Nem fukarkodott Orbán Viktor a nagy szavakkal, amikor Berlinben, a magyar–német gazdasági kapcsolatokról rendezett fórumon elemezte a magyar gazdaság helyzetét. Mi pedig megnéztük, mi igaz abból, amit a miniszterelnök elmondott.
1. Magyarország 2010 óta minden válságból, a 2008-2009-es globális gazdasági válságból, a migrációs válságból és a Covid-válságból is erősebben jött ki, mint ahogy belement.
A 2010 utáni kilábalás finoman szólva sem volt gyors és zökkenőmentes. A GDP másfél rémes év után először ugyan már 2010 második negyedévében növekedni kezdett – vagyis még abban a negyedévben, aminek az első majdnem két hónapjában még a Bajnai-kormány vezette az országot – de azt a szintet, ahonnan 2008 közepén esni kezdett, csak 2014 harmadik negyedévére érte el újra, ráadásul közben 2012-ben visszazuhantunk recesszióba. A foglalkoztatottság a 2007-es csúcson 3 millió 926 ezer fő volt, ezt a szintet 2012-ben értük el újra, itt egy fokkal gyorsabb volt a kilábalás. Az államadósságunk viszont a 2007-es 65,5 százalékról 2011-re 80,3 százalékra nőtt meg, és a válság előtti szintre csak 2019-ben tért vissza. Vagyis valóban kijöttünk abból a válságból, javult is a helyzet azóta, de mindezt nagyjából hat év alatt sikerült elérni úgy, hogy a V alakú válság helyett visszaestünk egy W alakúba, ez nem volt egy sikertörténet még úgy sem, hogy aztán tényleg vége lett.
Szállodai alkalmazott munka közben a Covid-járvány idején
Túry Gergely
A migrációs válság emlegetése gazdaságpolitikai környezetben nyilván értékelhetetlen.
2020 után a gazdasági talpraállás valóban eléggé gyors volt: a GDP már 2021 második negyedévében magasabb volt, mint 2019 végén, a foglalkoztatottak száma pedig 2021 júniusa óta egy hónap kivételével mindig a 2020. februári szint fölött állt. Ennek azonban megvolt az ára. Részben a halálesetek számában mérhetően: a kormány – és az emberek jelentős része is – vállalta, hogy inkább terjedjen szabadon a járvány, csak a munkának ne kelljen leállnia. De a gazdasági következmények is itt vannak velünk, az államadósság majdnem a GDP 80 százalékára ugrott meg a 2019-es 65,5-ről, de úgy voltak vele, ezt majd kezelik akkor, amikor 2022-ben túl leszünk a járvány súlyos részén. Itt vagyunk, egészen más krízis fenyeget, miközben az előzőből velünk maradt problémát még meg kellene oldani.
2. A 2008 utáni gazdasági világválság strukturális válság volt, amely mögött az van, hogy Európa folyamatosan veszíteni fog Ázsiával szemben. Az erre adott helyes válasz a mély strukturális reform, 2010 után ennek megfelelően alakították át a magyar gazdaságot.
Az, hogy a Nyugat teret veszít, valamelyest valóban igaz: míg 2010-ben az EU adta a világ GDP-jének 17 százalékát, 2020-ra ez az arány 15 százalék alá csökkent. Az USA aránya eközben 22-ről 24 százalékra nőtt, Ázsiáé pedig 25-ről 32-re. A 2008-as válságot persze nem ez okozta, hanem az amerikai jelzáloghitelezésből kitört krízis söpört végig a világon. Igaz, az kiderült akkor, hogy az EU intézményrendszere önmagában gyenge egy válságkezeléshez, ebből okulva fogadtak el olyan változtatásokat és új lépéseket, amelyekkel 2020-ban már sokkal egységesebb és gyorsabb volt az uniós fellépés, mint 2008-ban.
Az Orbán-kormányok meg is hirdették a keleti nyitás politikáját, ennek érdemi eredménye annyi lett, hogy az ázsiai kivitel részesedése a magyar exportból a 2012-es 6,4-ről 5,1 százalékosra csökkent, a kormány pedig látva ennek az iránynak a kudarcát átfogalmazta a célokat, az eredeti szlogenekkel ellentétben már nem az exportarányt emlegeti, hanem azt tekinti fontosnak, hogy több ázsiai beruházás érkezzen ide, ez pedig valóban meg is történik. Annak azonban, hogy a 2010-es évek második felében jól teljesített a magyar gazdaság, a két legfőbb oka nem a keleti nyitás, hanem a növekedés erőltetett pörgetése, illetve a több ezer milliárd forintnyi EU-pénz volt – most látjuk, mennyire fontosak ezek, amikor már attól nagyon nagy a bizonytalanság és gyengül a forint, hogy egyáltalán szóba került, hogy eleshet az ország ettől.
3. A bruttó hazai össztermékből családtámogatásra Magyarországon fordítanak a legtöbbet, és a kormány alapvetően a munkán keresztül finanszírozza a családokat.
Az állítás második fele mindenképp igaz: a kormány büszkén hirdeti, az ellenzék pedig ugyanilyen vehemenciával kritizálja azt, hogy a „segély helyett munka” elv érvényesül, aki kiesik a munkából, annak nagyon kevés támogatást ad a kormány.
Az Eurostat legfrissebb olyan családtámogatási adatai, amelyekben minden tagállam szerepel, még 2019-esek, szóval óvatosan kell kezelni őket, de nagy vonalakban jól mutatják, mi a helyzet. Ha azt nézzük, hogy az összes szociális támogatás közül mennyit osztanak ki családtámogatásként, akkor jól állunk, a magyar számnál csak a luxemburgi, a lengyel, az észt és a német a magasabb. (Ebben persze az is benne van, hogy az uniós államokkal összehasonlítva nálunk jóval kevesebb jut a munkanélküliek támogatására – azért is, mert alacsonyabb a munkanélküliség, és azért is, mert – erősítve a munkaalapú finanszírozás filozófiáját – a járadék nálunk mindössze három hónapig jár.)
Ügyintézésre váró ügyfél egy fővárosi munkaügyi kirendeltségen
Reviczky Zsolt
Ha viszont azt nézzük, hogy a GDP hány százalékát költjük családtámogatásra, akkor az uniós középmezőnyben találjuk magunkat, a 12. helyen. Sőt, ebben még nincs is benne az, hogy mennyi hitel elengedésével, lakásvásárlási, felújítási vagy épp autóvásárlási kedvezménnyel támogatják a családokat. Ha azt hozzáadnánk, kimondottan jó lenne a magyar helyezés, az pedig már más kérdés, hogy ez a középosztály közepe, teteje és a gazdagok számára elérhető a leginkább – őket tényleg a munkán keresztül finanszírozzák.
4. Míg 2010-ben a foglalkoztatási ráta alig volt 50 százalék fölött, ma már 75 százalék körüli.
A foglalkoztatottsági arány nagyon szépen nőtt az elmúlt tizenkét évben, ezért Orbán nyugodtan mondhatott volna igazat is, ez az állítás viszont finoman szólva is jókora csúsztatással jöhetett csak ki. A 15-64 év közöttiek foglalkoztatási aránya 2010-ben 57 százalékos volt, erre azt mondani, hogy alig 50 százalék fölötti, ahhoz nagyon fideszesnek kell lenni. Most már 74,6 százalék, tehát az állításnak az a fele, hogy 75 százalék körüli, igaz. (Ha nem a 15-64, hanem a 15-74 év közöttieket nézzük, akkor kijön 2010-re az alig 50 százalék fölötti, 50,6 százalékos mutató, ez viszont még most is csak 63 százalékos – ami nem is baj, hetvenévesen már nyugodtan pihenjen, aki szeretne, ne tőlük várjuk a gazdaság megmentését.)
5. A magyar modell gazdasági alapjának egyik fontos összetevője az alacsony adószint. A világon egyedül itt van egysávos személyi jövedelemadó, nincs örökösödési adó, és alacsony, 9 százalékos a társasági adó is.
Ugyan a 25 éven aluliak szja-mentességével valójában már nem egysávos a jövedelemadónk, ne legyünk szőrszálhasogatóak: az valóban igaz, hogy a magyar adórendszer lényege a munkát terhelő adók alacsonyan tartásával minél több céget ide csábítani (az államkasszából így kieső összeget pedig visszahozza az világrekorder 27 százalékos áfa).
A másik állítás azért trükkös, mert az valóban igaz, hogy – legalábbis az OECD tagállamai között – egy hely sincs, ahol a három felsorolt teher kombinálva ennyire alacsony, csak épp nem szabad úgy értelmezni, hogy az állítás mindhárom része egyedül ránk lenne igaz. Az OECD-ben valóban nincs máshol ennyire alacsony társasági adó, a többivel viszont nem vagyunk egyedül: a személyi jövedelemadó a világ 21 országában egykulcsos, és csak az OECD-ben 15 ország van, ahol nincs örökösödési adó.
6. Magyarország a világ ötödik leginkább high-tech országa.
Erre valószínűleg sokan felszisszentek elsőre. Nem is csoda, ha elkezdünk rákeresni a különböző mérőszámokra, amelyek az országok innovációs vagy high-tech teljesítményét mérik, nemhogy az első ötben, hanem az első húsz között sem találkozunk Magyarországgal.
Csakhogy van egyetlen olyan rangsor, amelynek egyetlen részében tényleg kijött az ötödik hely. A Szellemi Tulajdon Világszervezete évről évre kiadott Globális Innovációs Indexének idei rangsorában Magyarország az 5. helyre került azon a listán, hogy a high-tech termékek gyártása mekkora részarányt képvisel az összes termelésen belül. Erre azt mondani, hogy a világ ötödik leginkább high-tech országa lennénk, önmagában azért erős túlzás, főleg úgy, hogy ugyanebben a listában az összesített nemzetközi rangsorban a 34. hely a mienk.
7. Magyarország az exportteljesítmény terén jóval előrébb áll, mint azt népessége indokolná, a világ 10 legnyitottabb gazdasága közé tartozik az export és a GDP aránya alapján, továbbá a tíz legkomplexebb ország egyike is a GDP összetettségét tekintve, vagyis számos ágazatra épül.
Az első állítás igaz, a többi nem, de majdnem. A gazdasági komplexitás indexét a Harvard és az MIT kutatóinak együttműködésében dolgozták ki, a legfrissebb nyilvánosan elérhető adataik 2020-asok, az alapján a magyar helyezés globálisan a 14., eléggé jó, de azért nem Top10-es. Az egy főre jutó exportban a világ 18. helye a mienk.
Összeszerelő gépsor az Audi Hungária győri gyárában
MTI / Krizsán Csaba
Ennek is vannak persze árnyoldalai. A külkereskedelmi mérlegünk például idén egészen tragikus, akkora hiány évek óta nem volt, mint most. És miközben valahol természetes, hogy épp Németországban azzal büszkélkedik a magyar miniszterelnök, hogy a magyar gazdaság nyitott, ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon kitettek vagyunk a külföldi – főleg a német – gazdasági hatásoknak. Nem meglepő, hogy a régiónkból azon az országok tudtak sikeresebbek maradni hosszú távon, amelyek a költségalapú versenyképességről áttértek a minőségalapúra, kevésbé szakmai megfogalmazással ahol az állam nem az összeszerelő üzemeket támogatta, hanem az oktatást és az innovációt.
