Idén októberben volt hét éve annak, hogy a Me Too mozgalom erőre kapott, miután széles körben nyilvánvalóvá vált, hogy az ismert filmes producerről, Harvey Weinsteinről keringő pletykáknak volt valóságalapja, majd Alyssa Milano színésznő a Twitteren indította el a vallomások hullámát, hogy nyilvánvalóvá váljon, milyen széleskörű problémáról van szó.

If you’ve been sexually harassed or assaulted write ‘me too’ as a reply to this tweet. pic.twitter.com/k2oeCiUf9n

— Alyssa Milano (@Alyssa_Milano) October 15, 2017

Néhány héttel korábban és néhány ezer kilométerrel távolabb kiderült, nem indul büntetőeljárás Japán egyik legismertebb televíziós újságírója ellen, akiről egy fiatal újságírónő azt állította, 2015 tavaszán megerőszakolta őt egy szállodai szobában. Jamagucsi Norijuki és Itó Siori az Egyesült Államokban találkozott először, majd miután mindketten visszatértek Japánba, a férfi, akkoriban Tokyo Broadcasting System washingtoni irodavezetője, egy munkavacsorára hívta a fiatal újságírót, akinek a gyakornoki ideje Thomson Reutersnél éppen a vége felé közeledett. Itó Siori utolsó emléke az, hogy rosszul érezte magát, és ezért kiment a mosdóba. Amikor magához tért, egy szállodaszobában ébredt, és szembesülnie kellett azzal, hogy miközben eszméletlenül feküdt az ágyon, a férfi megerőszakolta.

Sok statisztika készült arról, hogy a nemi erőszak áldozatainak hány százaléka tesz feljelentést a rendőrségen, egy 2017-es adat szerint Japánban ez az arány még a négy százalékot sem érte el. Ugyanebben az évben egyébként készült egy közvélemény-kutatás is, és a válaszadók 27 százaléka gondolta úgy, hogy egy közös ital elfogyasztása már beleegyezésnek számít, és közel ugyanennyien voltak, akik szerint az is, ha egy autóba ül két ember. Japánban ekkor már több mint száz éve voltak érvényben érdemi változtatás nélkül a szexuális erőszakra vonatkozó törvények, amelyek alapján a beleegyezés hiánya nem minősült nemi erőszaknak, az utóbbi szót ráadásul tabu volt kiejteni.

Itó Siori mégis vállalta, hogy része lesz a négy százaléknak, és hivatalos útra tereli az ügyet. Először felhívott egy segélyvonalat, amelyet a szexuális erőszak áldozatainak hoztak létre, mert nem tudta, mi is pontosan a teendő. Mint kiderült, ahhoz, hogy tanácsot tudjanak adni, fel kellett volna keresnie Tokió egyetlen krízisközpontját, de a telefonos beszélgetés alapján úgy döntött, nem hinnének neki, és körülményes lett volna eljutni oda. Öt nappal a szállodában történtek után rendőrséget is felkereste, és itt szembesült igazán azzal, hogy a rendszer mennyire nem működik. Vagyis az egyik oldal szemszögéből nem működik, mert ha a megvádolt fél jó hírnevének megóvásáról van szó, akkor pont az ellenkezője igaz. Főleg, ha egy olyan magas pozícióban lévő férfiról van szó, mint Jamagucsi Norijuki, aki nem mellékesen barátai között tudhatta Japán akkori miniszterelnökét, Abe Sinzót.

Verzió

És miközben mindenki azt sugallta, hogy az áldozatoknak szégyellnie kell magukat, még a saját családja is azt tanácsolta, húzza meg magát, elkezdte rögzíteni a beszélgetéseket, amelyeket a nyomozókkal és másokkal folytatott. A fiatal újságíró ekkortájt szánta el magát egy olyan lépésre, ami szinte példa nélküli volt: arccal és névvel vállalta a történetét, kiállt a nyilvánosság elé, és remélte, hogy ez majd segít abban, hogy felelősségre vonják megerőszakolóját. „Nincs mit rejtegetnem. Ha most nem beszélek, a törvény nem fog változni. Ezért állok elébe a dolognak” – mondta.

Ehelyett azonban ő került a támadások kereszttűzébe, prostituáltnak nevezték, amiért a blúzán a legfelső gomb nem volt begombolva. Sajnos ez nem volt teljesen ismeretlen helyzet számára, tízévesen az uszodában egy felnőtt férfi illetlenül nyúlt hozzá, egyik barátja édesanyja szerint ez pedig az ő hibája volt, mert túl aranyos volt a fürdőruha, amit viselt. Később pedig azt tanulhatta meg, hogy legyen bármilyen kéretlen mások közeledése, hallgatni kell, a tinédzserlányok csak egymást között oszthatták meg, hogyan zaklatták őket az iskolába menet vagy hazafelé.

Azért történt közben egy – bár talán nem ez a legjobb kifejezés – szerencsés fordulat is, a sajtótájékoztató után meghívta magához Hanna Aqvilin, egy Londonban élő svéd újságíró, és közösen úgy döntöttek, dokumentumfilmet forgatnak. A több éves munka eredményét 2024 januárjában mutatták be a Sundance Fesztiválon, illetve az idei Verzió Filmfesztivál programjába is bekerült a Black Box Diaries (Fekete doboz), amely ugyanazt a címet viseli, mint Itó Siori 2017-ben megjelent könyve.

Miért pont ez lett a cím? Az egyik ügyészségi dolgozó a fekete doboz kifejezést használta, hogy leírja, miért problémásak a szexuális erőszakról szóló ügyek, hiszen nem tudni, mi is történt valójában a szállodában, hiszen nő és férfi mást állít.

A dokumentumfilmben azt mondja: nem volt opció a számára, hogy csendben maradjon. Nem a hallgatás lett volna a boldogság kulcsa, de látva, hogy min kellett keresztülmennie, talán egy apró pillanatra mindenki elbizonytalanodik. Milyen lehet szembesülni azzal, hogy a szavaidnak nincsen súlya, hogy azért, mert nem sírsz, nem viselkedsz úgy mint egy áldozat tenné, kétségbe vonják az állításaidat? Itó Siori esetében úgy tűnt, a melltartón talált DNS-minta sem elég, ahogyan a szálloda biztonsági kamerájának felvétele sem, amelyen lehetett látni, hogyan rángatja ki az autóból a magatehetetlen nőt a férfi, majd hurcolja át a lobbin, vagy annak a sofőrnek a vallomása, aki aznap este szállította őket, és aki emlékezett rá, hogy a lány kérte, tegyék ki az egyik állomás közelében.

Mindeközben szinte egy kezén meg tudta számolni, kik állnak mellette, azok közül pedig, akiktől segítséget remélt, többen szakmailag és emberileg is eljátszották a bizalmát. Ott voltak azok az újságírók, akik nem közöltek hírt a sajtótájékoztatójáról vagy az a nyomozó, aki úgy tűnt, segíteni szeretne neki, majd egyszer csak randira hívta. De persze ellenpéldákkal is találkozni, a parlamentben is akadt egy képviselő, aki igyekezett napirenden tartani az ügyet, bármennyire próbálták elhallgattatni azzal, hogy ez nem tartozik az ő asztalukra. És ugyan a taxisofőr és a portás nem segített azon a borzalmasan végződő tavaszi estén, de később – vállalva azt, hogy elveszítik állásukat – vallomásukkal igazolták Itó Siori állításait.

Felcsillant a remény, amikor a rendőrség az előzetes vonakodás ellenére vizsgálni kezdte a történteket, de a hatóságokkal folyatott egyik beszélgetés közben kiderült, hogy kiadtak ugyan egy letartóztatási parancsot, ám mielőtt egy reptéren kattant volna a bilincs Jamagucsi Norijuki kezén, visszavonták azt. Ez a párbeszéd is bekerült a filmbe, ahogyan az is, a fiatal újságíró háza előtt ott áll egy gyanús autó, hogy egy speciális készülékkel vizsgálja át, nincsen-e bepoloskázva a lakása, és inkább átköltözik a barátaihoz. De az is, hogy egy ponton annyira elviselhetetlen lesz a ránehezedő teher, hogy úgy érzi, nincs tovább, majd egy kórházban tér magához.

Elmondása szerint nem emlékezett arra, hogy ezeket a nehéz pillanatokat is rögzítette, és amikor vágás közben rábukkantak a felvételre, elgondolkozott azon, vajon helye van-e ennek a filmben. Végül úgy döntött, látnia kell az embereknek, hiszen ha valaki másról lenne szó, akkor ez számára nem lenne kérdés.

Ez a dilemma érdekes együttállásra világít rá. Itó Siori egyszerre áldozat, nyomozó és újságíró, ezek a szerepek folyamatosan váltják egymást a filmben, van, amikor azon vívódik, felhasználhatja-e a beszélgetést, ha az azt jelenti, hogy azzal kockáztatja a másik fél megélhetését, ahogyan azt is láthatjuk, ahogyan stábjával egy nyilatkozat miatt üldözőbe veszi azt a rendőrségi tisztségviselőt, aki visszavonta a letartóztatási parancsot.

Verzió

Amellett, hogy váltakoznak a szerepek, változik a nyelv is, Itó Siori hol japánul, hol angolul beszél. „Japánban van egy bizonyos módja annak, ahogy nőként beszélnünk kell – nem szabad dühöt mutatni, nem szabad érzelmesnek lenni, az idősebb férfiakkal pedig extrán udvariasnak kell lenni. Amikor úgy döntöttem, hogy szembenézek ezzel az egésszel, nem tudtam az anyanyelvemen gondolkodni. Az angol volt az eszköz, amely segített abban, hogy beszélni tudjak róla, hogy ki tudjam fejezni, mennyire dühös vagyok” – nyilatkozta egy interjúban.

Hogy mennyire segített a könyv, majd a film abban, hogy feldolgozza a történeteket? Állítása szerint egy ideig így el tudta távolítani magától, mintha minden egy másik személlyel történne, mintha külső szemlélő lenne, idővel azonban szembesült azzal, ez nem segít abban, hogy megbirkózzon az életét gyökerestől felforgató traumával. A könyvében sem szívesen írt még az érzelmeiről, inkább egy újságíró pragmatikusságával számolt be az addig történtekről. Szerinte ez is egyfajta válasz volt az őt ért traumára, ahogyan azonban a film miatt foglalkoznia kellett a személyesebb szálakkal is, lassan elfogadta, hogy nem nyomhatja el az érzéseit.

És ahogyan nem nyugodott bele abba, hogy a japán sajtó vonakodva foglalkozik a szexuális erőszakról szóló történetekkel, hogy tabutémaként kezelik azt vagy megbélyegzik az áldozatokat, nem fogadta el azt sem, hogy végül nem indult büntetőeljárás az ügyében, és polgári pert indított, amit 2019-ben meg is nyert. A bíró megállapította, hogy Jamagucsi Norijukinak kártérítést kell fizetnie Itó Siorinak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az újságírónak is fizetnie kellett az erőszaktevőnek, mert könyvében azt állította, hogy a férfi randidrogot használt, és ezt nem sikerült bizonyítania.

Az ügy és azt lezáró bírósági döntés mindenesetre fontos mérföldköve volt a japán Me Too mozgalomnak, és ezzel párhuzamosan számos botrányos ügyre derült fényt. Kiderült, nem csak Itó Siori látta úgy, Japánban sürgős változásokra van szükség.

A szállodában történtek óta az országban kétszer is átírták a szexuális erőszakra és zaklatásra vonatkozó törvényeket, először 2017-ben, amikor például elismerték, hogy férfiak is lehetnek áldozatok, megnövelték a kiszabható büntetés mértékét, majd 2023 júniusában a nemi erőszak fogalmát az erőszakos nemi közösülésről a beleegyezés nélküli nemi közösülésre módosították, a beleegyezési korhatárt is felemelték 13 évről 16 évre.

A Fekete doboz című filmet a 21. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál keretében 2024. november 10-én lehet megtekinteni a Művész Moziban, a vetítés este negyed kilenckor kezdődik.