Alig két évtizeddel ezelőtt a fél világ szörnyülködött, és Janet Jackson karrierje is beleremegett abba, hogy Justin Timberlake felfedte az énekesnő egyik mellét a 2004-es Super Bowl félidei show-műsorának a csattanójaként. Az idei Grammy-díjátadó vörös szőnyegén Bianca Censori lényegében anyaszült meztelenül vonult végig, de a fotósok csak azt kiabálták neki, hogy „ide nézz!”, „erre fordulj!”, és villogtak a vakuk szüntelenül. A tartalomfogyasztási szokásoknak erre a gyors változására Jimmy Kimmel figyelt fel az esti show-műsorának a monológjában. A médiaszenzáció mögött azonban van egy ember, akiből mindent láttunk már, de akiről szinte semmit sem tudunk, éppen ezért a megfejtéssel is bajban vagyunk. És talán maga Bianca Censori is bajban van.

Lehet-e a pucérkodás művészeti hitvallás, feminista kiáltvány és társadalomkritika? Egy Grammy-ceremónia vörös szőnyege talán váratlan helyszín ahhoz, hogy ilyen mélységű kérdéseknek teret adjon. Kanye West felesége viszont épp itt csupaszította le magát annyira, hogy azóta is mindenki a saját elképzeléseit és meggyőződéseit vetíti ki rá, mint egy fehér vászonra, miközben a sajtó egymás után ontva magából a cikkeket az ominózus vetkőzésről, biztos, ami biztos, nem győzi kikockázni Censori melleit és ágyékát. 

A felháborodás és a sokk kiterjedtségéből ítélve kisebbségi véleménynek számít, hogy itt valójában egy művészeti produkciót láttunk, amit talán a kíváncsi kukkolás és a szekunder szégyen furcsa egyvelege elhomályosít. És, hogy ebben a produkcióban Bianca Censori nemcsak tárgya, hanem cselekvő alakítója is az eseményeknek. A Daily Mail egyik publicistája egy műértő meggyőző erejével igyekezett elmagyarázni, hogy Kanye West és Bianca Censori valójában körültekintően megkoreografált szerepet felvéve korunk társadalmát igyekszik kihozni a sodrából, 21. századi közösségi médiás gengsztereknek kikiáltva őket. Szerinte ebben a felállásban Censori nem hogy hagyja sodortatni magát, tehetetlen rabjaként a férje ambícióinak, hanem önszántából veszi ki a részét a provokálásból. Nem mint tehetetlen múzsa, hanem mint az összeesküvés résztvevője. 

View this post on Instagram

A post shared by Bianca Censori (@bbiancacensori)

Ennek a gondolatmenetnek a kiindulópontja az, hogy egy magabiztos nő nem fél megmutatni és felvállalni magát, adott esetben annak árán sem, hogy szembe megy a konvenciókkal és elvárásokkal.  

Ezt lehetne akár meggyőző érvnek is elfogadni, és mivel Bianca Censori ruhák helyett hallgatásba burkolózva nem fejti ki bővebben, hogy mit gondol és mit akar üzenni, akár érvényesnek is lehet nevezni. A meztelenkedés mint divatkiáltvány összenőtt a 30 éves ausztrál modellel, és azóta, hogy 2023-ban, nem sokkal West válása után a korábbi feleségétől, Kim Kardashiantól, összeházasodtak, Bianca Censorit legalább olyan ritkán lehet Kanye West nélkül látni, mint ruhában. 

View this post on Instagram

A post shared by Bianca Censori (@bbiancacensori)

Ha zsigerből akarjuk megfejteni, hogy mit látunk, akkor óhatatlanul felfedezünk benne valami baljós árnyat, a West-Censori fellépésekben ugyanis, történjenek azok akár köztereken, rendezvényeken vagy a közösségi médiában, nincs semmi könnyedség, lazaság vagy játékosság, nincs összekacsintás a közönséggel, amelynek a produkció szól, nincs benne spiritusz, nincs benne humánum, mintha csak egy élettelen darab húst látnánk, amelyet a bábjátékos rángat ide-oda a színpadon. 

Ami talán a legfelkavaróbb az egészben, hogy hiányzik a produkcióból a beleegyezés bármilyen jele. A vörös szőnyeges vetkőzést megelőző pillanatok kifejezetten feszültnek tűnnek az egyik videón, Censori mintha ellenkezni próbálna, a fejét is ingatja, de West ellentmondást nem tűrően adja ki az utasítást a vetkőzésre. (Szájról olvasással próbálkozva a bulvársajtó arról cikkezett, hogy West azt mondta a feleségének, ne csináljon jelenetet.)

@cbsmornings Kanye West & Bianca Censori arrive on the #Grammys ♬ original sound – CBS Mornings

De a megfejtéshez érdemes talán Bianca Censori szemébe is nézni, ahonnan az üresség és a félelem nézett vissza.

A nagy polgárpukkasztás/performanszolás közepette ugyanis a modellkedésben egyébként nagy rutinnal rendelkező Censori riadt szemekkel pásztázta az őt vevő kamerákat, és hiába a nagy kitárulkozás, minden mozdulatán érezhető volt a diszkomfort. Lehet azt mondani, hogy ez is része volt a performansznak, de mi van, ha nem? Mi van, ha Bianca Censori nem önszántából, nem a saját művészi hitvallásának a kiteljesedéseként állt anyaszült meztelenül a tetőtől talpig felöltözött férje mellett, hanem kényszerítés, manipuláció, pszichés vagy fizikai nyomásgyakorlás hatására? Ha a meztelenséget az önrendelkezés és önkifejezés egyik formájának tekintjük, akkor mennyire feleltethető meg ennek az, hogy egy magabiztos nő a mellette álló férfi utasítására hajtja végre a saját maga lemeztelenítését?

Mi van, ha valami tényleg az, aminek látszik? Abúzusnak és kizsákmányolásnak. 

A divatot Kanye West a korábbi kapcsolataiban is a kontroll egyik eszközeként használta. A stylist szerepét vette fel a korábbi házasságában is Kim Kardashiannal, aki elmondása szerint egy időben kétségbe esett, ha nem a férje mondta meg, hogy mit vegyen fel. De a korábbi barátnője Julia Fox is hajmeresztő történeteket osztott meg az önéletrajzában West öltöztetői megszállottságáról. Egy alkalommal például egy randi közepén szólította fel a nőt, hogy öltözzön át, mert nem tetszik neki a ruhája. 

West és Censori nyilvános megjelenései már jó ideje azt a dinamikát követik, amit a Grammy vörös szőnyegén láttunk – az eddigi talán legextrémebb formájában. Így ha nagyot szólt is a vetkőzős műsoruk, valójában nem volt meglepő, a sokkolás, a provokáció része a működési mechanizmusuknak, eszköz a szalagcímek uralására. Censori eddig is a szó nagyon extrém értelmében vett ruhákban, a meztelenség határát nemcsak súrolva, hanem sokszor át is lépve jelent meg a köztereken. Az ő pucérságának a kiegészítéseként pedig mindig ott van a teljesen felöltözött West, megidézve a jól ismert patriarchális felosztást, amelyben a nők vetkőznek, a férfiak pedig nézik – ruhákkal komfortosan el- és betakarva. Ez a felosztás kapott ugyan egy gellert azzal, hogy a meztelenség a felszabadultsággal, a saját test feletti kontroll megszerzésével, a választás szabadságával is azonosítható, de nehéz ezt mégis kiemelni a patriarchális kontextusból akkor, amikor a férfiak nem igazán élnek ezzel a felszabadító lehetőséggel. Nekik nem kell levetkőzniük ahhoz, hogy maguknak és a világnak megmutassák, mennyire szabadok és önazonosak. 

View this post on Instagram

A post shared by Bianca Censori (@bbiancacensori)

Bianca Censoriból csak a testét látjuk, semmi mást. Sem a gondolatait, sem az érzéseit nem ismerhetjük. Kanye West ezzel ellentétben már többször betekintést engedett az elméjébe, és nem volt megnyugtató, amit mutatott. A nyilvánosság előtti viselkedése sokszor kiszámíthatatlan és felkavaró volt, a sorozatos kirohanásai között volt Hitler dicsőítése, több antiszemita megnyilvánulás, vagy épp az, hogy néhány éve bejelentette, indul az elnökválasztáson. Közben több olyan hír is megjelent, ami arra utalt, hogy Kanye West a hatalmi helyzetét visszaélésre használja. A Rolling Stone cikkezett arról, hogy egy „megfélemlítési taktika” részeként mutogatott a volt feleségéről, Kim Kardashianról készült explicit képeket az Adidas alkalmazottainak, még mielőtt a cég felbontotta volna vele a szerződést. Szexuális zaklatás miatt két nő perelte be. Egyikük azt állítja, az egyik klipforgatáson fojtogatni kezdte őt a rapper, miközben az kiabálta, hogy „ez művészet, ez kibaszott művészet”. 

De a legfrissebb közösségi médiás agymenése sem a kétségek eloszlatása felé mutat, sőt. A rapper pár nappal a Grammy után zavart és összefüggéstelen posztok sorozatában követelte Donald Trump elnöktől a súlyos bűncselekményekkel, többek között nemi erőszakkal és emberkereskedelemmel vádolt Sean „Diddy” Combs szabadon bocsátását, és gyors egymásutánban közzétett több rasszista, szexista és antiszemita posztot is. Nem hangzott nőjogi szempontból kifogástalannak az sem, ahogy visszautalt a Grammy-akcióra. Azt írta: „Én uralkodom a feleségemen. (…) Az emberek azt mondják, a vörös szőnyeges megjelenés az ő döntése volt. Igen, én nem kényszerítem őt semmire, amit nem akar, de az én jóváhagyásom nélkül biztosan nem tudta volna megcsinálni, ti hülye woke bábuk.”

Hogy a felesége levetkőztetését Kanye West mennyire tekinti művészetnek vagy inkább a haszonszerzés egyik eszközének, azt a Grammy után közzétett Instagram-sztorikban leplezte le, a Google keresések grafikonjait megosztva hirdette ki diadalmasan, hogy „lenyomtuk a Grammyt”. Ebben a megközelítésben Bianca Censori teste sokkal inkább tűnik árunak, mint művészetnek, ami a hatalmi felállást is árulkodóbbá teszi kettejük között. West tisztában van azzal, hogy a női meztelenség eladható. De egy áru mennyire érezheti szabadnak magát? Az eladhatósága mennyire fokmérője a szabadságának? És ha tényleg ennyire erős az összefüggés, akkor miért nem látjuk Kanye Westet vagy a többi férfit áttetsző és semmit sem takaró ruhákban felvonulni?

Kanye West a patriarchátus legbanálisabb sztereotípiájára játszik rá, amelyben a férfi a komoly és a tiszteletre méltó, a nő pedig a szexuális vágyak tárgya. Sokkoló, amit csinál? Igen. De eredetinek nem mondható. És a Grammy-akció után kérdés az is, hogy a sokkolást hová lehet még fokozni.