Mi mindig is a beruházásokat vártuk Kelet-Ázsiából – üzenhetné a kormány, ha olyan totalitárius államot üzemeltetne, mint George Orwell 1984-ének Óceániája.

„Az elmúlt tíz év bizonyította, hogy a kormány 2010-ben indított keleti nyitás stratégiája sikeres döntés volt” – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az indiai Tata Consultancy Services (TCS) új budapesti irodájának avatóünnepségén.

MTI / Soós Lajos

A miniszter ezután részletezni kezdte, milyen sok beruházás érkezett Magyarországra az elmúlt években keletről. Szijjártó már január elején, illetve 2018 decemberében ugyanezzel támasztotta alá a keleti nyitás sikerét. A magyar vállalkozások keletre irányuló exportjáról egyik alkalommal sem beszélt.

Az exportnyitás nem jött össze

Ezzel csak az a probléma, hogy a kormány keleti nyitás alatt hosszú éveken át elsősorban nem beruházások Magyarországra vonzását értette, hanem a magyar vállalkozások keletre irányuló exportjának erősítését – illetve ezt a szempontot szabta meg a stratégia sikerének mércéjeként. A keleti nyitás kapcsán korábban is felmerültek a beruházások és általában véve a gazdasági kapcsolatok, de kulcsszempont mindig a külkereskedelem volt. Maga Orbán Viktor miniszterelnök 2012-ben azt tűzte célul, hogy a kivitel harmada keletre menjen.

Ez sosem valósult meg, Magyarország legfontosabb exportpartnerei továbbra is az Európai Unió többi országa. 2018-ban konkrétan a teljes (euróban számolt) export 5,09 százaléka ment ázsiai országokba a KSH adatai alapján. Az arány 2012-ben még 6,4 százalék volt, 2015-ig folyamatosan esett, utána három évig stagnált, majd újra nagyot zuhant. 2017-ről 2018-ra egyébként számszerűen is nagyot csökkent, 5,9 milliárd euróról 5,3 milliárd euróra.

A helyzet 2019-ben sem sokat változott, októberig bezárólag az ázsiai kivitel csökkent az előző év azonos időszakához képest – forintban számolva annak 92,6 százaléka, euróban számolva 90,7 százaléka volt. A kínai export közel 30 százalékkal volt kevesebb, mint 2018 első tíz hónapjában (euróban), a koreai 13 százalékkal, a japán viszont csak egy hajszállal.

Az ázsiai import viszont mindeközben gyorsan nő, vagyis egyre nagyobb Magyarország ázsiai országokkal szembeni külkereskedelmi deficitje.

Máté Péter

A keleti export felfuttatását illetően voltak kisebb sikerek, főleg az élelmiszer-termékek területén. 2014-ben még olyan címmel jelentek meg hírek, mint „Elárasztja Kínát a magyar hús”, az exportfejlesztésért akkoriban felelős Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) pedig lelkesen számolt be minden újabb kiadott engedélyről, elindított szállítmányról. Aztán Kína (és Japán) 2017-ben a madárinfluenza miatt a magyar szárnyashús, 2018-ban sertéspestis miatt pedig a sertéshús importját függesztette fel. Szárnyashúst azóta újra lehetett exportálni Kínába egészen most januárig, a madárinfluenza újabb felbukkanásáig, sertéshúst viszont még mindig nem. Bár a sertésinfluenza miatt világszerte hiány alakult ki, így a magyar termékeket bőven van hova eladni.

Az élelmiszeripari termékek ázsiai exportja a KSH adatai szerint 2017-ben már csökkent, 2018-ban pedig még az előző évhez képest is drasztikusan, több mint 20 százalékkal esett vissza.

Keleti nyitás vagy belső jellemzők?

Mindennek fényében nem meglepő, hogy a kormányzati kommunikációban a keleti nyitást egyre hangsúlyosabban az érkező beruházások felől értelmezik, nem pedig a kivitel felől. Utóbbi szempontból ugyanis a legnagyobb jóindulattal sem lehet sikerként értelmezni a stratégiát, míg előbbiből nézve valóban születtek komoly eredmények.

Szijjártó Péter közlése szerint a kormány 2019-ben összesen 101 nagyberuházásról tudott megállapodást kötni külföldi és magyar nagyvállalatokkal, ami hárommal több, mint a 2018-ban elért korábbi csúcs. A legtöbb beruházás most először nem Németországból, hanem Dél-Koreából érkezett. a 2019-es magyarországi beruházási érték mintegy 48 százalékát két koreai nagyvállalat hajtotta végre, a dél-koreai, japán és kínai beruházók pedig az új munkahelyek harmadát hozzák létre.

Kérdés persze, hogy ez a sok külföldi beruházás mennyiben köszönhető a keleti nyitásnak (vagyis a gazdasági/diplomáciai kapcsolatépítésnek) és mennyire a magyar gazdaság helyi előnyeinek – amelyek természetesen nem függetlenek a Fidesz kormányzásától. Ezek közül érdemes kiemelni:

• A magyarországi (euróban számolt) bérek régiós összehasonlításban is alacsonyak. Ráadásul a forint árfolyamának zuhanása miatt hiába emelkednek forintban számolva, ez euróra (vagy szinte bármilyen más devizára) váltva részben elolvad.
• A cégek profitja után fizetendő társasági adó 9 százalékos kulcsa szintén nagyon alacsony, ráadásul kedvezményekkel a tényleges kulcs még kisebb (a Népszava számításai szerint összességében a tényleges adóteher inkább 5 százalék körül van) – Magyarország már-már adóparadicsomnak tekinthető.
• Az ország földrajzi fekvése kiváló, elég jó az infrastruktúra és van képzett munkaerő.

Ezeken túl nem elhanyagolható szempont, hogy a kormány munkahelyteremtési támogatásokkal még vonzóbbá teszi az országot az ide települő, vagy itt bővítő vállalkozásoknak – gyakorlatilag munkahelyeket vásárol, hiszen a támogatott állások bérköltségét így egy ideig lényegében a magyar állam állja. A támogatási összeg évről évre rekordot dönt, 2019-ben már átlépte a százmilliárd forintot. A pénzből jutott bőven ázsiai hátterű vállalatoknak is, kapott egy dél-koreai, három indiai, négy japán, egy kínai, egy tajvani és egy török cég.

MTI / Bodnár Boglárka

A végső kérdés, hogy meddig tartható a külföldi (ázsiai) beruházások beáramlásának jelenlegi magas szintje. Szijjártó Péter 2019 elején azt nyilatkozta, „jelenleg is folyik egy-két, az autóipar megújulásához köthető, a tavalyi legnagyobbakhoz mérhető volumenű nagyberuházásról szóló tárgyalás”. Ugyanakkor a magyar gazdaságban (is) egyre nagyobb probléma a munkaerőhiány, alacsony bérek ide, állami támogatás oda, egy japán vagy dél-koreai cég nem fog Magyarországon bővíteni, ha úgy ítéli meg, nem lesz, aki dolgozzon a gyárában vagy az irodájában.

Azért a beruházásokból sem jött össze minden

És azért a beruházások Magyarországra csábítása sem minden esetben sikertörténet. Ha már a keleti beruházásoknál tartunk, a Budapest–Kelebia-vasútvonal felújítása és bővítése még mindig lóg a levegőben, egyelőre nem tudni, mikor kezdődik a beruházás, ha egyáltalán bármikor. A tervezésre és a kivitelezésre kiírt közbeszerzést egy kínai–magyar vegyesvállalat nyerte, amelynek a magyar tagja Mészáros Lőrinc érdekeltsége. A beruházást a magyar állam kínai hitelből akarja finanszírozni, az erről szóló megállapodást azonban még mindig nem írták alá, és amíg ez nem történik meg, a kivitelezési szerződés sem lép hatályba. És azt is tudjuk, hogy a 750 milliárdosra taksált beruházásból nem lesz haszna Magyarországnak – ezt maga Orbán Viktor is elismerte.

A keleti beruházások esetében fontos pillanat volt, amikor 2011-ben Ven Csia-pao akkori miniszterelnök 11 pontos fejlesztési tervet írt alá Budapesten. Ez 3,6 milliárd dollárnyi tőkét jelentett volna Magyarország számára – a projektekből azonban alig valami valósult meg. A Huawei valóban itt nyitotta meg európai központját, nem épült fel azonban többek közt:

• az Orient Solar napelemgyára Berettyóújfaluban,
• Canyi New Lighting európai termelési bázisa,
• az RZBC-csoport citromsavgyára Kazincbarcikán.