Csütörtök óta megint sokkal rosszabb hely lett Magyarország. Megtartotta búcsúkoncertjét a Ricsárdgír zenekar, amely az országon-világon, a konzumidiotizmuson, vagy épp a celebeken éppúgy tudott hangosan röhögni és röhögtetni, mint saját magán. Egy olyan országban, ahonnan kihalt az irónia és az önirónia, amelyet gyakorlatilag humortalanított a politika, nagyon fontos volt egy ilyen nagyon is komolyan veendő, nagyon is komolytalan zenekar.

Hogy mennyire szokatlan szellemiséget képviselt ez a Szentendre környéki csapat, az korábbi interjúnkból is kiderült, de abból is, hogy bár elbúcsúznak a közönségtől, azért nemrég még kiadtak egy új albumot Kill the Koala címmel „amit csinálni sem volt könnyű, NEMHOGY VÉGIGHALLGATNI!” – írták az utolsó előtti, egyben lemezbemutató koncertjük beharangozójában.

Túry Gergely

Tulajdonképpen a csúcson hagyták abba, bár a magukról tudatosan kialakított imidzs azt sugallta mindig, hogy az egész zenekarosdi számukra csak egy vicc, igazából zenélni sem tudnak (és még az is hosszas vita kérdése a koncerteken, mi lesz a következő szám), a dalaik egyre összeszedettebbekké váltak a 13 év alatt. A 2019-es Rise of the Koala és a búcsúalbumuk, a Kill the Koala tele van zeneileg is kifejezetten értékelhető dallal.

A Ricsárdgírt leginkább persze azért szerették sokan, mert a magyar popzenének azt a hagyományát vitte tovább, amelyben a popzene inkább csak a hordozója a dadaista őrületnek, a stand up comedy-s performanszoknak, amely humorral, keserű gúnnyal és öniróniával próbálja feszegetni a határokat.

Túry Gergely

Talán a KEX zenekar kezdte ezt a 70-es években, amíg el nem üldözte a kommunista hatalom a frontembert, Baksa-Soós Jánost az országból, majd folytatódott a Bizottsággal (amelynek a Kalandra fel! című anti-popzenei lemeze lett a hvg.hu összeállításában minden idők lefontosabb magyar albuma), és tart a mai napig a Bëlga vagy a Tudósok áldásos tevékenységével. Ebbe a sorba állítható a saját magát „art-fart pop” stílusba soroló Ricsárdgír is, de valahogy talán populárisabb zenei megközelítéssel.

A lemezbemutatóról azt írtuk, hogy „az első akkordoknál a legszélesebb vigyorra húzódik a száj, és ez az állapot kitart a koncert végéig”. Pont ezt tapasztalta a Budapest Parkot dugig megtöltő közönség csütörtökön is, amikor a hivatalos búcsúkoncerten még egyszer felcsendült, a Mindenki boldog, a Temetés, az Éndalom, a Minden nyár és a többi őrület sláger. A tömeg elől keményen pogózott, középen és hátul csak vigyorgott és üvöltötte a dalok szövegeit.

Túry Gergely

Mert mi lehet annál jobb 2023 tavaszán, mint kikiabálni magunkból, hogy „És elhiszek bármit, amit mondtok / Magyarországon mindenki boldog” (igen, ennek a dalnak a videoklipjében jelent meg és találkozott fiatalkori önmagával Orbán Viktor), vagy hogy „Mit nekünk a pénz és mit nekünk a szeretet, / Mit nekünk a több, mi beérjük a keveset / Mit nekünk ország, mit nekünk a haza / Ha sehol lenni jó, sehol lenni fasza”, és így tovább.

A koncerten most sem volt különösebben sok faxni, elővezették a dalokat, hátul a különböző videoklipekből láttunk részleteket, és egyéb kis animációk dobták fel a vizuált, a színpad előtt pedig – akár egy fapados Tankcsapda-koncerten – lángnyelvek lövelltek ki időnként, teljesen ide nem illő módon. De hát, ezen is lehetett poénkodni.

Túry Gergely

A koncerten megjelent és egy számba be is szállt szaxofonozni a zenekar tiszteletbeli mentora, drMáriás, de az igazi nagy meglepetésvendég, aki körülbelül annyira volt várható egy Ricsárdgír-koncerten, mint a tűzgépek megjelenése, az Ördög Nóra volt.

A Ricsárdgír időnként írt egy-egy dalt különböző celebekről, amolyan infantilis rajongói szemszögből énekelt például Palvin Barbaráról vagy Ördög Nóráról. Az utolsó celebdaluk a saját billentyűsükről, Paál Lászlóról szólt, aki Szintis Laciként vonult be a magyar poptörténelembe, miután a rajongók megőrültek a dal Budapest TV-t időző klipjétől és a címszereplő mozgásművészeti teljesítményétől. Egy idő óta ez a koncertek utolsó dala, a non plus ultra, a Ricsárdgír adu ásza. Most is így volt, ezzel zárult a koncert, ezzel zárult a zenekar pályafutása. Noha a dalban is kiemeli a szöveg, hogy Szintis Laci soha nem mozog a színpadon (és ez általában így is volt – az ő anti-frontembersége fontos látványeleme volt mindig is a fellépéseknek), most (utoljára) megint előadta jellegzetes, higanymozgású táncát.

Túry Gergely

De térjünk vissza a celebekre! Az együttes egyik legnagyobb slágere az Ördögnóra című dal. A koncerteken egy emberként üvöltötte mindig is a közönség, hogy „Belém bújt az Ördög, belém bújt az Ördög, / Belém bújt az Ördög Nóra! / Hova tűntél az X-faktor óta?”.

A búcsúkoncert vége felé a zenekar – szokásától eltérően – tartott egy pisiszünetet. Ezután a színpadra jött egy csaj, akit először a legtöbben fel sem ismertek, ezért be kellett mutatkoznia: „Ördög Nóra vagyok”. Ekkor esett le mindenkinek, hogy a műsorvezető-celeb, a dal címszereplője bevállalta, hogy kiálljon a Budapest Park közönsége elé, és amolyan X-faktoros stílusban kifejtse, hogy nagyon szomorú a zenekar feloszlása miatt, továbbá egyesével bemutassa a tagokat. (Még a dalban megidézett férjét, Nánási Pált is magával hozta.) Ezt tényleg nem vártuk jönni.

Naná, hogy a hivatkozott dalra megőrült ezek után mindenki.

Túry Gergely

És akkor még ez után jött a zenekar másik ikonikus dala, a Papp Éva által elővezetett Éva otthon című dadaista-feminista himnusz. Erről az énekes azt nyilatkozta nemrég, hogy „nem akarok afelé tartani, hogy utálom a férfiakat, ebben a számban pedig van egy jó nagy adag irónia, hiszen Éva rohadt dühösen vágja a csávója fejéhez a mondatokat, de közben mégis megcsinál neki mindent. És ez nem csak az én életemre jellemző: még ma is sokan elfojtva élünk mi, nők.”

Merthogy a Ricsárgírt nem uralja el a frontember (Márton Dani) és az anti-frontember (Szintis Laci) kettőse, megfordult benne egy csomó fontos női énekes is, a most felbomló zenekari alaptagok között konkréten három: Papp Éván kívül Tóth Dóra Lilla (aki nagyszerűen hegedűl is), illetve Borszukovszky Flóra. Mindannyian fontos szerepet hoznak be az egész Ricsárdgír-kavalkádba.

Túry Gergely

Végül, mint írtuk, jött a Szintis Laci, kisebb tömeg ment fel a színpadra (a Ricsárdgír zenészbarátai), hullott a konfetti, megőrült a tömeg. A dal utolsó sora „A Ricsárgír már nem zene” végtelenítve visszhangzott még sokáig.

És ezzel véget ért egy korszak. És akkor több mint tízezer ember remélte, hogy mint annyi mindennel, ezzel is csak vicceltek egy nagyot, és lehet majd még pogózni a My Horse valamelyik változatára, és lesz legközelebb.

Talán akkor előbukkan Palvin Barbi is.

„Három kolbászfesztivál keresett meg minket a Szintis Laci után" - Ricsárdgír-interjú és lemezpremier

A Szintis Laci című Budapest TV-stílusú videóklipjük néhány hét alatt több mint kétmilliós nézettséget ért el. Ezt ők maguk sem értik. Itt van viszont az új Rise of the Koala című albumuk, tele remek dadaista diszkóval, és még az is elhangzik egy dalban, hogy „a ló néz, a csikó lát".