Merkely Béla prof. – stílszerűen – mossa a kezeit. Ő ugyanis nemcsak elismert kardiológus, a Semmelweis Egyetem rektora, nemcsak a kormányzati oltási kampány egyik arca, és nem is csak az egyetemi bulik sztárja, a cheerleaderek rajongója, hanem egyben a budapesti vizes vb egészségügyi szolgálatának vezetője is.

Annak a vb-nek, amelynek szerdai napján egy elájult amerikai sportolót nem a vízimentők hoztak felszínre a medencében, hanem edzője, aki előbb hiába sürgette versenyzője rosszullétét látva az erre ilyen esetekre odarendelt stáb segítségét, míg végül tétlenségüket tapasztalva tanítványa után vetette magát.

De miért nem léptek a mentők? – fogalmazódott meg azóta alighanem sok millió, az edző közbelépésének fotóit látó emberben a kérdés. Jogosan.

Erre érkezett a FINA sajtócsatornáján a közlemény, amelyben „a sajnálatos eset kapcsán Prof. Merkely Béla, a FINA Világbajnokság egészségügyi szolgálatának vezetője az alábbi tényezőkre hívja fel a figyelmet”.

• amikor egy világbajnoki verseny elindul, rendkívül szigorú FINA-szabályok határozzák meg, hogy a vízimentők mikor avatkozhatnak közbe
• a szabályok alapján a FINA által delegált bírói kar tagjainak jelzésére ugorhatnak be a medencébe, megelőzendő, hogy bármi féleértés kapcsán esetleg félbeszakítsanak egy versenyprogramot
• a szerdai finálé során ilyen jelzés a bíróktól nem érkezett, az edző hiába jelez nekik, ők a szabályok értelmében még ekkor sem avatkozhatnak közbe
• miután az edző saját felelősségére beugrott a medencébe, a helyi vízimentők – érzékelve a veszélyhelyzetet – már nem vártak a bírói jelzésre, hanem maguk is az azonnali közbeavatkozás mellett döntöttek, így végül az amerikai versenyző az ő segítségükkel jutott ki a partra
• a helyi orvosi szolgálat azonnal megkezdte a sportoló szakszerű ellátását; szerencsére, az amerikai műúszó egy percnél is kevesebb időt volt a víz alatt, így egészségügyi károsodás nem érte
• miután a versenyzővel ez már korábban is megtörtént, az edzőjét nem érték váratlanul a történtek – a FINA ugyanakkor vizsgálatot indított, miként előzhetők meg a hasonló esetek.

Szóval, ott van a medence partján a vízimentő (sőt, alighanem több), és remélhetőleg a versenyt nézi(k). Ez a dolguk, menteni kéne azokat, akik bajba kerülnek. Ki vannak képezve, a szabályokat ismertették velük. Alaposan. Beléjük is verték, hogy azok szentek, nekik azoknak megfelelően kell cselekedniük. A jelek szerint történjék bármi, ez az alap.

Akkor is, ha egy versenyző lesüllyed a medence aljára, és már hosszú másodpercek óta nem mozdul. Akkor is, ha a versenyző edzője jelez, segítséget kér.

Ha a versenybíró nem int, ők nem mentenek ki senkit. Akkor sem, ha megfullad? Lehet, szerencsére ezt azért nem tudtuk meg.

Mindenesetre olyanokról, hogy felelősség, józanság, lélekjelentét nem beszélünk. (Amúgy: a FINA-közlemény a versenybírókról sem szól, arról, hogy ők mi a fenét néztek miközben valaki fuldoklott.)

Kiderül viszont prof. Merkely Béla tájékoztatójából, hogy a mentők valójában mégis csak hősök voltak, hiszen „végül az amerikai versenyző az ő segítségükkel jutott ki a partra”. Akkor ugyebár, amikor a versenyző már a felszínen volt, és ki kellett segíteni. Mert ugye a szabályok…

Meg amúgy is, „az amerikai műúszó egy percnél is kevesebb időt volt a víz alatt, így egészségügyi károsodás nem érte”. Jah, mert az edzője észnél volt. Rajta múlt, nem máson. Főleg nem a vízimentőkön.

Nem egy főispán/vármegye-bejelentés, de ez akkor is dobogós a hét legkínosabb megnyilvánulásai között.

Kevesebb NER-hangulatú öntudat és mosakodás valahogy többet érne. Vagy egy sima: Sorry, benéztük.

Amúgy az M4 Sport a következőket idézi az amerikai műúszó edzőjétől, Andrea Fuentestől:

„Azért ugrottam be, mert senki más nem tette. A vízimentőkre néztem, de lefagytak, nem reagáltak azonnal” – idézi az As az edzőt. „A reflexeim beindultak, nem volt idő gondolkodni, azonnal a vízbe ugrottam, talán ilyen gyorsan még soha életemben. Nem volt könnyű a felszínre hozni a magatehetetlen testet.”

Fuentes hozzátette, a medenceparton sem ment gördülékenyen a kommunikáció a segíteni igyekvő mentősökkel, mert nem beszéltek angolul. Nem volt egyetértés abban, milyen pozícióba helyezzék a sportolót, amiből adódott egy kis feszültség. Két perc telt el, mire Alvarez magához tért és lélegezni kezdett. Ekkor már érezték, elmúlt a vészhelyzet és mindenki megnyugodott.

Sorry – tényleg ennyi kellett volna.

Ide kattintva eléri a Nyüzsi további cikkeit, azonnali véleményeket, érdekességeket, szórakoztató mémeket, gif-eket, videókat.