Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Meglepetés, fellélegzés, bosszankodás, értetlenség. Érzelmi és racionális reakciókat egyaránt kiváltott az Alkotmánybíróság (AB) múlt keddi döntése, amely visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a vagyonadóról szóló tavaly hozott törvénynek a lakóingatlanokkal kapcsolatos passzusait. Bár az adó megfizetésének első határideje egyéni vállalkozók és az evás vállalkozások esetében is csak február 25-én lett volna, van ésszerű magyarázata a visszamenőleges eltörlésnek. Ha ugyanis a testület a határozat napjára (január 26-ára) datálja a megsemmisítést, akkor az éves adó csaknem egyhavi részét meg kellett volna fizetni. Márpedig ha valami alkotmányellenes és jogbizonytalanságot kelt – és az AB szerint ilyen a lakóingatlan adóalapjának, azaz forgalmi értékének a megállapítása –, akkor az egy szűk hónapra sem engedhető meg.
Korábbi nyilatkozatai fényében alighanem Oszkó Péter lepődhetett meg leginkább az alkotmánybírák egyhangú döntésén. A pénzügyminiszter ugyanis többször hangoztatta, biztos abban, hogy a törvény kiállja az alkotmányossági próbát, hiszen a jogszabály megalkotása előtt tüzetesen áttekintették és figyelembe vették az AB ilyen típusú döntéseit. A testület szerint viszont a jogalkotó nem eléggé volt tekintettel a korábbi határozatokra, ehelyett új adótechnikát alkalmazva az adóév első napján fennálló forgalmi értéket írta elő az adó alapjaként. Ráadásul úgy, hogy ezt az adóalanynak kellett volna meghatároznia, s ha a revizor utóbb – az elévülési szabályok miatt akár öt évvel később – 10 százalékkal magasabb értéket állapít meg, nemcsak a különbözetre jutó adót kellett volna megfizetni, hanem bírságot és késedelmi pótlékot is. Márpedig egy ingatlan valós forgalmi értéke – hiszen az az eladó és a vevő közötti alku függvénye is – nehezen határozható meg, pláne évekre visszamenőleg, s e bizonytalanság összes anyagi kockázata nem varrható az ingatlantulajdonos nyakába – foglalható össze az AB-határozat lényege. A testület egyébként aránytalanságra hivatkozva alkotmányellenesnek találta azt is, hogy a lakóingatlan utáni vagyoni érték jogosultjának szintén a forgalmi érték után kellett volna megfizetnie az adót, jóllehet e jog értéke kisebb a forgalmi értéknél.
Bár számtalanszor bírálta a lakóingatlanok megadóztatására elfogadott formulát Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young adóigazgatója (szerinte nem központi, hanem helyi adóként kellene működtetni, adóemelés helyett adóátrendezést kellene szolgálnia, azaz biztosítani kellene levonhatóságát a személyi jövedelemadóból, illetve az iparűzési adóból vagy a társasági adóból), ő is meglepetten és némileg bosszankodva fogadta az AB döntését. Szerinte a testület túlterjeszkedett a hatáskörén, törvénykezési és kormányzási teendőkbe avatkozik bele, ráadásul következetlen. Emlékeztette a HVG-t arra, hogy az AB saját magával ellentétes álláspontra helyezkedett az építményadó ügyében, mikor Somogyzsitva és Osli község esetében alkotmányosnak, Ürömnél viszont bő egy évtized elteltével alkotmányellenesnek találta az ingatlanban ténylegesen lakók adómentességét. Vámosi-Nagy szerint veszélyes lehet a forgalmi érték alkotmányossági kilövése is, hiszen ehhez hasonló fogalmakat például a kisajátítási, a számviteli, a személyi jövedelemadóról és a társasági adóról szóló törvény is használ.
Nem lesz könnyű dolga ezek után annak, aki ingatlanadót szeretne bevezetni – hangsúlyozta a HVG-nek Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers tanácsadója, aki amúgy egyetért a jogszabályhelyek megsemmisítésével, mondván: „lehetetlen volt kiszámolni az adó alapját”. Ugyanakkor az ingatlanadó szabályait nehéz lesz alkotmányosra belőni, mert a testület – miután talált alkotmányellenes passzusokat – számos beadványt érdemben már nem is vizsgált. Erdős amúgy egyetért az ingatlanadó intézményével, de annak részleteit szerinte hosszú egyeztetéseken kellene kiérlelni.
Miközben az AB múlt heti döntésével elvette a Fidesztől az adónem ígért eltörlésével járó triumfálás esélyét, az ellenzéki párt egyes politikusai sem vetik el az ingatlanadó bevezetését. Ez lett Mádi Lászlónak, a Fidesz lakáspolitikusának a veszte, akinek – miután múlt csütörtökön egy szakmai fórumon kijelentette, hogy hosszabb távon, kellő előkészítés és egyeztetés után bevezethetőnek tartja az ingatlanadót – már pénteken azzal kellett szembesülnie, hogy pártja törölte országgyűlési képviselői választási listájáról. Ezek után a szocialisták azzal ámították a választókat, hogy valójában a Fidesz szeretne ingatlanadót, mintha nem éppen a kormánypárt szavazta volna meg. Igaz, a Fidesz programadó kötetének tekintett Jövőkép című könyv is kívánatosnak tartja ezt az adót, mert – úgymond a jövedelemadóval szemben – megnehezíti az adóelkerülést. Bevezethetőnek mondta a Népszabadságnak nemrégiben adott interjújában Szapáry György, a párt gazdasági tanácsadója is.
MOLNÁR PATRÍCIA
