40 ezer körül húzhatja meg a kormány a segélyplafont
Úgy tűnik, a kormány megint a segélyre szorulókat pécézte ki magának. A segélyplafon bevezetésével a leginkább rászorulók juttatásai tovább csökkenhetnek. Pedig már így se lehet több pénzt kapni segélyből, mint munkából, és nemzetközi összehasonlításban sem ezen a területen költünk sokat.
Nem könnyű ésszerű magyarázatot találni, miért azokon spórolna ismét a kormány, akik segélyre szorulnak. Mint hét elején kiderült, már készül a jogszabály-módosítás, mellyel a kabinet segélyezési plafont vezet be az egy főnek havonta összesen kifizethető szociális támogatásokra. A plafon az önkormányzatok által fizetett szociális juttatásokra vonatkozna és 10-20 milliárd forint megtakarítást remél tőle a Nemzetgazdasági Minisztérium – értesült a hvg.hu kormánypárti forrásból.
Nem érintené viszont a gyermeknevelést közvetlenül segítő juttatásokat (ilyen a családi pótlék vagy az anyasági támogatások), a megváltozott munkaképességűek és a fogyatékossággal élő emberek közvetlen ellátásait. Ennél többet nem közölt a kormány, de az érintett fontosabb juttatások köre már így is körvonalazódik. Eszerint a plafon elsősorban azt az összeget fogja szűkíteni, ami rendszeres szociális segélyből, illetve foglalkoztatást helyettesítő támogatásból, átmeneti segélyből, ápolási díjból és lakásfenntartási támogatásból összesen kapható.
Szociális szakértők véleménye szerint a plafon bevezetésének nincs sok értelme, ugyanis a segélyek az egyéni szükségletekhez igazodva működnek a társadalom számára is hasznosan. Inkább a minél pontosabb célzásra kellene törekedni, hogy valóban a legrászorulóbbak kapják, és a szociális védelem betölthesse a funkcióját. (Később például ne kelljen még többet költeni a tömegesen elszegényedett rétegekre.) A plafon bevezetése egyes szakértők szerint csak azt eredményezi, hogy aki nem tudja kijátszani a szabályokat, az tovább szegényedik Az ügyesebb pedig megoldja majd így is.
Mit kínál az állam a rászorulóknak?
A korlátozással a kormány célja az, hogy segélyből ne lehessen magasabb jövedelemre szert tenni, mint munkából – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Ez azonban nem igazolja a segélyplafon bevezetését, ugyanis a rendszeresnek számító szociális juttatásokból a szigorú törvényi korlátok és a segélyösszegek miatt ma már csak kivételes és meglehetősen indokolt esetekben lehet nagyobb összegre szert tenni, mint munkából. Más szóval, egy átlagos rászoruló ma valószínűleg jóval kevesebbet kaphat az államtól 60 ezer forintnál (ami a minimálbér nettójának felel meg).
A legnagyobb tétel a rendszeres szociális segély: ebből legfeljebb 42 326 forintot kaphat valaki. Ehhez olyan alacsony jövedelmű, munkaképes személynek kell lenni, akinek a családjában senkire sem jut 25 650 forintnál több jövedelem (ez az öregségi nyugdíjminimum 90 százaléka), vagyona nincs, nem talál munkát, és közmunkát sem tudnak adni neki. További fontos feltétel, hogy vagy egészségkárosodottnak kell lenni hozzá, vagy öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt kell lenni, vagy pedig 14 év alatti gyermeket kell nevelni. Fontos kitétel még az is, hogy egy családban egyszerre csak egy személy kaphatja.
Ha nem kap rendszeres szociális segélyt, a rászoruló kaphat foglalkoztatást helyettesítő támogatást is (a kettő kizárja egymást), ami 22 800 forint havonta, de nem jár egyszerre a rendszeres szociális segéllyel. Ebből is egyszerre csak egy személy kaphat egy családban, ráadásul, ha egy családtagnak rendszeres szociális segélye van, akkor az legfeljebb 19 526 forint lehet már csak. Így a két családtag összesen csak 42 326 forintot kaphat a két juttatással. Fontos még megjegyezni, egy nyári törvénymódosításnak köszönhetően az önkormányzatok akár a juttatás felét is adhatják Erzsébet-utalványban, ami valamelyest leszűkíti az összeg felhasználhatóságát.
A két említett juttatás nem zárja ki, hogy valakinek átmeneti segélyt (más néven rendkívüli szociális segélyt) is adjon az önkormányzat. Ez önkormányzati szakértők szerint általában 5-15 ezer forint körüli összeget jelent egyszer-kétszer évente, de adható szétosztva, rendszeres utalásokkal is. Egy jellegzetes formája a gyógyszertámogatás, de egyszeri kamatmentes kölcsönként is megítélhetik (ebben az esetben általában 3-500 ezer forintot is lehet kapni). Az önkormányzat ezt olyanoknak adja, akik rendkívüli élethelyzetbe kerültek, amely veszélyezteti a létfenntartásukat, vagy tartósan ilyen gondokkal küzdenek. A feltételek és az össszegek önkormányzatonként eltérnek. Van például olyan település, ahol a család maximális jövedelmét 42 750 forintban szabják meg. Így jár el például Kaposvár önkormányzata, és előírja azt is, hogy 42 750 forintnál több rendkívüli segélynél többet évente egy személy nem kaphat. Ez havi szintre osztva 3500 forintos juttatásra jön ki.
Emellett ápolási díjat is kaphatnak azok, akik otthon ápolják egy tartósan gondozásra szoruló (pl. súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg) nagykorú hozzátartozójukat. Ezért alapesetben 29 500 forintot lehet kapni, de fokozott ápolást igénylő esetben 38 350 forint a juttatás. Ebből azonban 10 százalék nyugdíjjárulékot még levonnak (így jogosultsági időnek számít, viszont tb-ellátásra nem jogosít. Rendszeres juttatásként számolhatunk az önkormányzatoknál kapható lakásfenntartási támogatással is, amiből átlagosan 3 ezer forintos rezsitámogatást lehet kapni, és az önkormányzat általában nem pénzben adja, hanem kifizeti a számla egy részét a szolgáltatónál. A segélyplafon elvileg érintheti még az önkormányzatok adósságkezelési szolgáltatását is. Ez a 3200 önkormányzatból legfeljebb száznál kapható (ugyanis valóban kell adósságkezelési szolgáltatást is végezni, ha ilyen juttatást adnak), vissza nem térítendő 300-600 ezer forintos juttatás lehet, amit egyszerre és részletekben is utalhatnak adósságtörlesztésre (például fél évnél régebbi rezsitartozásra, vagy lakáshitelre).
Mennyi jöhet össze?
Az adósságkezelési szolgáltatással nem számolva, ezekből a segélyekből legfeljebb közel 90 ezer forintnyi juttatást lehet kapni összesen (ami azt jelenti, hogy valaki olyan helyzetben van, hogy rendszeres és rendkívüli segélyt, valamint lakásfenntartási támogatást kaphat folyamatosan, és emellett teljes elfoglaltságot jelent neki hozzátartozója ápolása). Valószínűleg valamivel közelebb esik egy átlagos segélyes által elérhető maximális juttatáshoz, ha az ápolási díjat kivesszük a számításból, akkor 48 826 forint a havonta elérhető juttatás összesen.
Ez azonban még mindig csak egy maximum, és valószínűleg az esetek többségében 30 ezer forintot sem lehet segélyből összeszedni (nem jön ki a 30 ezer forint például, ha valaki nem rendszeres szociális segélyt, hanem csak az alacsonyabb összegű foglalkoztatást helyettesítő támogatást kapja, és emellé rendkívüli segélyt, valamint lakásfenntartási támogatást ítélnek meg neki). A 30 ezer forint körüli juttatás egyébként közel áll ahhoz az egy főre jutó segélyösszeghez, ami a Központi Statisztikai Hivatal 2010-es adataiból kiolvasható. Meg kell jegyezni viszont, hogy a juttatások 2010 óta jelentősen csökkentek. Hogy 30 ezer forint mire elég havonta, nehezen elképzelhető, tekintve, hogy a minimálbéresek is ennek a kétszereséből élnek, a létminimum pedig elvileg 84 ezer forint.
Hol lehet a plafon?
Az elérhető összegeket nézve, nehezen érthető, miért látja indokoltnak a kormány, hogy plafont húzzon a segélyekre. Az ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a minimális munkajövedelem, amihez képest nem lehet majd többet kapni segélyekkel, a kabinet számára nem a minimálbér, hanem a közmunkabér, ami nettóban 47 ezer forint.
Mivel ennél valamivel alacsonyabbnak kell majd lennie a segélyekkel megszerezhető teljes összegnek, kínálkozik az a családi szinten tavaly meghúzott plafon, amit a rendszeres szociális segély esetére rögzített a kormány. A juttatás összege a közmunkás minimálbérnek csak 90 százaléka lehet, így jön ki, hogy a rendszeres szociális segély legfeljebb 42 326 forint lehet (illetve az is a tavalyi változtatással jött be, hogy a rendszeres szociális segély és a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összege sem haladhatja meg ezt a határt egy családon belül).
Évek óta csökkennek a juttatások
A segélyplafon ötlete egyébként azért is meglepő, mert a rendszeres szociális segély tavalyi plafonjával a kormány már részben megvalósította, amit most tervez, és az újabb plafon valószínűleg csak a segélyek továbbszűkítésére kell. Csakhogy a kormány már második éve csökkenti a szociális kiadásokat, köztük azokat is, amelyekre most még plafont is tenne.
A szociális támogatások átalakítása hangsúlyos eleme volt a Széll Kálmán-terv tavaly tavasszal kiadott első, és idén tavasszal elindított második részének, a 2011-es konvergenciaprogramnak, valamint a 2011-es, a 2012-es és a 2013-as költségvetésnek is. 2011-ben és 2012-ben nominális szinten befagyasztotta a családi pótlék, az anyasági támogatás, a gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás, életkezdési támogatás, pénzbeli gyermekvédelmi támogatás összegét. Vagyis reálértéken ezek csökkentek, ami 2013-ban is folytatódik. A családi pótlék mellett a konvergenciaprogramban a kormány meghirdette a szociális támogatások nominális befagyasztását is.
További megtakarítást ért el és tervez a kormány a rokkantsági nyugdíjak felülvizsgálatával és az egészségkárosodáshoz kapcsolódó ellátások átalakításával is. Emellett a 2012-es költségvetés a helyi önkormányzatok által folyósított szociális támogatások átalakításával tovább csökkentette a támogatásokat. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás átalakításával például 18 milliárd forintot spórolt. Utóbbi lényegében azt jelentette, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás a tavalyi 28 500 forintról 22 800 forintra csökkent január elsejétől. 2013-ban marad a szociális és családi transzferek maximálása, valamint a juttatások nominálisan befagyasztása. Ezzel összesen 38 milliárd forintot takarít meg a költségvetés.
Nemzetközi összehasonlításban sem indokolt
A kormány a segélyek csökkentésével a szociális kiadásoknak arra a részére lő, ahol a visegrádi országokhoz képest nem is költünk kiugróan. A visegrádi országok kiadásainak összehasonlításával ugyanis a 2010-es adatok alapján az jött ki, hogy ezeken a költéseken belül a nyugdíjkiadások a legnagyobbak mindegyik országban, a magyar nyugdíjkiadások pedig mind közül a legnagyobbak. Ez, a családtámogatások 2010-et megelőző emelkedésével együtt jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szociális kiadásaink GDP-arányosan 3 százalékponttal meghaladják a többi ország költési szintjét ezen a területen. Meg kell jegyezni azonban, hogy még nincsenek elemzések arról, milyen változásokat hoznak a szociális kiadásokban az elmúlt két év változásai.
A Magyar Nemzet a tervezett intézkedésről szóló első híradásában azt sugallta, a nemzetközi szervezetek követelésének felelne meg a kormány a segélyplafonnal. Ez azonban nem megbízható információ, tekintve, hogy a Magyar Nemzet éppen az IMF-követelésekről adott ki szeptember elején egy később manipuláltnak bizonyult listát. A Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság kiszivárgott levelében valóban utalnak a szociális kiadások csökkentésére, de konkrétumok nélkül. Így valószínűleg a kormányon múlik, hogy mely területen farag ezekből a költségekből. Amennyiben a segélyeket választja, akkor valószínűleg azért teszi, mert nem akar vágni a nyugdíjkiadásokból, amelyek régiós összehasonlításban magasabbak lehetnek a kelleténél.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
