Aranyosi Péter: A miniszterelnök választhatta volna, hogy Jedi lovag lesz, mégis sith lett
A színpadi rutint a Mónika-show közönségszervezőjeként szerezte, és együtt dolgozott Fábry Sándorral a kultikussá vált Dizájn centeren. Aranyosi Péter humorista, a Dumaszínház társulati tagja egy súlyos koronavírus-fertőzés után döntötte el, hogy visszavesz a munkából, és egy általa értelmiségi klubnak nevezett programsorozat megszervezésébe kezd. Gyerekkorról, politikáról is kérdeztük.
hvg.hu: Az imént ideköszönt egy barátja, aki csipkelődőn megjegyezte, hogy ne vegyem önt túl komolyan, mert mindig álmokról beszél, olyan dolgokról, amelyek nem valósultak meg. Hihetek neki?
Aranyosi Péter: Azért próbálok sok álmot megvalósítani, mert én nagy rajongótípus vagyok. A rendszerváltás környékén például elmentem stoppal csak azért Franciaországba, hogy megnézzem a harckocsimúzeumot a Loire-völgyében. Ugyanakkor nagy álmaim sosem voltak, szerintem a boldogság lényege, hogy ne legyenek túlzó vágyaink.
hvg.hu: A tankok szeretete honnan jön? Úgy tudom, nagy World of Tanks-játékos is.
A.P.: Csak felhasználó vagyok, játékosnak nem mondanám magam, pont az benne a dráma, hogy én vagyok az, akit mások kilőnek. De valóban, gyerekkorom óta military rajongó vagyok. Folyamatosan kétforintos katonákat kellett édesanyámnak vennie a trafikokban a számomra; befőttes kupakokból, ceruzaelemekből, LEGO-darabokból lejátszottam a II. világháborút a szőnyegen. A nagyszoba volt az európai hadszíntér, az előszoba az észak-afrikai hadszíntér. Páncéltörő ágyú volt a facsavar, az elem a nehéztüzérség, a tiplik a könnyűtüzérség, a gyalogság a ketchupos kupakok, a picike, műanyag játékocskák a tankok, a targonca a légvédelmi ágyú volt, és különböző papírokból hajtogattam csatahajókat, repülőgéphordozókat, fregattokat, korvetteket és cirkálókat.
hvg.hu: Akkor valahol itt gyökerezik a Csillagok háborúja-rajongása és az is, hogy később történelemtanári diplomát szerzett?
A.P.: Ezek inkább onnan jönnek, hogy az édesanyám minden este olvasott mesét. A Hetvenhét magyar népmesét, a Grimm-meséket. Aztán lassan, de biztosan áttértünk a Mondák könyvére, ahonnan már csak egy lépés a történelem szeretete, és tulajdonképpen a Csillagok háborúja is egy monda, egy kis szerelmi szállal és varázslattal.
hvg.hu: Miskolcon nőtt fel az Avasi lakótelepen. Később vendéglátóipari főiskolára járt, idővel pedig elvégezte a Tanárképzőt, ahonnan a Rádiókabaréba ment gyakorlatra, és ott is ragadt. Mennyi ideig dolgozott a rádióban?
A.P.: Átfedéssel 20 évig dolgoztam Fábry műsorában és a Rádiókabaréban. Amikor először meghallottam Fábry Sándort a 90-es évek közepén a Rádiókabaréban, akkor nekem forradalmian új volt az ő affektálva beszélése, ahogy megragadta a témákat, a kifejezésmódja. A szerelmese lettem neki, és lelkesen tettem alá az én összes történetemet. A Sanyitól irtózatos mennyiségű dolgot átvettem, de ezzel együtt ő is irtózatos mennyiségűt átvett tőlem. Sokat idomultunk egymáshoz.
hvg.hu: Klasszikus mester és tanítványa viszony alakult ki kettejük között?
A.P.: Én inkább a Depeche Mode-féle Master and Servant, vagyis a mester és segédje vonalat mondanám. Abszolút Fábry Sándor keze alá dolgoztam minden szinten, tehát poénokat írtam neki, a műsorát szerveztem, és a Dizájn center cuccaiért is én jártam be egész Magyarországot.
hvg.hu: Hogy nézett ki egy ilyen dizájn centeres beszerző körút?
A.P.: Fábry ideadta a jól felkészített – ő mondta így – Fiat Uno személygépkocsiját, ami akkor volt 18 és fél éves, és én elmentem Mátészalkától Szombathelyig, hogy begyűjtsem a világ összes kacsintós pénztárcáját, orosz szobaszaunáját, a női vibrátort, amely gyönyörszerzésre alkalmatlan, fúrásra meg gyenge volt. Kedvencem a földelés nélküli orosz arcmasszírozó volt. Mivel nem volt hosszabbító hozzá, ezért úgy lehetett csak használni, hogy letérdepeltél a földre, és görnyedt testtartásban odanyomtad az arcodat a 78 centiméter magasságban lévő, konnektorba bedugott arcmasszírozóhoz. Ezalatt urológiai vizsgálatot is el lehetett volna végezni, vagy ha Szájer Jocóról lett volna szó, akkor egész mást is.
hvg.hu: Voltak bevált kincslelőhelyei?
A.P.: Minden héten kétszer mentem piacra, a Bakancsos úttól az összes kínai boltot felkerestem. Már tudták, hogy amit nem adtak el és szar, azt én meg fogom venni. Aztán olvasói leveleket is kaptunk, és én vagy leleveleztem vagy telefonon megbeszéltem, hogy érkezni fogok a tárgyakért. Állandó kapcsolatban voltam a magyar néppel. Jöttem-mentem. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon sikeres időszak volt Sanyinak, de mondhatom, hogy nekem is, mert a Dizájn centerben 50 százalékban benne volt az én kezem is.
hvg.hu: A mai napig tartja Fábryval a kapcsolatot?
A.P.: Nem igazán. Nagyon nehéz vele beszélni már, tulajdonképpen vitaképtelen. Ő az érveimet teljesen lesöpri, és utána már nem sokat tudunk egymással beszélni. Az a baj ebben az országban, hogy egyre nehezebb vitázni az emberekkel, mert már a játékszabályokat sem tudjuk előre lefektetni. Vagyis, ha én azt mondom, hogy játszunk Gazdálkodj okosan!-t, de a másik bőrlabdával jön, akkor már nem közös a játék, a platform. Amikor egy drága barátom azt mondja, hogy Bödőcs Tibor ugyanaz, mint Nógrádi György, mert mindkettő valamelyik politikai oldal lefizetett embere, akkor én onnantól kezdve már nem nagyon hiszem, hogy van miről beszélni.
Amikor az állami ítéletvégrehajtót összekeverjük a szabadságharcossal, onnantól nincs meg a közös alap a párbeszédhez.
hvg.hu: A politikai humor az ön műsoraiban is megjelenik, de csak visszafogottan, nem olyan szélsőséges mértékben, mint Bödőcs Tibornál. A Comedy Centralon nem rég bemutatott Mesteremberekben például néhány mondat erejéig Deutsch Tamás, Borkai Zsolt is a célkeresztjébe kerül. Min múlik, hogy milyen ügyből vagy politikusból csinál poént, és hogy ezekből mennyit tesz a műsorába?
A.P.: Csak arról beszélek, amiről poént tudok mondani. Én nem megmondóember vagyok. A győri polgármester sztoriján való viccelődés pedig szerintem nem is politikai humor, mert a történetben a teljes rendszernek a romlottsága van benne, úgy, mint a jachton való tartózkodás, a kurvák bérlése, a kivagyiság, és az, hogy szembemegy azzal az álidentitással, amit ők magukról kialakítanak. Benne van az egészben ez a lepusztult világunk.
hvg.hu: Nincs is meg önben az igény, hogy több politikai, közéleti téma kerüljön az előadásaiba?
A.P.: Van igény, de nagyon szigorúan tartom magam a szabályomhoz. Van millió dolog, amiről beszélni kéne. Kezdve azzal, hogy milyen szinten van lezüllesztve a mezőgazdaság, vagy hogy nincs magyar minimum. A magyar hatalmi elitnek köszönhetően – és nemcsak a Fideszt, hanem az ellenzéket is ideértem – az ország gátlástalan lelopása, és a jövőnk ellopása történik éppen. Ezt viszont csak úgy lehet megtenni, ha nincs nemzeti minimum, különben számon lehetne sok mindent kérni ezeken az embereken. A másik legszomorúbb dolog, hogy folyatják ránk a gennyt, a gyűlölködést, hogy „halál Brüsszelre”, „halál a buzikra”. Ebben az országban küzdünk a démonokkal.
Van egy drága barátom, Müller Péter Sziámi. Beült a Petőfi Zenei Tanácsba, majd panaszkodott, hogy rászabadultak a gyűlölködők. Mire mondom neki: „Péter, ne csodálkozz, hát nem tudsz úgy megnézni egy Depeche Mode-számot a Youtube-on – amit ugye, Borsod mélyén dzsatubénak mondanak –, hogy előtte ne kellene megnézned egy mosogatószer-reklámot és azt, hogy a brüsszeli szankciók tönkretesznek minket”. Neki prémium előfizetése van – válaszolja ő. Mondom, „igen, mert te gazdag ember vagy, de egy szegény ember kapja a gennyt, és amikor van egy pici lehetősége arra, hogy ezt kitolja magából, akkor azt te kapod a nyakadba. Ha megérdemled, ha nem”.
Arról is szeretnék beszélni, de nem találok poént rá, hogy összeugrasztják az embereket, az oktatást lezüllesztik, a gondolkodást tönkre teszik itthon. Nagyon nagy bűnöket követnek el, amiket nem lehet három év alatt jóvátenni, és az embereknek pont a legrosszabb tulajdonságára játszanak rá. Miközben van egy ember, a miniszterelnök, aki okosabb, mint bárki a hazai politikai életben, jobban beszél, mint szinte bárki a politikai életben. Aki választhatta volna, hogy Jedi lovag lesz, mégis sith lett.
hvg.hu: Ha már a poénoknál tartunk: a Mesteremberek című előadás elején a Neander-völgyi emberhez hasonlítja a kőműveseket és „borsodi orkokról” beszél. Nem érzi ezeket sértőnek egyes társadalmi csoportokra nézve?
A.P.: Szerintem a Neander-völgyi ember-hasonlat nem bántó. Azért Neander-völgyi, mert a rettenetes fizikai munkától megnyúlnak a végtagok és görbe járásuk lesz a kőműveseknek, a munkától megtorzul a test. Még nem panaszkodott senki emiatt. Lehet, hogy van erősebb és durvább poén a műsorban, de ha az érdeklődők végighallgatják, akkor szerintem összeségében jól fogják érezni magukat.
hvg.hu: És mi a helyzet az altesttáji poénokkal? Ezekből is kijut bőven. Úgy gondolja, hogy valóban a maszturbálós poénokra van szüksége a nézőknek?
A.P.: Hallgattam egy podcastot, ahol egy kutatóintézet vezetője azt mondta: a magyar munkavállalók 50 százaléka funkcionális analfabéta. A társadalom butul, nincs mit ezen szépíteni. Vagyis, ha egy olyan poént mondasz el, ami hat mondatból áll, azzal már nem leszel sikeres. Sajnos az egy mondat – egy poénra redukálódik a világ, emitten tartunk. És a humor ezt leköveti. Van nekem egy erős anyagom a Kékfogú Harald királyról, de az pont ezért nem lett sikeres – egy politikusról beszélek benne, aki ellopott egy nagyobb összeget. Továbbá, azt sem szabad elfelejteni, hogy mi javarészt azért vendéglátós humoristák vagyunk (bár néhányan ez ellen tiltakoznak). Többségében azok, akik a Godot Dumaszínházban kezdtük a pályát, étteremben léptünk fel eleinte, vagyis miközben ettek az emberek, mi szórakoztattunk. Én nem az örökkévalóságnak dolgozok, én ma és most akarok megnevettetni.
hvg.hu: Azt jól tudom, hogy a Mónika-showban is dolgozott közönségszervezőként?
A.P.: Hogyne. Felhívtam ezer embert telefonon, hogy jöjjenek el, mert a világ legjobb műsorát forgatjuk vasárnap reggel fél 10-kor. Na, most azt el lehet képzelni, hogy mi feladat volt megtölteni vasárnap reggel a Mónika-show stúdióját. Ehhez képest a Holdra szállás egy könnyű munka.
hvg.hu: Meddig csinálta ezt?
P.A.: Amíg a tetőtérben sikerült a két gyerekszobát kialakítani.
hvg.hu: Volt olyan része, amiből tudott tanulni?
P.A.: Amikor nem jött el a tapsoltató ember, akkor engem küldött be a producer, hogy kicsit felspannoljam az embereket. Ilyenkor voltaképpen azoknak beszéltem, akiket én szerveztem oda, úgyhogy a színpadi rutinom onnan jön, hogy én olyanoknak beszélhettem a Mónika-show stúdiójában, akikkel már beszéltem telefonon, és komfortosan éreztem magam közöttük. Ezt a komfortot ültettem át a színpadra. De ez a kapcsolatteremtési tapasztalat egyébként egészen odáig datálható, amikor 18 évesen reluxaügynök lettem. Minden közgazdászhallgatót és szociológust elküldenék egy félévre redőny-reluxaügynöknek, hogy a sales és a szociológiai merítés szempontjából nézze meg, milyen a magyar társadalom. Szerintem a legtöbbet akkor lehet tanulni, amikor becsöngetsz valakihez, hogy hevederzárat hoztál.
hvg.hu: Az Aranyosi 50 című, új műsorában beszél arról, hogy milyen volt covidosan a kórházi ágyban fuldokolva feküdni, és ez idő alatt eldöntötte, hogy visszavesz a munkából, csökkenti a fellépések számát. A sajtó ezt úgy hozta le, hogy visszavonul, de ha jól értem, erről szó sincs.
A.P.: Persze, hogy nem, ezt a Blikk hozta így le, hatásvadász címmel. Körülbelül harmadára csökkentettem a fellépések számát, vagyis harminc előadásból most már csak 8-9 előadást tartok meg havonta.
hvg.hu: Azért, mert a Covid alatt rájött, hogy több időt szeretne tölteni a szeretteivel vagy ebben a döntésben benne van esetleg a kiégés is?
A.P.: Nem kiégés, inkább fáradtság. Amikor hétfőn Mátészalkára mész, kedden Szombathelyre, szerdán Nyíregyházára, akkor már úgy utálod, hogy bele kell ülni a kocsiba, hogy megbolondulsz. 51 éves vagyok, ezermillió dolog van az életben, ami sokkal fontosabb a humornál, és 15 ezer dolog, ami sokkal fontosabb annál, hogy beüljek a kocsiba. Mert nem a fellépés fáraszt, hanem előtte a 3 óra vezetés, meg utána a 3 óra vezetés, és az, hogy közben nem találkozom a családommal.
hvg.hu: Az is elhangzott a Blikk-interjúban, hogy a nyaralójában értelmiségi klub megtartását tervezi. Ez igaz?
A.P.: Így van, és már meg is tartottam az elsőt.
hvg.hu: Nyilvánosak ezek a klubok?
A.P.: Nem, és nem is készül róluk felvétel.
hvg.hu: Hogy kell elképzelni egy ilyen klubot? Kik az előadók és kik a meghívott vendégek? Barátok, ismerősök?
A.P.: A meghívott előadók nem barátok. Az első vendégem Szanyi Tibor volt, „hivatásos kommunista”. A második lesz Háy János, aki Petőfiről fog tartani előadást. A harmadik előadó a Hell energiaital marketingigazgatója lesz, aki elmeséli, hogy Bruce Willisszel hogyan csinálták a nevezetes reklámot. Elhívom majd Müller Péter Sziámit meg egy slam poetryt író srácot, hogy meséljenek arról, hogy miként kell verset alkotni.
hvg.hu: Szanyi Tibor miről beszélt?
A.P.: A politikai közéletről, a régről és a jelenről. Az alapján, amit elmondott, úgy hiszem, hogy amit mi látunk, az csak a jéghegy csúcsának a hegye. Annál sokkal nagyobb a korrupció, az ország ügyeivel való teljes nemtörődés, a saját anyagi és hatalmi pöffeszkedés.
hvg.hu: Honnan ismeri Szanyi Tibort?
A.P.: Sehonnan, csak megkerestem.
hvg.hu: Miért pont őt?
A.P.: Mert hozzá volt kontaktom.
hvg.hu: Miért érezte szükségét egy ilyen klub létrehozásának?
P.A.: Mert az egész magyar közéletben fuldokolom. A primitivizmusban, az egyvonaliságban, hogy csak kétféle megközelítés van, „az Orbán az isten” és az „Orbán a geci” megközelítés. Úgy érzem, ezeken kívül is van élet. Szeretnék majd hívni mezőgazdászt és atomfizikust is.
Amikor az embernek van rendőrbarátja, gazdasági életben, politikai életben ismerőse, akkor azért leszeded az irányt, az információkat, ami alapján a magad valóságát láthatod, és nem azt, amit az ATV-n vagy Hír TV-n valóságként akarnak neked eladni.
hvg.hu: Nekem mindez eléggé úgy hangzik, mintha ezzel a klubbal hosszabb távú terve lenne…
A.P.: Igen, van is, de az még titkos.
hvg.hu: Bödőcs Tibor neve már felmerült korábban. A média egyértelműen úgy kezeli Bödőcsöt, hogy ő a szupersztár a hazai humoristák között, és a bevételei is ezt tükrözik, ő keres a legjobban a stand-uposok között. Belülről, a szakma is úgy látja, hogy ő kiemelkedik a többiek közül? Vannak esetleg irigyei?
A.P.: Szerintem nincsenek. Mi úgy látjuk, hogy ő a legtehetségesebb közöttünk. Számomra a történeteinek fele ma már szomorúbb, mint vicces, de ő egy filozófus. Egy nagy tudású irodalmár ember, aki amit olvas, azt nagyon szépen bele tudja helyezni a mi mindennapi életünkbe. Ez egy adottság.
hvg.hu: Nacsa Olivér szerint „nem egy női műfaj a humor”. Ön mit gondol erről a kijelentéséről?
A.P.: Az a problémám ezzel, hogy felfújta Nacsa szavait a média, ahogy a Sziámit is ütötték, és ahogy Kiss Ádámot lezsidózták a pápás poénja miatt [Kiss TikTokon eresztett el egy ártatlan viccet a pápalátogatással kapcsolatban, mire több kommentelő, illetve a Nézőpont Intézet elemzője is nekiesett – a szerk.]. Amit a Nacsa mondott, az abszolút nem durva, ez tényleg nem egy női szakma, meg tudom számolni egy kezemen, hogy hány sikeres hölgy van a stand-uposok között. Mint ahogy nagyon kevés sintérnőt és kevés hentesnőt is ismerek.
hvg.hu: De ennek a kijelentésnek két olvasata is lehet. Vagy abban az értelemben nem női műfaj a humor, hogy nincs elég nő a szakmában, vagy abban az értelemben, hogy Nacsa szerint a nőknek nem való a humorizálás, a stand-uppolás.
A.P.: Igen, de szerintem ő nem akart rosszat mondani. Szerintem csak egy megállapítást tett, hogy nincs sok belőlük. Pont. Minden más belemagyarázás.
hvg.hu: Van kedvenc női humoristája?
A.P.: Igen, a Michelle Wild. Egyébként a Mesteremberek című előadásomban az előzenekar Ács Fruzsina volt, akit az én gázsimból fizetek és én hoztam-vittem, úgyhogy azt hiszem, nálam nagyobb támogatója a női humornak nincs.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
