„Már a Vad Magyarország alatt felfigyeltem a vadlovakra, de az a film a vizes élőhelyeket mutatta be, nem illettek a koncepcióba. De mindig is szerettem volna a pusztáról forgatni: imádom ezt a helyet, gyerekkoromban ide jártam madarászni, és ez a táj a nemzetközi közönség számára is érdekes lehet az egyedisége miatt, míg például a középhegységeinkben hasonló az állatvilág más országok középhegységeiéhez” – magyarázza a hvg.hu-nak Török Zoltán.
A pusztáról sokakban él az a kép, hogy unalmas, és nem történik ott semmi, de ez nem igaz.
Ahogy elkezdtem a vadlovakról olvasni, és megtudtam, milyen szociális rendszerük van, azonnal izgatott lettem, és tudtam, hogy megtaláltam a film főszereplőit.” Török Zoltán hozzáteszi, egyébként is olyan témát keresett, amit – szemben a gémeskutakkal és csikósokkal – még nem dolgozott fel tucatnyi film.
Töröknek az sem jelentett dilemmát, hogy nem őshonos állatokról van szó. „Azért nem arról van szó, hogy zebrát vagy zsiráfot telepítettek volna a pusztába. Teljesen illik ide, közeli rokonai éltek itt, és a betelepítés sem öncélú volt: mind a vadvilág, mind puszta érdekeit szolgálta” – mondja erről. A Hortobágyon egyébként nem is ez az egyetlen „meglepő” állatfaj: a vadlovakkal együtt rekonstruált őstulok is él itt, a mai marhafélék tizenhetedik században kihalt ősének újra meghonosítását célzó program részeként. És mivel a vadlovak nagyon szociális állatok, a Hortobágyon megfigyeltek olyan esetet is, amikor a ménesből kiközösített vadló a tulkokhoz csapódott, hogy ne maradjon egyedül.
A Vadlovak című filmet bár Magyarországon még csak most mutatják be, de külföldi filmfesztiválokon már több mint egy tucat díjat kapott, köztük fődíjakat és közönségdíjakat is. A film méltó „folytatása” a Vad Magyarországnak, annak a filmnek, amely 2011-ben gyakorlatilag forradalmat indított el a hazai természetfilmezésben: a Gyöngyvirágtól lombhullásig után először mutatta meg a legszélesebb közönségnek, hogy a magyar természetfilm is lehet világszínvonalú és olyan szórakoztató vagy lenyűgöző, mint egy játékfilm. Török nagy „trükkje” az volt, hogy az ország egyik legnépszerűbb színésze, Kulka János volt a film narrátora; a filmet a több tízezer mozinéző után a Youtube-on már 1,2 millióan látták.
A Vadlovak narrátora Pokorny Lia, de Török más eszközt is talált arra, hogy játékfilmmé tegye a természetfilmet: a film egy vadlócsikó, a filmben Cseppkeként szereplő kis ló (a Hortobágyon az abc-alapú névadás miatt, mivel épp a V-nél tartanak, Vandaként tartják számon) születésével kezdődik, és az ő felcseperedése adja a keretet nemcsak a vadlóménes egy évének követéséhez, de az egész hortobágyi állatvilág bemutatásához is. Mert bár ők a főszereplők, a vadlovak mellett mások is elviszik a show-t, például a kacsára vadászó fiatal réti sasok, amelyeket a kacsa látszólag totális lelki nyugalommal cselez ki minden alkalommal, vagy a hatalmas szongáriai cselőpók, a kamera előtt kikelő seregélyek vagy a patakban fürdőző darvak. A Vadlovak képsorai sokszor lélegzetelállítóak: eddig még a tudósoknak se sikerült például közelről megfigyelni a vadlovak szülését, de a filmben ez is látható: Törökék tizenhat napig nem mozdultak el a ménes mellől – csak amikor az aksikat kellett feltölteni –, hogy a világon először közelről végignézhessék az eseményt.
Sok műhó semmiért
Török gyakorlatilag mind a háromszáz forgatási napot ugyanabban a nyitott, nem klimatizált autóban töltötte, a csaknem elviselhetetlen pusztai forróságban és a csikorgó télben is. „Az afrikai forgatásokon a stáb azért nem szállhat ki az autóból, mert széttépnék őket az oroszlánok, mi azért, mert a lovak természetes viselkedését akartuk felvenni, nem akartuk megzavarni őket” – magyarázza Török. Ugyanakkor így sem sikerült mindent megvalósítani, amit akartak: a filmben például csak pár másodpercig szerepel a mindössze pár grammos törpeegér, mert akárhogy kerestek, sehogy sem találtak egy egérfészket sem.
„Olyan ez, mint a szerencsejáték: hihetetlen energiát és időt ölsz bele valamibe, ami nem sikerül, de minél régebb óta próbálkozol, annál nehezebb feladni.” Befogni pedig nem akarták volna az állatot: a filmben minden természetes, a filmesek nem teremtettek kontrollált körülményeket, még akkor sem, ha az manapság elfogadottnak számít a természetfilmezésben. 2011-ben a műfaj legnagyobbja, Sir David Attenborough keveredett botrányba, amikor kiderült, hogy sarkvidékinek mondott felvételek helyett valójában egy állatkertben filmezett le jegesmedvéket, amelyeken még a műhó is látható volt.
A gyakorlat a botrány óta is megmaradt, azzal a különbséggel, hogy azóta feltüntetik, ha így dolgozik a stáb, és nem is feltétlenül elvetendő a dolog, mert megesik, hogy épp az állatok vagy az élőhelyük védelme indokolja ezt; a lényeg szakmai értelemben az, hogy az állat a kontrollált körülmények között is természetes viselkedést mutasson. „Bár a közönség észre se venné, ha valamit utómunkával, vágással oldottunk volna meg, azért szeretném azt gondolni, valahogy mégiscsak érződik a filmen, ha hiteles, amit a néző lát. Ezért is ragaszkodtunk már-már röhejesen ahhoz, hogy tényleg ugyanazt a kancát és ugyanazt a csikót kövessük; aki ért hozzá, láthatja, hogy ugyanaz a folt van a kanca orrán” – mondja Török.
A Vadlovak esetében pedig azzal sem volt gond, hogy az állatokat megzavarta volna a jelenlétük: a lovak egy idő után megszokták a stáb autójának hangját, és már nem törődtek vele – amikor lerobbant, és kölcsönautóval próbáltak forgatni, azonnal újra elszaladtak előlük –, más esetekben pedig Török nagyon ügyelt a fokozatosságra. „Amit márciusban fogok forgatni, ahhoz már most felállítom a lest, hogy az állatok megszokják a jelenlétét. Amikor a seregélyek tojást raktak, először csak a fán kívül helyeztük el a kamerát, és napról napra toltuk egy kicsit mindig közelebb, hogy végül a fészek fölött legyen.”
Kimaradt felvételből viszont rengeteg van, részben azért is, mert Török családi filmet akart forgatni, így a természet kegyetlensége csak egy kicsit jelenik meg a Vadlovakban, egy magára hagyott kiscsikó sorsán keresztül (amely állat, miután az anyja elutasította, és ezzel halálra ítélte, az egyik stábtagban próbált pótmamát keresni keserves sírással – számol be a szívszorító esetről a rendező).
De azt, hogyan rúgják vagy harapják egymást véresre, olykor halálra a kancáért küzdő agglegények, és hogyan ölik meg harc közben véletlenül akár a kancát is, már kihagyta a filmből. „Bár fájó szívvel vágja ki az ember ezeket a jeleneteket, öncélú lett volna ezeket is benne hagyni; ragaszkodtunk ahhoz, hogy a fő történethez illeszkedjen minden. Ráadásul azt szeretném, ha egész családok ülnének be a filmre, és ha már egy generációnak kimaradt a szemléletformálás, most a kisebbekkel el lehessen kezdeni a természetről való beszélgetést” – mondja Török, aki egyébként nem is akar többé ilyen „szép” filmet forgatni. „Folyamatosan pusztul a természet, már-már olyan a helyzet, mintha csak rezervátumokban, rácsok mögött forgatnánk arról a kis megmaradt élővilágról.”
Következő filmje így már arról fog szólni, hogyan változik meg őrületesen rövid idő alatt a természet. „Több mint tíz éve élek Svédországban, és folyamatosan, a gyerekeim szeme előtt alakul át a táj: ahol öt éve még egy jégmagos domb volt, mára már egy tó van. Ez nem szomorú, egyszerűen ez van, egyes fajok eltűnnek, mások jönnek.”
Némelyikek pedig újra előbukkannak – mint a mongol vadlovak, a hortobágyi Pentezug sajátos társadalmat alkotó urai, amelyek talán tényleg háziasított lovaktól származnak, de az ember ma már épp azon dolgozik, hogy visszajuttassa őket a vadonba. Ahol szabadon fordíthatnak hátat minden érdeklődő újságírónak és híradóstábnak, lekenyerezhetetlen és megvesztegethetetlen önérzettel, fenséges vadsággal.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Ezek a vadlovak Oroszországba költöznek a Hortobágyról - fotók
15 ázsiai vadló költözik a Hortobágyi Nemzeti Parkból az oroszországi, mintegy 3 ezer hektár kiterjedésű orenburgi vadlórezervátumba az Európai Przewalski ló Tenyésztési Program (EEPP) keretében.
Semjén háziasított rénszarvast lőtt le?
Egy természetfilmes állítja, Semjén Zsolt nem lőhetett le vadon élő rénszarvast Svédországban, mert az 150 éve kipusztult. A helikopteres vadelszállításra adott magyarázat is elég nagy kamu szerinte.
