A magyar gazdaság fontos mutatói javulnak a világgazdasági válság enyhülésével párhuzamosan, de a valós helyzet nem jobb, mint a kormányváltáskor volt. A külső konjunktúra eddig kissé kedvezőbb volt a vártnál. A belföldi kereslet visszaesése véget ért. A kormány olyan megszorítások bejelentésére kényszerült, amelyeket ellenzékben, és az elmúlt egy év alatt is el akart kerülni. Ezek a bejelentések óvatos bizalmat keltettek a külföldi befektetőkben és nagy nyugtalanságot az érintettekben. A külső egyensúly tovább javul. Az államháztartás hiánya – az államosított nyugdíjpénztári vagyon nélkül számítva – időarányos. Az árfolyam és az adósságkockázati felárak visszaerősödtek a kormányváltás előtti szintre. Az elmúlt év „nem szokványos gazdaságpolitikája” következtében tovább gyengült tőkevonzó és növekedési képesség visszaszerzésének mikéntje viszont nem látszik. Az államháztartás strukturális hiánya lényegesen nő. A kisvállalkozások és a középrétegek pénzügyi tartalékai egyre inkább kimerülnek. A szociális feszültségek fokozódnak.

A világ összevont GDP-jének növekedési üteme, mindenekelőtt az ázsiai és a latin-amerikai felzárkózó országok növekedési ütemének mérséklődése miatt, a 2010. évi 4,9 százalékról 2011-ben 4 százalékra lassul. A dinamika hordozói így is az ázsiai felzárkózó gazdaságok. Az EU-ban a szerény mértékű fellendülés folytatódik, a GDP 2010-ben és 2011-ben is 1,8 százalékkal emelkedik, de Németországban az ütem a 2010. évi 3,7 százalékról 2011-ben 2,6 százalékra mérséklődik. Az EU-ban a foglalkoztatás csak lassan emelkedik, a bérdinamika alacsony lesz, az infláció a világpiaci energia- és élelmiszerár-emelkedés miatt gyorsul (3 százalékra). Az elmúlt időszakban az EU jelentősen elmélyítette a közös gazdasági kormányzást. Ugyanakkor a válság nyomán az EU-n belüli politikai, gazdasági és szociális feszültségek éleződnek. Az új, valóságos döntési centrumot az Eurogroup és a kívülről csatlakozó országok fogják jelenteni, ebből Magyarország rövidlátó döntése miatt kimarad. A válság nyomán megnövekedett államháztartási hiányok csökkentése elkezdődött, az EU összevont GDP-arányos államháztartási hiánya a 2010. évi 6,5 százalékról 2011-ben 4,7 százalékra mérséklődik. Az amerikai Fed irányadó kamatlába 0 százalék és 0,25 százalék között van, az Európai Központi Banké 1,25 százalék, a hosszú lejáratú állampapírok hozama ennél lényegesen magasabb. A GMU és az USA rövid lejáratú kamatlába közötti különbség 2011 első negyedévében nőtt, ez folytatódik. Az euró erős, 2011-ben 1,4 dollár közeli éves átlagos árfolyam várható, jelentős ingadozásokkal. A Brent típusú kőolaj hordónkénti ára éves átlagban 110 dollár lesz. A világgazdasági dinamikát az ennél érdemben magasabb ár érintené érzékelhetően. A nyersanyagok világpiaci ára 2011-ben is (a tavalyihoz hasonlóan) kb. 25 százalékkal emelkedik.

Májusban idei mélypontjára esett a GKI-Erste konjunktúraindex értéke. Az ipari várakozások két évnyi, csaknem töretlen javulás után meglepő mértékben romlottak. Az építőipar tartósan a legpesszimistább ágazat, a várakozások romlása májusban is folytatódott. A kereskedelmi és szolgáltató cégek várakozása hullámzó, az utolsó hónapokban inkább romló (bár májusban minimálisan javuló). A Széll Kálmán Terv bejelentése óta különösen látványosan zuhant a magyar gazdaság kilátásainak megítélése. A foglalkoztatási hajlandóság és az áremelési szándék egyaránt visszafogott. A GKI fogyasztói bizalmi index értéke a 2010. októberi csúcs óta lassan, de folyamatosan csökkent, márciusban zuhant, majd májusban folytatódott a lejtmenet. A lakosság saját pénzügyi és az ország általános gazdasági helyzetét is lényegesen rosszabbnak tartja a korábbinál. A lakosság a saját zsebén és a perspektíváin egyre inkább érzi a kettős beszédet alkalmazó politika valós hatásait.

A kormány tavalyi, tehát 2011-ben már érvényesülő gazdaságpolitikai lépései nem segítették a növekedést, miközben középtávon súlyos egyensúlyhiánnyal fenyegettek. A kormány erről a növekedésorientáltnak mondott, de csőddel fenyegető gazdaságpolitikáról 2011 tavaszán a Széll Kálmán terv, majd a konvergencia-program bejelentésével egy, a pénzpiacoknak és a befektetőknek jól hangzó, adósságcsökkentést előtérbe helyező politikára váltott. Ez irányultságában helyes fordulat lenne, de nem került sor a gazdaságpolitikai váltás deklarálására. Az elgondolások az intézményi és működési reformok helyett túlzottan a szociális transzferek megkurtítására és a klasszikus általános költségvetési restrikcióra koncentrálnak. A megszorítások egy része ésszerűtlen, a hatástanulmányok és az érdekegyeztetés hiányzik.

Emiatt a megvalósítási kockázat nagy. A munkára ösztönzés helyes céljából csak a transzferek csökkentése látszik, a foglalkoztatási, oktatási, társadalompolitikai program kidolgozása nem. Paradox, hogy a közfoglalkoztatásra szánt források csökkentésével egyidejűleg növelik az erre rászorulók számát. A kormány megelégedni látszik azzal, ha a munkahely-teremtés célját csak statisztikailag - például a segélyezettek formális közmunkára kötelezésével - sikerül elérni. Többszázezer, többségében alacsony képzettségű inaktívat kitolni egy erősen túlkínálatos munkaerőpiacra biztos kudarccal fenyeget. Ugyanakkor a kormányzat által a különböző programokban kilátásba helyezett egyensúlyjavítás mértéke (a valóban szerkezeti változások és a klasszikus restrikciós-megszorító lépések együttes hatásaként) összességében meghaladja a szükségeset. Ezért valószínű, hogy a vállalt 2012. évi hiánycél nagyjából elérhető lesz, ha jórészt nem is az állam működését hatékonyabbá tevő reformok, a növekedést segítő fejlesztések, hanem ehelyett nagy arányban egyoldalúan kényszerítő, kemény - akár az általános leépülést is vállaló - állami fellépés árán. Emellett fennmaradt a befelé forduló nemzeti gazdaságpolitika. Mindez a már tavaly megroppant jogbiztonság körülményei között egy evickélő, a pénzügyi válságot elkerülő, de érdemi növekedésre nem képes gazdaságpolitikát, a társadalmi feszültségek éleződését vetíti előre. A kisvállalkozások terhei emelkednek, a hitelezés szigorodik, a válságadók korlátozzák a nagy cégek aktivitását.

Az ESA módszertan szerint nem a költségvetési törvényben szereplő 2,94 százalékos deficitet kell 2011-re kimutatni, hiszen a magán-nyugdíjpénztári államosítás egészét 2011. évi (egyszeri) tőkejövedelemként kell elszámolni. A közteher-bevételeknél (főleg a társasági adónál és az áfánál) mintegy 150 milliárd forintos elmaradás várható. A kiadásoknál végrehajtott zárolás ezt ellensúlyozza. A magán-nyugdíjpénztáraktól átkerülő 528 milliárd forint és az EU-támogatások 350 milliárd forintos növekménye lehetővé teszi, hogy az adócsökkentés ellenére a kiadások az adóbevételeknél sokkal dinamikusabban emelkedjenek. Ilyen lesz (egyszeri tételként) a MÁV és a BKV összesen 400 milliárd forintos adósságkonszolidációja és a PPP-programok visszaalakítása. A GKI végeredményben 2 százalék körüli többletet jelez előre 2011-re. Ez azt jelenti, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása nélkül kb. 7 százalékos hiány lenne a büdzsében. Az Európai Szemeszter keretében valószínűleg elsősorban a strukturális hiányt fogják értékelni, amely az egyszeri bevételeket és kiadásokat figyelmen kívül hagyja. (Az Európai Bizottság számításai szerint ez a 2009-es 2 százalékról 2010-ben 3,1 százalékra, 2011-ben 5,2 százalékra nő!) Az Európai Bizottság 2011. tavaszi előrejelzése a konvergencia-programban tervezett intézkedésekkel kapcsolatos megvalósíthatósági kockázatok, illetve többlet kiadási igények miatt 3,3 százalékra tette a 2012-re várt magyar ESA hiányt, így nem szűnik meg a túlzottdeficit-eljárás Magyarországgal szemben.

Az államadósság 2011-ben a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása révén a GDP 75 százaléka alá csökkenhet. Enélkül kissé tovább emelkedne. A vállalati államosítások és adósság-átvállalások hosszabb távon – a meghirdetett fő céllal ellentétesen – növelik az államadósságot. Az államadósság finanszírozása 2009 nyara óta a piacról történik. (Ugyanakkor az IMF-EU hitelekből korábban létrejött kincstári tartalék több mint felét elviszi a MOL-tranzakció. Ez növeli a következő évek hitelfelvételi szükségletét a magán-nyugdíjpénztárak államosítása viszont csökkentette azt.)

Idén éves átlagban 4,2 százalékos – az energia-, üzemanyag- és élelmiszeráraknál 6-7 százalékos –, az év végén az áprilisi 4,7 százalékos csúcsnál alacsonyabb, 4-4,5 százalékos áremelkedés várható. A Monetáris Tanács politikájában változás nem látható. 2011 első hónapjaiban a kedvező nemzetközi befektetői hangulat és a magyar egyensúlyi helyzettel kapcsolatos pozitív várakozások csökkentették a kamatfelárat, de az még így is nálunk a legmagasabb a régióban. A 2010 második félévi leminősítések után idén felminősítés (a negatív kilátások stabilra változtatása) valószínű. A tavalyinál enyhébb árfolyam- és hozamingadozások valószínűek. Összességében a tavalyi átlagnál erősebb - a május véginél kissé gyengébb - 272 forint körüli (260-280 forint közötti) euró-árfolyam, továbbá a jegybanki alapkamat 6 százalékon való stagnálása várható.

A bruttó keresetek 2011-ben 4 százalékkal – a versenyszektorban a korábban gondoltnál kissé jobban, 4,5 százalékkal, a költségvetésiben 2,5 százalékkal – nőnek, ami átlagosan a reálkeresetek 2,5 százalékos növekedését eredményezi. A versenyszektorban 3,5 százalékos emelkedés, a költségvetésiben stagnálás várható. A minimálbéresek körében mintegy 3 százalékkal csökken a reálkereset. A jövedelemkülönbségek nőnek. Az inflációt követve emelkednek a nyugdíjak, a családi pótlék nominálisan sem nő, a munkanélküliek támogatása szűkül, a vállalkozói jövedelmek talán 1-2 százalékkal bővülnek. Mindezek összességében a reáljövedelem 1 százalékos emelkedését eredményezik, melyet további 1 százalékkal emel a magán-nyugdíjpénztárak reálhozamának kifizetése. Az elvárt bér megszűnése, az alacsony jövedelműek foglalkoztatásának költségesebbé válása és a magán-nyugdíjpénztárak ellehetetlenítése miatt növekszik a szürke jövedelmek aránya. Végeredményben a lakosság reáljövedelme 2 százalék körüli mértékben emelkedik. A háztartások vásárolt fogyasztása csak 1,5 százalékkal nő. A hiteltörlesztési terhek ugyanis magasak, s a bizonytalan jövő is tartalékképzésre, önellátásra ösztönöz. Emellett a többletjövedelem nagyrészt a magas jövedelműeknél képződik, akik inkább megtakarítanak, semmint fogyasztásukat növelik. A hitelfelvételi szándék és lehetőség egyaránt szerény. Csökken a hitelkártyák és a mobil előfizetések száma. A nettó megtakarítási ráta elérheti a tavalyi szintet (4,6 százalék).

Bár a foglalkoztatottak száma 2011-ben 0,5-1 százalékkal nő, a munkanélküliségi ráta legjobb esetben is csak a tavalyi 11,2 százalékon marad. A munkaerő-kereslet csak szerény mértékben emelkedik. Markáns bővülés csak néhány feldolgozóipari szakágazatban várható. A beruházásoknál a kétéves visszaesés után a stagnálást alig meghaladó, 1 százalékos bővülés várható. Az egyetlen dinamikus szektor a feldolgozóipar, ezen belül is a külföldi tőkére támaszkodó autóipar lesz. Az üzleti szektorban a bankadó és a szigorú kockázati limitek miatt a hitelkamatok magasak, de a nem exportra termelő vállalkozásoknak még a drága hitelekhez is nehéz hozzáférniük. Az állami-önkormányzati beruházások szinte csak EU-s forrásokra támaszkodnak, az elnyert pályázati pénzek felhasználása akadozik, ezért itt visszaesés várható. A belföldi kereslet szerény növekedése is csak az EU-forrásoknak lesz köszönhető. A lanyha belföldi kereslet tovagyűrűző értékesítési és finanszírozási zavarokat okoz a magyar gazdaságban, különösen a kkv-szektorban, az eddig még talpon maradt cégek körében is.

A mezőgazdasági termelés bővül, mivel a tavalyi 15 százalékos visszaesés után a szárazság ellenére is némi emelkedés valószínű. A válság utáni helyreállítási periódus a világ iparában lassan véget ér, a készleteket feltöltötték, a kapacitáskihasználás egyre több ágazatban és régióban megközelíti vagy meg is haladja a küszöbértéknek tekintett 80 százalékot. Nálunk a termelés még nem érte el a válság előtti szintet, mivel a belföldi értékesítés még csökken. A húzóerő tehát (lassulása ellenére is) az ipari export marad, a termelés összességében 9 százalékkal nő. Az építőiparban folytatódik az idén hatodik évébe lépő visszaesés (5 százalékkal). A szolgáltató ágazatok alig fejlődnek, leggyorsabban a részben exportorientált szállítási és idegenforgalmi ágazat. A hírközlési szektor árbevétele 4 százalékkal csökken. A kiskereskedelmi forgalom a vásárlóerő szerény növekedése hatására - négy év csökkenést követően - mintegy 1,3 százalékkal, a gépkocsiké ennél jobban növekszik. A korábbi döntések alapján az üzlethelyiség-piacon idén is voltak és lesznek új átadások. Az iroda- és a raktárpiacon viszont csaknem teljesen leálltak a fejlesztések. A használt lakások piaca továbbra is mozdulatlan, az új lakások építése pedig a tavalyi 20 ezerről tovább, 16 ezerre csökken. A jelzáloghitelesek helyzetének könnyítésére hivatott rendszer részletei még nem ismertek. Nem terheli meg durván a költségvetést. viszont csak az adósok kis részének jelent könnyítést. Valószínű, hogy a valódi cél nem is sokkal több, mint hogy megkönnyítse az eddig is sok kárt okozott moratórium megszüntetését, s elfedje, hogy az egy éves csodavárás alatt semmiféle érdemi változást nem sikerült elérni a hitelesek helyzetében.

A folyó fizetési és tőkemérleg aktívuma 2011-ben is magas, a GDP 3,5 százaléka körüli lesz. Az áruforgalmi mérleg többlete a 2010. évi 5,5 milliárd euróról 2011-re 5,7 milliárd euróra nő, miközben a cserearányok 1 százalékkal romlanak. Az ország 2009 nyara óta nem szorul új külső finanszírozásra, csak lejáró hitelei nagy részének megújítására. A nettó külső adósság csökken. Az adósság a pénz- és tőkepiacokról finanszírozható, de az IMF-hitelekénél magasabb kamatláb mellett. A MOL orosz tulajdonban volt részének megvásárlása mintegy 5-6 százalékkal csökkenti az ország (33 milliárd eurós) devizatartalékait.

A GDP 2011-ben 2,5 százalék körüli ütemben nő, de az utóbbi hónapokban erősödtek a negatív kockázatok. A gyorsulás részben a mezőgazdaságból (a szörnyű tavalyinál jobb idei időjárásból) származik, az agrárium és közszolgáltatások nélküli magnövekedés nagyjából azonos a tavalyival.

A kormányzat eddig tett 2011. évi gazdaságpolitikai lépései néhány ponton korrigálták saját, 2010-es cselekedeteinek leginkább csőddel fenyegető elemeit. A fő gond az, hogy ugyan a kormányzat a magán-nyugdíjpénztárak vagyonával elfedve idén mégiscsak létrehozza a tavaly oly hőn áhított 7 százalékos államháztartási hiányt, de ilyen rendkívüli méretű deficit mellett sem gyorsul érdemben a növekedés, nem emelkednek a beruházások, s alig indulnak be szerkezeti-intézményi reformok. Az államadósság egyszeri okokból csökken, tartós egyensúlyjavulás nem történik. A perspektívátlanságot jól mutatja, hogy miközben Magyarország, ha kényszerből is, de 2013-tól teljesítheti a (jelenleg érvényes) maastrichti egyensúlyi feltételeket, tartósan az eurózónán kívül marad. Ezzel egyben kimarad az EU legfontosabb döntési mechanizmusából is.