A gesztenyepüré, jókora tejszínhab dombocskákkal, sokunknak ellenállhatatlan csemege. Nem csoda, hogy bekerült az ország kedvenc édességeinek tízes toplistájába is. Bizonyára dobogós is lehetne, ha mindenhol valóban szelídgesztenyéből készülne. Igaz, így egy kicsit időigényes, de legalább otthon ne sajnáljuk magunktól az igazit.
Bár a legtöbben a gesztenyepürét jellegzetes magyar desszertnek véljük, sajnos nem először kell beletörődnünk, hogy valójában egy francia eredetű finomságért rajongunk töretlenül. A franciák persze nem elégedtek meg azzal, hogy egyszerűen csak gesztenyepürének hívják a szelídgesztenyéből készült édességet, hanem az elegáns Mont Blanc névvel ruházták fel. Így a gesztenyepüré, a tetején emelkedő, látványnak sem utolsó tejszínhab hegyekre utaló névvel indult világkörüli hódító útjára. Az édességről már egy 15. századi olasz szakácskönyvben is említést találunk, sőt maga a híres méregkeverő, Lucrecia Borgia is rajongott érte.
Idehaza is már több száz éve ismerik, a 19. században lett népszerű, de igazi karrierje csak a II. világháború után kezdődött.
Bizonyára sokan vagyunk, akiknek van kedvenc gesztenyepüré-lelőhelye, de olyanok is biztosan szép számmal akadnak, akiknek deresedő halántékú ismerőse mély sóhajjal, és nagyot nyelve emlékezik vissza a régi, igazi gesztenyepürére, ami bizony sokkal finomabb volt, mint amit ma a legtöbb helyen kanalazhatunk. Ezúttal sajnos a minőségi különbség nem csupán emlék, a ,,megszépítő messzeség” műve. Egykor egy magára valamit is adó cukrász el sem tudta képzelni, hogy ne friss gesztenyéből készítse a pürét, és azt ne frissen felvert tejszínhabbal koronázza meg. Ma bizony jellemzően mélyhűtött masszából előállított gesztenyepürével találkozhatunk, amit stílszerűen növényi alapú, flakonos habbal fojtanak le.
A mélyhűtött gesztenyepürék között bizony akad olyan, amelyben több a burgonya, esetleg a bab – a többiről inkább ne is akarjunk tudni - , mint a gesztenye, és a bőséges rumaromás ízesítés sem feledteti hovatartozását. Persze a mélyhűtött változatok között is akad jobb minőségű, de egyik sem veheti fel a versenyt a házilag készített, friss szelídgesztenyéből készült gesztenyepürével. Bár való igaz, az elkészítése kicsit időigényes, de nem bonyolult, és annyi biztos, ha egyszer otthon is elkészítettük, a végeredmény mindenért kárpótol. Az ízek, zamatok sokkal erőteljesebbek. Az igazi gesztenye íz már magában is élmény, a desszert pedig krémesebb és lágyabb lesz, mint amit eddig valaha is a mirelit pultok kínálatából büvőlhettünk.
A házilag elkészített gesztenyepüréből érdemes nagyobb adagot is készíteni, mivel -18 fokon akár 1 évig is eltartható (de ilyen matuzsálemi kort egy jó házi gesztenyepüré úgysem él meg…) Mielőtt nekilátnánk a recept tanulmányozásának, és megvennénk a piacon a hozzávalót, pár tanácsot érdemes megfogadni.
Tippek, fortélyok
Csak friss, jó minőségű, nagyobb szemű gesztenyét vásároljunk. A nagyon könnyű, ,,légies” darabokat ne vegyük meg, válogassuk ki. Tegyük a gesztenyéket hideg vízbe, és ami feljön a víz tetejére, azt dobjuk ki. Vásárláskor számoljunk azzal, hogy a gesztenye azután, hogy héjától megtisztítottuk, nagyjából súlyának negyven százalékát veszíti el.
Ha azt szeretnénk, hogy a sült gesztenye héja könnyedén lejöjjön, akkor a bevágott héjú gesztenyéket érdemes a készítés előtt egy éjszakára, de legalább pár órára hideg vízbe áztatni. A gesztenyét ne a legújabb vagy legfehérebb lábasunkban főzzük, mert a héja elszínezheti az edény belsejét.
Házi gesztenyepüré
A gesztenyék héját éles kés hegyével kereszt alakban bevágjuk, de vigyázzunk arra, hogy ne sértsük meg a gesztenye húsát. Egy nagyobb, keskeny peremű tepsit vagy sütőlapot béleljünk ki alufóliával, egyenletesen terítsük szét a gesztenyéket, öntsünk rá egy kevés vizet (1-1,5 dl ) és kb. 120-130 fokos előmelegített sütőben süssük nagyjából 45 percig. A sütési idő a gesztenye nagyságától függően mínusz-plusz pár percet változhat. Ha megsült a gesztenye, akkor hántsuk le a héját még melegen, mert ha kihűl, akkor már nagyon nehezen távolítható el.
A gesztenyét tegyük egy lábasba, öntsük rá a tejet és a vizet, valamint a kikapart vaníliarúd belsejét, és közepes lángon főzzük teljesen puhára. Mire megfő – 40-45 perc –, nagyjából a teljes folyadékmennyiséget magába szívja, de ha maradt a léből, akkor szűrjük le. Amíg fő a gesztenye, addig készítsük el a cukorszirupot. Egy kis edénybe öntsünk vizet, közepes lángon kezdjük el melegíteni. Folyamatos keverés mellett adjuk hozzá a cukrot, és addig keverjük, amíg a cukor teljesen felolvad és egyneművé válik.
A leszűrt és még meleg (!) gesztenyéhez adjuk hozzá a cukorszirupot, a tejszínt és az olvasztott vajat, valamint a csipet sót, és botmixerrel pépesítsük. Ízlés szerint adhatunk hozzá rumot is, de előtte mindenképpen kóstoljuk meg a tiszta gesztenyepürét – lehet nem is vágyunk már a rumos ízesítésre. A kész gesztenyemasszát tegyük legalább 6-8 órára hűtőbe, és utána burgonyanyomón áttörve poharakban, kelyhekben az elmaradhatatlan – és természetesen frissen készült – tejszínhabbal tálaljuk.
Tippek
Esetleg beledolgozhatunk egy teáskanálnyi, jó minőségű kakaóport is a masszába. A cukorszirup helyettesíthető 2 – 3 evőkanál mézzel is. A gesztenyepürét díszíthetjük rumos meggyel,lecsurgatott meggybefőttel – nemcsak látványban illik hozzá, de ízében is harmonizál. Tejszínhabrózsák helyett pedig akár be is "havazhatjuk" művünket porcukorral,vanilíás cukorral.
Ízlés szerint egy csipet fahéj is feldobhatja. S ha mégis szeretnénk valami kis alkoholos aromát adni a gesztenyepürénknek,akkor rummal és konyakkal egyaránt ízesithetjük, de érdemes kipróbálni a csokilikőrt is. A hagyományos burgonyanyomós ,,hurkácskák” helyett a gesztenyemasszából készíthetünk kis kerek bonbon, vagy apró puszedli formákat is – szépen tálalhatóak, de habzsákból is rendhagyó formában kerülhet az asztalra.
Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.
Pálinkás József, az MTA volt elnöke a Népszavának arról is beszélt, hogy a magyar kormánynak nincs semmiféle tudománypolitikája, csak kósza ötletei.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
