Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
| Árt a világgazdaságnak |
A BIS, azaz a bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja hétfőn kiadott éves jelentésében arra figyelmeztet, hogy az olajár további drágulása az elképzeltnél is jobban árthat a világgazdaságnak. Az olajár frontján kialakult helyzetet azért tartja aggasztónak, mert most az úgynevezett azonnali és határidős árak is egyformán határozottan magas szintre kerülve felfelé mozognak, holott régebben ez utóbbiak nagyobb időszakot lefedve inkább stabilnak látszottak, nem sokkszerűen változtak. 2003 óta alapvető változás körvonalazódik az olajárak szintjének alakulásában - állítja a BIS. A gazdaság nagy összetevői eddig hozzászoktak ahhoz, hogy kivédjék a magasra szökő árak okozta problémákat, most azonban a hiányhelyzettől való félelem, hogy gyorsan nő a felhasználás Ázsiában, miközben ezt nem tudják követni a feldolgozó kapacitások, és a kamatok mozgástere is beszűkült, lévén szintjük alacsony, erősíti a spekulatív piaci magatartást. A befektetők az olajpiacon akarnak nyerni, mert más piacokon, például a pénzpiacon kisebb hozamokkal számolhatnak. A BIS szerint ezért kooperatív megoldásokat kell találnia a világgazdaság szereplőinek, olyan együttműködést kell kialakítani a feltörekvő ázsiai államok és az ipari országok között, amely révén a rendszeres piaci zavarok kialakulása elkerülhető. |
Több olyan kijelentés látott napvilágot, amelyek szerint továbbra is magas olajárra kell számítani. Egyesek ismét 90 dollárról, illetve a kereslet hajtotta spekuláció állandósulásáról beszélnek.
A Nyugat-Európában a piacokon mértékadó olajtermék, az északi-tengeri Brent is elindult hétfőn a 60 dolláros hordónkénti ár felé. Az elektronikus kereskedési rendszerben hétfőn délelőtt ára augusztusi határidőre átlépte (egy centtel) az 59 dollárt, előző záró árához képest 65 centtel ment fel az ára. Mindeközben hétfőn délelőtt az amerikai könnyűolaj ára tartja magát reggel elért újabb történelmi csúcsa közelében a 60,40 dolláros szint magasságában mozogva.
Hétfőn a piacokra elsősorban az új iráni elnök, illetve bejelentése hat, hogy országa folytja nukleáris programját, amellyel tartósíthatja az amerikai és a perzsa állam között feszülő komoly politikai ellenétet. Konfliktus forrásává válhat közöttük, miközben Irán esetében az OPEC kettes számú termelő-exportáló országáról van szó. Más részről a konfliktus visszatarthatja a nyugati beruházásokat az iráni olajiparba.
Hétfőn általánossá vált az a piaci vélemény, hogy a drágulást semmi nem állíthatja meg, mivel az amerikai finomítóknak nehézségei vannak, az ellátási helyzet feszített. A piacokon tevékenykedő és meghatározó erejű befektetési alapok egyre inkább hosszú pozíciókat foglalnak el, azaz az árak emelkedésére számítanak és játszanak, a NYMEX kereskedési rendszerben ezek aránya 58 százalékos, három hete arányuk folyamatosan növekszik.
Az OPEC egyes tagjai nyilatkozataikkal még tüzelik is az olajárakat, Khelil algériai olajügyi miniszter jelentette ki most, hogy az egész idei évben magas olajárszintre számít. Khelil azt is mondta, hogy a politikai bizonytalanság akkor is érinti az OPEC termelését, ha a kartell az elkövetkező egy-két évben tovább növelné termelését.
Az Irak nélküli OPEC-szállítások mennyiségét a július 9-cel záruló négyhetes időszakra napi átlagban 24,2 millió hordóra teszik egyes olajkereskedők, azaz 60 ezer hordónyival a megelőző négyhetes átlag alá.
Itt a negyedik olajválság (Oldaltörés)
Az amerikai kereslet a benzin iránt nem csökken, sőt, a nyaralási szezon mostani indulásával tovább növekszik, miközben ehhez mérten a finomítói kapacitások esnek, és a kínai nyersolaj-kereslet növekedőben. A piaci elemzők szerint a kereslettől elmaradó kapacitások problémája az ősz-tél felé közeledve csak éleződik. A világ idei nyersolajkeresletének növekedését napi szinten 2 millió hordó körülire becsülik, ebből egyedül Kína keresletnövekedése a második félévben fél millió hordónyi lehet.
A világgazdaságban most kezdődik a negyedik komoly olajár-inflációs időszak 1969 óta, ám a korábbiakhoz képest szinte elenyésző monetáris szigor ezúttal várhatóan csökkenti a növekedési kockázatokat - áll a Moody's Investors Service pénteken Londonban kiadott elemzésében.
A nemzetközi hitelminősítő adatai szerint 1973-74-ben az éves szintre számított átlagos olajár-emelkedés csúcspontja 168 százalék volt, 1980-81-ben 110 százalék, 2000-2001-ben 80 százalék. A 2005. júniussal záruló egy évben a nyersolaj világpiaci árszintje átlagosan 44 százalékkal nőtt.
A Moody's szerint mindazonáltal a korábbi nyersanyagár-megugrások idején soha nem volt olyan enyhe a monetáris környezet, mint most, vagyis a hitelfelvétel reálköltségei jelenleg sokkal alacsonyabbak, mint az előző nagy globális olajársokkok bármelyike alatt. A Moody's szerint az amerikai gazdaságban az egy főre jutó elkölthető személyi jövedelem is igen kedvező összehasonlításban áll a korábbi ársokkokkal.
