Katonai akcióval fenyegetőzött az amerikai elnök azt követően, hogy a műholdak adatainak elemzése alapján arra jutott: a világ legnagyobb olajfinomítója ellen szombaton intézett dróntámadást nem Jemenből indították. Donald Trump a Twitteren ugyan nem nevezte meg Iránt, csak annyit közölt,

tudjuk, ki a bűnös.

Saudi Arabia oil supply was attacked. There is reason to believe that we know the culprit, are locked and loaded depending on verification, but are waiting to hear from the Kingdom as to who they believe was the cause of this attack, and under what terms we would proceed!

— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) September 15, 2019

Mike Pompeo külügyminiszter után azonban Rick Perry amerikai energetikai miniszter is sokkal egyértelműbben fogalmazott. „Az Egyesült Államok teljes szívéből elítéli a Szaúd-Arábia elleni iráni támadást, és felszólítjuk a többi országot, hogy ők is tegyenek így” – mondta a Perry hétfőn Bécsben.

Ki áll a háttérben?

A támadás – amelyet a Teherán szövetségeseinek számító jemeni siíta húszi gerillák vállaltak magukra – a szaúdi állami olajcég, az Aramco abkaiki bázisát érte. A világ legnagyobb nyersolaj-finomítójának leállása 5,7 millió hordós kiesést okozott a piacon, ami – mint a Portfolio összeállításából kiderül – világrekordnak számít, ehhez csak az 1978/79-es iráni forradalom idején tapasztalt 5,6 milliós napi kiesés hasonlítható.

A Planet Labs Inc. 2019. szeptember 14-i műholdképén sűrű fekete füst gomolyog az Aramco szaúd-arábiai olajvállalat olajterminálja fö

MTI/AP/Planet Labs Inc

Ehhez képest a piacok kezdetben mintha észre sem vették volna, mi történt, bár a hétfő már jelentős árrobbanást hozott: a Brent típusú olaj ára négy hónapos csúcsra került, miután 20 százalékos növekedést produkált – ilyen árrobbanást 1991, vagyis az Öbölháború óta nem látott a világ. Az ár később korrigált, ám a tőzsdén éreztette hatását a válság: az ázsiai és az európai részvénypiacok is rossz hangulatban nyitottak, a jelentős felhasználónak számító légitársaságok árfolyama pedig komoly eséssel reagált a nyersanyag drágulására. A piacok szerint nem egyszerűen arról van szó, hogy a szaúdi olaj fele, a világ kitermelésének öt százaléka kiesett, hanem akár elhúzódó válságról, amelynek ki tudja, hol a vége.

A hazai kutaknál is meg fogjuk érezni

Bár hétfőn változatlanok maradtak a hazai üzemanyagárak, naivitás lenne azt gondolni, hogy a piacot érintetlenül hagyná a mostani krízis. Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője szerint 10-20 forintos áremelkedés sem kizárt a jövőben, és ha nem enyhül a feszültség, akkor

hozzá kell szokni a magasabb árszinthez.

A szakértő szerint a rövidtávú kérdés az, milyen gyorsan állhat vissza a termelés a hétvégi támadást követően. A korábbi jóslatok mindössze néhány hétre tették ezt, a Reuters délután már hónapokat említett. Ám a probléma ezzel távolról sem oldódik meg. Az is kérdés ugyanis, hogy a támadás hogyan befolyásolja a geopolitikai helyzetet: ha tartós marad a mostani feszültség, akkor tartós áremelkedéssel kell majd számolni.

A dróntámadás után megemelkedett üzemanyagárak egy németországi benzinkúton

AFP / Oliver Berg

Az olaj árát azonban nem csak ez a dróntámadás, illetve a közel-keleti helyzet befolyásolja. A keresletnél fontos tényező a gazdasági konjunktúra alakulása, vagyis a növekedés lanyhulása, amely nem csak Európában érezteti magát, de a világ első számú olajimportőrének számító Kínában is. Pletser Tamás felhívta a figyelmet arra a friss hírre, hogy Kínában az ipari termelés augusztusban 17 éves mélypontra esett vissza.

A kínálati oldalon sem Szaúd-Arábia az egyetlen kérdéses pont, Irán vagy Venezuela például épp akkora fejfájást okozhat a piaci szereplőknek, ahogy azt is nehéz megjósolni, hogy az év végén az olajtermelő országokat tömörítő OPEC hogyan dönt – a szervezet eredetileg a termelés csökkentésére készült.

A legutóbbi OPEC+ megállapodás Oroszország és Szaúd-Arábia megegyezését hozta. Mindkét óriás exportőr megelégszik az alacsonyabb árral is, de nem így Irán, amelyet az amerikai szankciók fojtogatnak. Teherán 15 milliárd dolláros olajkeretet vár azoktól az államoktól, amelyek aláírták az atomalkut. Emmanuel Macron francia elnök meg is ígérte ezt Iránnak, de az amerikaiak megvétózták a tervet. Most a forradalmi gárda egyik vezetője fenyegetőleg közölte: készen állnak a háborúra az Egyesült Államokkal és Izraellel szemben.

Az Erste szakértője szerint az amerikai elnök kényszerhelyzetbe kerülhet: John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó múlt héten bejelentett eltávolítása – amelyet maga Donald Trump is részben azzal indokolt, hogy nem értettek egyet Iránnal kapcsolatban – után az iráni szankciók enyhítésére lehetett számítani, ám ez már a múlt.

Ha bebizonyosodik, hogy valóban Irán áll a dróntámadás mögött, Trump az eddiginél is keményebb fellépésre kényszerülhet Teheránnal szemben, ez pedig megint csak a feszültség éleződéséhez, így az olajár tartós emelkedéséhez vezethet.

Egyelőre csak a fenyegetőzésnél tart Washington, az mindenesetre figyelemreméltó, hogy az amerikai elnök nem csak katonai segítséget ajánlott Szaúd-Arábiának, hanem olajat is. Az amerikai elnök felhívta Szalman királyt a támadás után. Közölte vele: a kieső szaúdi olajtermelés pótlására az USA kész arra, hogy stratégiai olajkészletének egy részét a piacra dobja. A palaolajnak köszönhetően az Egyesült Államok újra az olajpiac meghatározó állama lett, ráadásul az újabb technológiák a korábbinál olcsóbb kitermelést tesznek lehetővé. A hatvandolláros hordónkénti olajár pedig megfelel az amerikaiak érdekeinek is.

Ez azért is fontos, mivel Trump már a jövő évi újraválasztására is ügyelnie kell lépései megválasztásakor. Az amerikai ipar – így az amerikai elnök – érdeke elsősorban az olajár alacsonyan tartása, ehhez pedig a készletek exportjával tud hozzájárulni. De ha ez sem elég, legalább az amerikai kitermelők is profitálhatnak a válságból.

Bonyolult képlet

Az iráni-amerikai konfliktus azonban csak egy szelete az érlelődő válságnak. A támadás miatt változhat Vlagyimir Putyin orosz, Hasszán Rohani iráni és Recep Tayyip Erdogan török elnök hétfői ankarai találkozójának napirendje is. A csúcs célja elvben Szíria polgárháborús helyzetének rendezése, csakhogy, ha háborús helyzet alakul ki Irán körül, akkor Szíria drámája háttérbe szorulhat.

Ezért ebben a kiélezett helyzetben megnövekedett ennek a hármas csúcstalálkozónak a jelentősége hiszen az orosz, az iráni és a török vezérkari főnök rendszeresen egyezteti a három hadsereg katonai terveit. Moszkva az USA és Izrael kívánságára megtagadta Teheránnak azt a kérését, hogy szállítson neki Sz400-as rakétavédelmi rendszert, mely állítólag igen hatékony a legújabb amerikai vadászgépek ellen is. Ám ettől még nem teljes az egyetértés Washingtonnal: Moszkvában a külügy óv attól, hogy bárki is elsietett döntést hozzon a válságos helyzetben, egy esetleges katonai csapást pedig kontraproduktívnak neveztek.

Az orosz és az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója nemrég Izraelben találkozott Netanjahu miniszterelnök biztonságpolitikai emberével, hogy megvitassák a közel-keleti fejleményeket. Netanjahu miniszterelnök nemrég Szocsiban tárgyalt Putyin orosz elnökkel. Vagyis minden katonai akció rendkívüli mértékben kiélezné a helyzetet a térségben. Legutóbb, amikor Trump elnök légi csapást rendelt el Irán ellen, akkor tíz perccel azelőtt fújták le a támadást mielőtt az amerikaiak lecsaptak volna.