Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Nem sokkterápia, nem átfogó reform, még csak nem is a hagyományos recepteket követő stabilizációs csomag az Új egyensúly programja, hanem ezek sajátos elegye. A szigorítások kiterjednek az állam karcsúsításán és a lakossági terhek növelésén kívül az üzleti-pénzügyi szférára is.
© Müller Judit |
Immár az ötödik egymást követő évben lépi túl hiánycéljait a kormány: 2002 és 2005 között összesen 2 ezermilliárd forinttal, 2006-ban pedig - Veres János pénzügyminiszter múlt heti beismerése alapján - újabb ezermilliárddal, amelyből 350 milliárdnyit a most hozott intézkedésekkel lefarag. Egy ennél szolidabb és a nemzetközi pénzpiac befektetői körében kevesebb ellenérzést kiváltó, a deficitet a 3-4 százalékos sávban tartó pályához viszonyítva pedig 3,9-4 ezermilliárd forint a túlköltekezés mértéke. Igaz, akkor nem lett volna 13. havi nyugdíj, államilag támogatott lakásépítési rendszer és szubvencionált lakossági gázár, négy év alatt 30 százalékos reálbér-növekedés, valamint erőltetett sztrádaépítési program. Volna viszont hiteles kormányzati gazdaságpolitika - lassabb bérfelzárkóztatással és életszínvonal-növekedéssel, ám kisebb államadóssággal, olcsóbb finanszírozással.
Az Új egyensúly programja 2006- 2008 címet viselő stabilizációs csomag nem reformterv - legfeljebb annyiban, hogy az állami-önkormányzati szektor átszabásával esetleg tartós megtakarítások érhetők el -, hiszen sem az oktatási, sem az egészségügyi rendszer átalakítása s azok költségvetési hatásai nem szerepelnek benne. Nem is klasszikus sokkterápia, amelynek receptje az volna, hogy az állami túlköltekezés visszaszorításával váljék szabaddá a terep a vállalkozások számára, javuljon a versenyképességük, ami a gazdaság felpörgésével járna. Ennyiben nem az 1995-ös bokrosi modellt követi, amely a stabilizáció legsúlyosabb terheit kíméletlenül a lakosságra zúdította, ám a befektetői-üzleti klímát egy csapásra vonzóvá tette.
© sxc.hu |
Az élőmunka és a tőke adóterheinek "ad hoc intézkedésekkel történő növelését" a stabilizációs intézkedésbe elsőként beavatott Nemzetközi Valutaalap (IMF) is kockázatosnak tartja; június 6-án kiadott közleményében hangsúlyozta, hogy tartós fennmaradásuk ronthatja a növekedési és foglalkoztatási kilátásokat. A program erőteljes bevételnövelő arculatát emiatt elemzői-kutatói körök is bírálják. Oszkó Péter, a Deloitte Rt. vezető partnere például kritizálja a vadonatúj elemként felbukkanó elvárt adót, mondván, a beruházásaik miatt valóban mínusszal gazdálkodókkal szemben nem méltányos a vélelem, hogy csak imitálják veszteségüket. A nyereségesekre kirovandó különadó pedig rontja a versenyképességet. Közvetlen gazdaságösztönző elem nincs a programban, foglalkoztatásbővítő is csupán egy: a fejlesztési adókedvezmény igénybevételének a feltétele az alkalmazotti létszám növelése lesz.
Exportösztönzési szándék is csak fölöttébb körmönfont módon bukkant fel, mégpedig Gyurcsány Ferencnek a Reuters hírügynökségnek adott nyilatkozatában. E szerint amennyiben a költségvetési politika hitelessége javul, a kamatok csökkenhetnek, és a forint elindulhat a sávközép irányába, ami 282,36 forintos euróárfolyamot jelent. Ha így történik, az exportőrök jövedelmezősége valóban számottevően javul. Csakhogy az árfolyam "beállítását" egy bizonyos értékre még a jegybank és a kormányzat összehangolt fellépése sem garantálhatja, árfolyam- vagy kamatcél megállapításával pedig a kormány illetéktelenül avatkozna be a jegybank ügyeibe. Nincs ilyen cél - csillapította a kedélyeket hétfőn Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára. Mindazonáltal a forint gyengült, az euróval szemben kedden reggel átlépte a bűvös 270-es lélektani határt. Ezzel együtt sem bízik abban a kormány, hogy az export felfutása ellensúlyozhatja a megszorítások következtében visszaeső belső keresletet. Veres János új prognózisa szerint jövőre a hazai össztermék növekedési üteme 2 százalékponttal csökken, és csak 2008-ban áll vissza a 4 százalékos növekedési pályára. Az idei első negyedévben a GDP 4,6 százalékkal bővült az előző év azonos időszakához viszonyítva, s több elemző túlontúl pesszimistának minősíti az erőteljes lanyhulásra vonatkozó pénzügyminiszteri jóslatot.
A lassabb növekedés értelemszerűen lassabb felzárkózást jelent az olyannyira óhajtott uniós átlaghoz, ám az állam, a vállalkozói és a lakossági szektor közös teherviselése a megszorításokból az utóbbinak mégis némi kíméletet jelent. Ha nem is sokat: csupán az általános forgalmi és a jövedéki adó, a munkavállalói egyéni járulékok emelése, valamint a magánszemélyek szolidaritási adója 3 százalékot visz el a háztartások fogyasztási kiadásainak 2007-ben folyó áron 13 ezermilliárd forintra becsülhető összegéből. Ehhez adódik, hogy augusztustól átlagosan 30 százalékkal drágul a gáz, 10-14 százalékkal az áram, és "megkezdődik a közlekedési kedvezmények, valamint a tarifarendszer átalakítása".
E döntések gazdasági racionalitása aligha vitatható, az azonban igen, hogy az energiaárak összehangolását a világpiaciakkal miért halogatta a kormány, hogy aztán egyetlen nagy dózisban zúdítsa a lakosságra. Ennek okaként Gyurcsány a kampányt jelölte meg, amikor "azon versenyeztünk, ki tud nagyobb butaságot mondani a gázáremelésről". Önmagában a gázár támogatására az idén a beavatkozás nélkül 200 milliárd forint menne el, ez a kassza két-három éves átmenettel 30-50 milliárd forintra mérséklődik, és csak a rászorulók részesülnek belőle, mégpedig egy később kidolgozandó rend szerint. Annak megbecslésére pedig sem a program, sem annak meghirdetői nem vállalkoztak, hogy a 2008-tól az átlagos értéket meghaladó lakó- és üdülőingatlanokra kivetendő adóból mekkora bevételt vár az államkassza. A jövő évben várható infláció megtippelését azonban nem hárította el Veres János: szerinte az 5 százalék körül lesz, holott idén még mindegyik hónapban 3 százalék alatt maradt.
A "hatékonyság és igazságosság érdekének érvényesítésével" is kecsegtető programban az utóbbi szempont főleg ott érhető tetten, hogy leginkább a középosztály terhei nőnek, illetve hogy az ötéves nyugdíjkorrekciós törvény és a családtámogatási rendszer átvészelte a megszorításokat. Az IMF e téren is "bátrabb lépéseket" sürgetett, például a most nyugdíjba vonulók esetében a 13. havi járandóság eltörlését, a rokkantsági és korkedvezményes nyugdíjazás szigorítását, valamint a családi támogatások korlátozását a rászorultakra. "Nem adom a nevem a nyugdíjak és a családi támogatások megnyirbálásához (...) azt mondom az IMF szakértőinek: próbáljanak megélni 200 euróból" - nyilatkozta Gyurcsány a Reutersnek.
Kiváltságos jövedelemtípusok továbbra is maradnak, nem kell például különadót fizetni az osztalék, az árfolyamnyereség és az ekhos jövedelem után sem. Az igazságosság jegyében hadat üzent viszont a miniszterelnök azoknak, akik "ügyesen bujkálnak az adófizetés alól". No nem mindenkinek; a napszámban, építkezéseken vagy épp butikokban tipikusan feketén foglalkoztatottak beterelésére az adó- és járulékfizetői körbe még csak kísérletet sem tesz. Pedig ha a félmilliós, sem adót nem fizető, sem munkanélküliként nem regisztrált tábor legalább fele járulékfizetésre kényszerülne, mintegy 50 milliárd forinttal nőne a társadalombiztosítás bevétele. Ezzel szemben a felhalmozott vagyonok, valamint a vállalkozásokban forgó, ám magáncélokra fordított jövedelmek kifehérítésének ösztönzésétől vagy megadóztatásától vár tízmilliárdokat a kormányfő. Oszkó Péter még kevesli is a csomagban az ilyen elemeket. Szerinte is lehet ugyan némi elriasztó hatása a beharangozott vagyonvizsgálatoknak, ám ezekkel - a cégek revízióihoz képest - csak apró összegeket tud megfogni az adóhatóság, mint ahogy nem remél jelentős bevételt az eltitkolt bel- vagy külföldi jövedelmeikről esetleg most bűnbánóan valló simlisektől sem. Lehetetlen megjósolni a járulékalap-szélesítés és az egyéni járuléknövelés hatását, ami rövid távon hizlalhatja a tb bevételeit, hosszabb távon a majdani nyugdíjakat, de a foglalkoztatás megdrágításával elbocsátásokhoz is vezethet.
Tartós megtakarítást az állam igazgatási költségeinek csökkentése hozhat. Csupán kormányzati elhatározás kérdése a minisztériumok engedélyezett létszámának csaknem 2 ezres csökkentése, a gépjárműpark egy részének leépítése, a tárcák igazgatási költségeinek lefaragása 20 milliárd forinttal két év alatt, illetve a régi minisztériumi épületek értékesítése - amellyel 75 milliárd forintos bevétel érhető el - és ezzel együtt az apparátus összeköltöztetése egy új kormányzati negyed bérelt irodáiba. Az önkormányzati rendszer tervezett átalakításához azonban az ellenzék támogatása is szükséges, amelyet aligha győz meg, hogy például a megyei önkormányzatok feladatainak "regionális szintre koncentrálásával" 11-13 milliárd, a 25 ezer önkormányzati képviselő létszámának, tiszteletdíjának csökkentésével 8-10 milliárd forintot lehetne spórolni. Hasonlóképpen, a kistérségi társulások kötelezővé tétele vagy az ezer fő alatti települések polgármesteri hivatalainak megszüntetése, körjegyzőségekhez csatlakozása sem megy ellenzéki támogatás nélkül. Talán ezért is nyúlt olyan kasszába a kormány, ahol még van pénz: zárolásokkal összesen 112 milliárd forinttal csökkentette a büdzsé idei kiadásait.
Jóval sürgetőbb és vaskosabb feladat volna a társadalombiztosítási alapok növekvő hiányának a megfékezése. Bár azok járulékokból származó bevételeit 2006-ban a központi költségvetés a törvény szerint 777,4 milliárd forinttal egészíti ki, és hiányát 31,8 milliárdban állapította meg, a nyugdíjkiadások és a gyógyszerár-támogatások egyaránt 80-80 milliárd forinttal lépnék túl a tervezettet. Ez sem egyszerűen túlköltés, hiszen a gyógyszerkassza kiadásait irracionálisan alacsonyan, a tavalyi 348 milliárd forintos tényleges kifizetések alatt 50 milliárddal lőtte be a pénzügyi tárca. Most viszont legalább a pluszkiadás felét meg akarja fogni, ám Veres János sem ennek, sem pedig a gyógyító-megelőző kassza 40-50 milliárdos kiadási többletének megfékezési módját nem ecsetelte. A társadalombiztosítási alapok egyébként öt év alatt irdatlan mértékben, legalább 3400 milliárd forinttal költöttek többet a járulékokból befolyt összegnél. Hiányuk és költségvetésük adópénzekből történő kiegészítése az utóbbi években a GDP 4 százalékához közelített, ami önmagában is jelzi e rendszerek működésének fenntarthatatlanságát, illetve megreformálásuk kényszerét.
A stabilizációs csomaggal a legeslegújabb prognózis szerint az államháztartás hiánya jövőre a GDP 5 százalékára, 2008-ra 3-3,5 százalékára csökken, és Gyurcsány elképzelhetőnek tartja, hogy "legkésőbb 2009-re" az ország képes lesz teljesíteni az euró bevezetésének feltételeit. "A csatlakozás ideális időpontja 2010 közepétől 2011 végéig tehető" - nyilatkozta a miniszterelnök a Reutersnak. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a hiánycsökkentés az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank illetékeseinek szemében is meggyőző és hiteles legyen - ám ez az elmúlt négy év lavírozása és kreatív könyvelési kísérletei után korántsem tekinthető lefutott meccsnek.
FARKAS ZOLTÁN, MOLNÁR PATRÍCIA
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Összefoglaló a kedvezményes konstrukciók feltételeiről: mire, milyen feltételekkel lehet igényelni ilyen forrást?
Főszabály szerint a munkabért forintban kell fizetni. Vannak azonban kivételek, amely esetekben ettől el lehet térni.
Az idénymunkásokat foglalkoztató vállalkozásoknak kihívás a szabályok szigorodása.