A magyar társadalom feudalizálódását jelzi, hogy egyre több vidéki térség hűbérbirtokká válik: fideszes politikusok szinte a magukénak tekintik. Kivételezett helyzetük a kormányzásának 13. évére készülő Orbán Viktor kegyétől függ, így alattvalói áhítattal tekintenek rá, közben a helyieknek bizonygatják, hogy ennek az udvari kapcsolatnak a révén tudnak sok mindent kijárni. A HVG összeállításának második része.
Sorozatunk első részét, "Tállaitól Mészárosig" itt olvashatja. Ebben olyan nevek bukkannak fel, mint Tállai András, Mészáros Lőrinc, Papcsák Ferenc, Seszták Miklós, Demeter Ervin, netán Wáberer György. A második rész ráfordul két erős várra, Karcagra és Kecskemétre.
Karcag fajsúly tekintetében nem panaszkodhat: két minisztere is van. Közülük Fazekas Sándor kötődik most jobban a városhoz. A jelenlegi földművelésügyi tárcavezető 1990-től húsz éven át volt polgármester, majd miniszter lett. Már negyedik ciklusos parlamenti képviselő, bár Karcagé csak most, 2014-ig mindig listán jutott mandátumhoz. Mementót is kapott róla az utókor 2008-ban: ha megsemmisülne mindenféle papír és digitális adathordozó, a helyi Hubai család márványtáblája akkor is őrizné a jövőnek, hogy szálloda épült ott „Dr. Fazekas Sándor” polgármesteri regnálásának 18. évében. „Ha hűbéri rendszerről beszélünk, akkor Fazekas a kiskirály nálunk” – mondta egy helybéli. 20–25 éve nincs szerinte olyan lényeges esemény, ahol ne jelenne meg személyesen is a politikus, és arról ne közölnének méltató mondatokat a helyi propagandasajtóban.
Érdemi kinevezés se születik nélküle, ahogy 2018-ban is elsősorban Fazekason áll, vállalja-e még a képviselőséget, vagy a mandátumot átengedi fegyverhordozójának, Kovács Sándornak. A fiatalabb fideszes generáció képviseletében ő ma már a Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlés elnöke, a Kunszövetség elnöke, de volt már Fazekas miniszteri biztosa is a Tisza-tavi fejlesztéseknél. A kun hagyományok ápolása arra is jó, hogy kapcsolatokat lehet kiépíteni Kazahsztánnal, mondván: a kunok rokonai, a kipcsakok ott élnek. Kovács Almatiban szerzett felsőfokú végzettséget, a térség egyik befolyásos gazdasági potentátja, Horváth László pedig a kazahok tiszteletbeli konzulja. Mindehhez azonban már nemcsak Fazekasnak van köze, hanem Karcag másik nagy hatalmú szülöttjének, a nemzetgazdasági miniszternek is. Az ősfideszes, 1990 óta törvényhozó Varga Mihály ritkábban látogat ugyan szűkebb pátriájába – és ma már nem Karcag, hanem a budai Rózsadomb képviselője –, ám Horváth közbeszerzési sikerein meglátszik a helyi kötődésűek összefogásának ereje.
A szürke alföldi kisvárosban most csak a polgármesteri hivatal előtt állítottak fellámpázott karácsonyfát, az előző években megszokott vásár elmaradt. A polgármester, Dobos László ezt azzal magyarázta a képviselő-testületi ülésen, hogy „nem volt kellő kereslet az ott árusított termékekre”. Közmunkásfizetésből nem is futja, márpedig hétköznap déltájt a városka forgalmának tekintélyes részét a közfoglalkoztatottak mozgása adja. Karcagról is sokan elmentek külföldre, azok pedig, akik maradtak, és van némi iskolázottságuk, még válogathatnak is a munkahelyek között. Szakács, nyomdász, ács és tetőfedő egyaránt elkelne, meg persze orvos is, csak azt már nem is hirdetik, mert az erdélyi doktorokra is igaz, hogy meg sem állnak Angliáig. Az orvoshiány miatt a felújított kórházban sorra zárják be az osztályokat, így például már bőrgyógyászati problémák miatt is a 70 kilométerre lévő Debrecenbe kell menni. Kaptak viszont a helyiek kormányzati ajándékot: Karcagé lett a Sámándob-épület, amely a magyar pavilon volt a milánói világkiállításon 2015-ben.
A közeli Kecskemét befolyásos urai körében viszont jókora változás állt be az utóbbi évtizedben. Régebben Lezsák Sándor és Font Sándor volt a térség mindent megmondó embere, ám a Mercedes gyár odatelepülése, majd az Orbán-rendszer változó lapjárása módosított a leosztáson. Lezsák és Font az MDF politikusaként indult, de mindketten át tudták menteni mostanra meggyengült hatalmukat. Országgyűlési képviselők maradtak, sőt Lezsák alelnöki posztot is kapott a parlamentben, és az állam a mai napig milliárdokkal tömi tele közpénzzel a rendszerváltó sátorhelyet népfőiskolai támogatás címén. A lakiteleki intézmény nem is népi, nem is főiskola, legalábbis a helyiek úgy tartják számon, hogy az uraságok járnak oda wellnessezni. A soltvadkerti Font Sándor az uniós fejlesztési pénzek elosztásán munkálkodó miniszteri biztosként ugyancsak fontos ember maradt Bács-Kiskun megyében, így Kecskeméten is.
A székhelyvárosban azonban már nem ők a valódi potentátok, hanem a városnak évente csaknem kétmilliárd forint iparűzési adót befizető Mercedes árnyékában a Matolcsy–Szemerey család. Szemereyné Pataki Klaudiának több szempontból is szerencséje volt. Közgazdász végzettségével és németnyelv-tudásával (még alpolgármesterként) ő volt az önkormányzat főtárgyalója a német befektetővel, a Daimlerrel. Az Orbán-kormány hivatalba lépése után pedig a rokonság adta az újabb löketet egészen a polgármesterségig. Férje, Szemerey Szabolcs ugyanis Matolcsy-rokon, és a Magyar Nemzeti Bank éppen Kecskemétet és az ottani főiskolát szemelte ki arra, hogy kialakítsa az unortodox közgazdaságtan fellegvárát. Az erre a célra létrehozott Pallas Athéné Domus Mentis Alapítvány (PADMA) már javában építi az immár Neumann Jánosról elnevezett egyetem új campusát, amelyre 12 milliárd forintot szánnak. Újabb tízmilliárdok érkeznek az egyetemhez és a város más intézményeihez uniós forrásokból, a Daimler pedig a képzési központ után hamarosan megkezdi második gyárának építését. Nem csoda, hogy a kiskunsági megyeszékhely élettel teli, nyüzsgő város, felújított Cifrapalotával, árudömpinggel hívogató plázával, utcahosszon csillogó-villogó karácsonyi fényekkel. Azt pedig még a helyi ellenzék soraiból is elismerték, hogy a polgármester – aki 2013–2014-ben egy évig parlamenti képviselő is volt – valamelyest önállóbb, mint az átlagos fideszes hűbéresek.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
