Jó sokat költött a MÁV felújításra, csak nem ott, ahol szükség volt rá: kellett a pénz a Budapest–Belgrádra
A magyar vasút olyan, mint a magyar oktatás vagy az egészségügy: rendkívül elhivatott emberek hatalmas munkája kell ahhoz, hogy ellensúlyozzák, mennyire kevés pénzt ad az állam. Ami pénz a vasútra megy, az arra jó, hogy a menetrend ne nagyon romoljon, a legrosszabb kocsikat lecseréljék, na és hogy a Budapest–Belgrád vasút épüljön.
A MÁV 800 milliárd forintos hitelkeretről tárgyal az Európai Beruházási Bankkal – jelentették be néhány napja. Ez tényleg nagyon komoly tétel volna, a magyar vasutat ugyanis finoman szólva sem veti fel a pénz. A vasúti közlekedést évtizedek óta hagyományosan elhanyagolja az állam, és most már ott tartunk, hogy óriási összegekre volna szükség ahhoz, hogy ne csak a meglévő szint fenntartására legyen elég a támogatás.
A piaci alapon működő cégekkel ellentétben a MÁV pénzügyi beszámolóit nem azzal érdemes kezdeni, hogy megnézzük a profitot: az állami cégeket azért is tartjuk, hogy ellássanak olyan feladatokat is, amelyeket egy nyereségorientált magáncég nem vállalna be (pont emiatt is jött sok kritika a vonalbezárásokért). Évről évre ugyan összejön néhány milliárd forint profit, de ez csak azt jelenti, hogy valami marad a kasszában december 31-re, az igazán fontos az, hogy a bevétel miből jön és mire költik el.
A kiadások legnagyobb részét a dolgozók fizetései adják: a teljes MÁV-csoport (ideértve a Volánbuszt, a pályaszolgáltatást és a HÉV-et is) 52 ezer dolgozójának a béreire, valamint az ezekhez kapcsolódó járulékokra tavaly 550 milliárd forintot fizettek ki.
Ez után jön sorrendben az igénybe vett szolgáltatásokért kifizetett 216 milliárd forint.
Az anyagköltség 202 milliárd.
Aztán egy olyan tétel, amely a MÁV-nál jóval nagyobb, mint egy átlagos cégnél: az amortizáció. Csak 2024-ben 156 milliárd forintot írt le a cégcsoport értékvesztésként, és az elmúlt években is hasonló számok érkeztek – amennyi eszközt használnak, és amilyen régiek azok, ez így természetes. Ehhez képest eltörpül az, hogy idén például a késési biztosításokra évi 2 milliárd forintot terveznek.
Hogy honnan érkezik erre a pénz, az is világos: nagyon nagy részben az államtól. De annyira sok címen, hogy azt követni is nehéz, pontosan mire mennyi érkezik.
Klaus Mangold volt az egyik, aki 2018-ban felhívta Lázár Jánost, miután kikerült a kormányból. A német üzletember most két tanácsadói szerződést is kapott a Lázár alá tartozó MÁV-tól, igaz, korábban jóval nagyobb összegben is szerződött már a kormánnyal.
Az állam üzemeltetési, illetve közszolgáltatási költségtérítést fizet, valamint a szociálpolitikai menetdíj-támogatást is megadja. Ez utóbbi van benne jobban a köztudatban, ezzel a kedvezményes, valamint ingyenes jegyek miatt kieső bevételt pótolják – pedig amúgy nagyobb tétel az első kettő.
Üzemeltetésre 2013 és 2024 között 1004 milliárd forintot kapott közvetlenül csak a cégcsoport központi vállalata, a MÁV, felújítási költségtérítésre 337 milliárdot. Ami soknak tűnik, de ha leosztjuk, akkor megkapjuk, hogy egy évben 100 milliárd sincs az összesített átlag, pedig lenne mire költeni. Ennél több pénz jut a személyszállításért felelős MÁV-Startnak – az összes költségtérítés így nézett ki cégekre bontva az elmúlt években:
Kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország ellen az ingyenes szén-dioxid-kvótákat terhelő különadó miatt. A teherrel sújtott külföldi cégek visszafogják termelésüket, dolgozókat küldenek el, vagy egyszerűen távoznak, például Romániába. Közben egyre agresszívebben hódítanak az indiai és kínai szállítók.