© Müller Judit

Egy nappal miniszterelnöki esküje után máris jól belehúzott a kormányfő, aki az Országos Érdekegyeztető Tanács szombati ülésén több tucat tételből álló, drasztikus, az idei évre 350 milliárd forintos, 2007-re ezermilliárdos egyensúlyjavító csomaggal rukkolt elő. Alig 48 órával azt követően, hogy a kormányprogram vitája során ködös körítéssel - miszerint a választási években mindig megugrik a deficit - elővezette, hogy az államháztartás hiánya az idén az akkor még nem részletezett korrekció után is a GDP 8 százaléka lesz. Az eredeti, törvényben rögzített előirányzat 4,7 százalék volt, aminek teljesülését kincstári körökben június 8-áig senki nem vonta kétségbe. Legfeljebb a választások utáni sürgős beavatkozást forszírozó elemzők, ám ekkora pluszdeficitre ők sem számítottak. "Magyarország költségvetési hitelessége darabokra hullott" - reagált a hírre David Heslam, a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő elemzője a Dow Jones hírügynökségnek.

Immár az ötödik egymást követő évben lépi túl hiánycéljait a kormány: 2002 és 2005 között összesen 2 ezermilliárd forinttal, 2006-ban pedig - Veres János pénzügyminiszter múlt heti beismerése alapján - újabb ezermilliárddal, amelyből 350 milliárdnyit a most hozott intézkedésekkel lefarag. Egy ennél szolidabb és a nemzetközi pénzpiac befektetői körében kevesebb ellenérzést kiváltó, a deficitet a 3-4 százalékos sávban tartó pályához viszonyítva pedig 3,9-4 ezermilliárd forint a túlköltekezés mértéke. Igaz, akkor nem lett volna 13. havi nyugdíj, államilag támogatott lakásépítési rendszer és szubvencionált lakossági gázár, négy év alatt 30 százalékos reálbér-növekedés, valamint erőltetett sztrádaépítési program. Volna viszont hiteles kormányzati gazdaságpolitika - lassabb bérfelzárkóztatással és életszínvonal-növekedéssel, ám kisebb államadóssággal, olcsóbb finanszírozással.

Az Új egyensúly programja 2006- 2008 címet viselő stabilizációs csomag nem reformterv - legfeljebb annyiban, hogy az állami-önkormányzati szektor átszabásával esetleg tartós megtakarítások érhetők el -, hiszen sem az oktatási, sem az egészségügyi rendszer átalakítása s azok költségvetési hatásai nem szerepelnek benne. Nem is klasszikus sokkterápia, amelynek receptje az volna, hogy az állami túlköltekezés visszaszorításával váljék szabaddá a terep a vállalkozások számára, javuljon a versenyképességük, ami a gazdaság felpörgésével járna. Ennyiben nem az 1995-ös bokrosi modellt követi, amely a stabilizáció legsúlyosabb terheit kíméletlenül a lakosságra zúdította, ám a befektetői-üzleti klímát egy csapásra vonzóvá tette.

© sxc.hu

A Gyurcsány-féle megszorítások az üzleti-banki-kisvállalkozói szektort sem kímélik, holott a kormány a választások előtt a munkaadókat is általános - és törvényben rögzített - adó- és járulékcsökkentési programmal áltatta. Ezt most visszavonta, sőt különadókat, könyvelői pepecselést igénylő "bagatelladókat" vet ki rájuk. Gyaníthatóan az sem tesz jót az üzleti-befektetői klímának, hogy szeptember 1-jétől bevezetik a kamat- és árfolyamnyereség-adót; mindenesetre a tőzsde lapzártánkig intenzív zuhanással méltatta a csomag érdemeit, amiben regionális piaci hatások is közrejátszottak.

Az élőmunka és a tőke adóterheinek "ad hoc intézkedésekkel történő növelését" a stabilizációs intézkedésbe elsőként beavatott Nemzetközi Valutaalap (IMF) is kockázatosnak tartja; június 6-án kiadott közleményében hangsúlyozta, hogy tartós fennmaradásuk ronthatja a növekedési és foglalkoztatási kilátásokat. A program erőteljes bevételnövelő arculatát emiatt elemzői-kutatói körök is bírálják. Oszkó Péter, a Deloitte Rt. vezető partnere például kritizálja a vadonatúj elemként felbukkanó elvárt adót, mondván, a beruházásaik miatt valóban mínusszal gazdálkodókkal szemben nem méltányos a vélelem, hogy csak imitálják veszteségüket. A nyereségesekre kirovandó különadó pedig rontja a versenyképességet. Közvetlen gazdaságösztönző elem nincs a programban, foglalkoztatásbővítő is csupán egy: a fejlesztési adókedvezmény igénybevételének a feltétele az alkalmazotti létszám növelése lesz.

Exportösztönzési szándék is csak fölöttébb körmönfont módon bukkant fel, mégpedig Gyurcsány Ferencnek a Reuters hírügynökségnek adott nyilatkozatában. E szerint amennyiben a költségvetési politika hitelessége javul, a kamatok csökkenhetnek, és a forint elindulhat a sávközép irányába, ami 282,36 forintos euróárfolyamot jelent. Ha így történik, az exportőrök jövedelmezősége valóban számottevően javul. Csakhogy az árfolyam "beállítását" egy bizonyos értékre még a jegybank és a kormányzat összehangolt fellépése sem garantálhatja, árfolyam- vagy kamatcél megállapításával pedig a kormány illetéktelenül avatkozna be a jegybank ügyeibe. Nincs ilyen cél - csillapította a kedélyeket hétfőn Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára. Mindazonáltal a forint gyengült, az euróval szemben kedden reggel átlépte a bűvös 270-es lélektani határt. Ezzel együtt sem bízik abban a kormány, hogy az export felfutása ellensúlyozhatja a megszorítások következtében visszaeső belső keresletet. Veres János új prognózisa szerint jövőre a hazai össztermék növekedési üteme 2 százalékponttal csökken, és csak 2008-ban áll vissza a 4 százalékos növekedési pályára. Az idei első negyedévben a GDP 4,6 százalékkal bővült az előző év azonos időszakához viszonyítva, s több elemző túlontúl pesszimistának minősíti az erőteljes lanyhulásra vonatkozó pénzügyminiszteri jóslatot.

A lassabb növekedés értelemszerűen lassabb felzárkózást jelent az olyannyira óhajtott uniós átlaghoz, ám az állam, a vállalkozói és a lakossági szektor közös teherviselése a megszorításokból az utóbbinak mégis némi kíméletet jelent. Ha nem is sokat: csupán az általános forgalmi és a jövedéki adó, a munkavállalói egyéni járulékok emelése, valamint a magánszemélyek szolidaritási adója 3 százalékot visz el a háztartások fogyasztási kiadásainak 2007-ben folyó áron 13 ezermilliárd forintra becsülhető összegéből. Ehhez adódik, hogy augusztustól átlagosan 30 százalékkal drágul a gáz, 10-14 százalékkal az áram, és "megkezdődik a közlekedési kedvezmények, valamint a tarifarendszer átalakítása".

E döntések gazdasági racionalitása aligha vitatható, az azonban igen, hogy az energiaárak összehangolását a világpiaciakkal miért halogatta a kormány, hogy aztán egyetlen nagy dózisban zúdítsa a lakosságra. Ennek okaként Gyurcsány a kampányt jelölte meg, amikor "azon versenyeztünk, ki tud nagyobb butaságot mondani a gázáremelésről". Önmagában a gázár támogatására az idén a beavatkozás nélkül 200 milliárd forint menne el, ez a kassza két-három éves átmenettel 30-50 milliárd forintra mérséklődik, és csak a rászorulók részesülnek belőle, mégpedig egy később kidolgozandó rend szerint. Annak megbecslésére pedig sem a program, sem annak meghirdetői nem vállalkoztak, hogy a 2008-tól az átlagos értéket meghaladó lakó- és üdülőingatlanokra kivetendő adóból mekkora bevételt vár az államkassza. A jövő évben várható infláció megtippelését azonban nem hárította el Veres János: szerinte az 5 százalék körül lesz, holott idén még mindegyik hónapban 3 százalék alatt maradt.

A "hatékonyság és igazságosság érdekének érvényesítésével" is kecsegtető programban az utóbbi szempont főleg ott érhető tetten, hogy leginkább a középosztály terhei nőnek, illetve hogy az ötéves nyugdíjkorrekciós törvény és a családtámogatási rendszer átvészelte a megszorításokat. Az IMF e téren is "bátrabb lépéseket" sürgetett, például a most nyugdíjba vonulók esetében a 13. havi járandóság eltörlését, a rokkantsági és korkedvezményes nyugdíjazás szigorítását, valamint a családi támogatások korlátozását a rászorultakra. "Nem adom a nevem a nyugdíjak és a családi támogatások megnyirbálásához (...) azt mondom az IMF szakértőinek: próbáljanak megélni 200 euróból" - nyilatkozta Gyurcsány a Reutersnek.

Kiváltságos jövedelemtípusok továbbra is maradnak, nem kell például különadót fizetni az osztalék, az árfolyamnyereség és az ekhos jövedelem után sem. Az igazságosság jegyében hadat üzent viszont a miniszterelnök azoknak, akik "ügyesen bujkálnak az adófizetés alól". No nem mindenkinek; a napszámban, építkezéseken vagy épp butikokban tipikusan feketén foglalkoztatottak beterelésére az adó- és járulékfizetői körbe még csak kísérletet sem tesz. Pedig ha a félmilliós, sem adót nem fizető, sem munkanélküliként nem regisztrált tábor legalább fele járulékfizetésre kényszerülne, mintegy 50 milliárd forinttal nőne a társadalombiztosítás bevétele. Ezzel szemben a felhalmozott vagyonok, valamint a vállalkozásokban forgó, ám magáncélokra fordított jövedelmek kifehérítésének ösztönzésétől vagy megadóztatásától vár tízmilliárdokat a kormányfő. Oszkó Péter még kevesli is a csomagban az ilyen elemeket. Szerinte is lehet ugyan némi elriasztó hatása a beharangozott vagyonvizsgálatoknak, ám ezekkel - a cégek revízióihoz képest - csak apró összegeket tud megfogni az adóhatóság, mint ahogy nem remél jelentős bevételt az eltitkolt bel- vagy külföldi jövedelmeikről esetleg most bűnbánóan valló simlisektől sem. Lehetetlen megjósolni a járulékalap-szélesítés és az egyéni járuléknövelés hatását, ami rövid távon hizlalhatja a tb bevételeit, hosszabb távon a majdani nyugdíjakat, de a foglalkoztatás megdrágításával elbocsátásokhoz is vezethet.

Tartós megtakarítást az állam igazgatási költségeinek csökkentése hozhat. Csupán kormányzati elhatározás kérdése a minisztériumok engedélyezett létszámának csaknem 2 ezres csökkentése, a gépjárműpark egy részének leépítése, a tárcák igazgatási költségeinek lefaragása 20 milliárd forinttal két év alatt, illetve a régi minisztériumi épületek értékesítése - amellyel 75 milliárd forintos bevétel érhető el - és ezzel együtt az apparátus összeköltöztetése egy új kormányzati negyed bérelt irodáiba. Az önkormányzati rendszer tervezett átalakításához azonban az ellenzék támogatása is szükséges, amelyet aligha győz meg, hogy például a megyei önkormányzatok feladatainak "regionális szintre koncentrálásával" 11-13 milliárd, a 25 ezer önkormányzati képviselő létszámának, tiszteletdíjának csökkentésével 8-10 milliárd forintot lehetne spórolni. Hasonlóképpen, a kistérségi társulások kötelezővé tétele vagy az ezer fő alatti települések polgármesteri hivatalainak megszüntetése, körjegyzőségekhez csatlakozása sem megy ellenzéki támogatás nélkül. Talán ezért is nyúlt olyan kasszába a kormány, ahol még van pénz: zárolásokkal összesen 112 milliárd forinttal csökkentette a büdzsé idei kiadásait.

Jóval sürgetőbb és vaskosabb feladat volna a társadalombiztosítási alapok növekvő hiányának a megfékezése. Bár azok járulékokból származó bevételeit 2006-ban a központi költségvetés a törvény szerint 777,4 milliárd forinttal egészíti ki, és hiányát 31,8 milliárdban állapította meg, a nyugdíjkiadások és a gyógyszerár-támogatások egyaránt 80-80 milliárd forinttal lépnék túl a tervezettet. Ez sem egyszerűen túlköltés, hiszen a gyógyszerkassza kiadásait irracionálisan alacsonyan, a tavalyi 348 milliárd forintos tényleges kifizetések alatt 50 milliárddal lőtte be a pénzügyi tárca. Most viszont legalább a pluszkiadás felét meg akarja fogni, ám Veres János sem ennek, sem pedig a gyógyító-megelőző kassza 40-50 milliárdos kiadási többletének megfékezési módját nem ecsetelte. A társadalombiztosítási alapok egyébként öt év alatt irdatlan mértékben, legalább 3400 milliárd forinttal költöttek többet a járulékokból befolyt összegnél. Hiányuk és költségvetésük adópénzekből történő kiegészítése az utóbbi években a GDP 4 százalékához közelített, ami önmagában is jelzi e rendszerek működésének fenntarthatatlanságát, illetve megreformálásuk kényszerét.

A stabilizációs csomaggal a legeslegújabb prognózis szerint az államháztartás hiánya jövőre a GDP 5 százalékára, 2008-ra 3-3,5 százalékára csökken, és Gyurcsány elképzelhetőnek tartja, hogy "legkésőbb 2009-re" az ország képes lesz teljesíteni az euró bevezetésének feltételeit. "A csatlakozás ideális időpontja 2010 közepétől 2011 végéig tehető" - nyilatkozta a miniszterelnök a Reutersnak. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a hiánycsökkentés az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank illetékeseinek szemében is meggyőző és hiteles legyen - ám ez az elmúlt négy év lavírozása és kreatív könyvelési kísérletei után korántsem tekinthető lefutott meccsnek.

FARKAS ZOLTÁN, MOLNÁR PATRÍCIA