A Liget-projekt disztopikus játszótereit, a Magyar Zene Háza furcsa természeti szimbiózisát és a Néprajzi Múzeumnak nevezett gördeszkafélcsövet elhagyva megnyugszik és hazatér az ember a Városligeti majálisra érkezve: aki nem szereti a változást, a legjobb helyen van, itt ugyanis megállt az idő.

A retrovonatra nem tett féket a világjárvány, sem a tény, hogy 2022-t írunk.

A mutató a szocinosztalgia és a kétezres évek között ingázik. Amikor megérkezünk, a zsebkendőnyi nagyszínpadon a szórakoztatóipari karrierje alkonyán lévő, Fidesz-influenszerként viszont feltörekvő Győzike énekli a Túl szexi lányt, amit a közönség imád, mellettünk pedig az a férfi tapsol lelkesen, akit a 2000-es években azért ismert a fél ország, mert elénekelte a Ketchup songot a Megasztár válogatóján.

A műsor később a Fiestából ismert Csordás Tibivel folytatódik, eközben viszont a Szakszervezeti Sátorban már túl voltunk a gyerekprogramokon, a szakszervezeti elnök beszéde után pedig Korda Györgyöt megszégyenítő retro-táncház indult. Bár az óriási térben szinte több a sörpad, mint az ember, a Hotel Menthol úgy szól, mintha nagykoncert lenne. Pöttyös szoknyában és színes zakóban megy a twist a színpadon, ami legalább 10 gyereket és két nagyszülőpárt csörögni hív a tánctérre. A Kádár-retro bája pedig majdnem teljesen elfedi a tényt, hogy egyetlen politikai párt sincs jelen a rendezvényen.

A Vajdahunyad-vár tövében folytatódik az időutazás, a fúziós kürtőskalács-fagyi és Bubble tea-standok közé be-beékelődnek a kakasos nyalókák és a békebeli sültek. A gazos fűben poros köröket koptatnak a búsan poroszkáló pónik, 1200 forintért bármelyik kisgyerek nyeregbe ugorhat pár percre – a kiírás szerint „csak saját felelősségre”. A céllövölde és a kacsavadászat is a régi, csak a nyeremények alkalmazkodtak kicsit: a csillámtetoválások mellett az aktuális trendeknek megfelelő Disney-figurás telefontokot is nyerhetnek a szerencsések. Swarowski-koppintások ide, klasszikus hercegnők helyett már jégvarázsos hullámvasút oda: ez mégiscsak az a régivágású majális, ahol az év első meleg hétvégéjén boldog-boldogtalan drágán issza az olcsó sört és megpróbálja lebeszélni a kisgyerekét a 4000 forintos héliumos lufiról.

Utóbbi azért is érdekes, mert ugyan a hangulat retro, az árszabás felveszi a versenyt a mostani inflációval. A kolbász-kenyér-mustár trióért 2000 forintot kérnek el, a vattacukor 1000 és 1500 forint között mozog, egy céllövöldei lövés 500, míg egy kétperces körhintamenet 1000 forintba kerül. És itt még nem is esett szó a lélegzetelállító „Eper-stickről”, amelyért szintén 1000 forintot kérnek el, és három darab epret jelent egy hurkapálcára felhúzva.

Ami pedig a mutatványokat illeti: a régi vidámpark szinte teljes repertoárja kitelepült a Városliget füvére és olyan kapacitással üzemelt, hogy megszűnése már-már indokolatlannak tűnt. A gyerekjátékok között pár, a felnőtt közönségnek szóló pörgő-forgó halálosztó is helyett kapott, finoman sikkes autószerelő-pinup stílusban.

Mégis, abban az országban, ahol a legtöbb történelmi hagyományból politikai játszmát csinált az elmúlt évtized, van abban valami bájos, ahogy a Városliget jobbára nagyszülőkkel és az unokáikkal, nosztalgikusan megtelik. A többiről pedig beszéljen a hangulatvideó.