2022 októberében jártunk, amikor Orbán Viktor egy rádiónyilatkozatában elmondta: kiadta az ukázt a pénzügyminiszternek és a jegybankelnöknek, 2023 végéig ha törik, ha szakad, le kell vinni az inflációt 10 százalék alá. Azóta Szent Grálként tekint a kormánypropaganda erre a számra, és mostanra eljutottunk oda, hogy teljesült a cél: nem is az év legvégére, hanem már októberre meglett a 10 százalék alatti mutató – egész pontosan 9,9 százalékos.

Tegyük most egy pillanatra félre azt a tényt, hogy a 9,9 százalék még mindig borzasztóan magas! Ne törődjünk azzal, hogy a mienk az unió legmagasabb inflációja már egy éve. Felejtsük el néhány percre, hogy az EU-átlagban ezt a mutatót már idén februárban sikerült elérni, és próbáljunk egy kicsit abba sem belegondolni, hogy amikor tavaly ősszel a rettenetesen magas árak idején Orbán egy számjegyű inflációt ígért, akkor az azt jelentette, hogy az akkorihoz képest még mindig majdnem tizedével fog drágulni minden! Van ugyanis egy másik érdekes részlete is a mostani állítólagos nagy sikernek:

hogy a miniszterelnök olyan célt választott ki, amikor ilyen nagyot ígért, amiben majdnem biztos lehetett, hogy sikerülni fog elérni, akkor is, ha a kormány szinte semmit nem csinál.

Ezt nem most találjuk ki, hanem már 2022 végén is nagyon valószínű volt, 2023 elejére pedig, amikor a propagandában felcsavarták a hangerőt, teljesen világos lett: ha csak nem történik valami totális katasztrófa, az év végére simán lemegy az infláció 10 százalék alá, gyakorlatilag magától. (Ezt akkor úgy fogalmaztuk meg, hogy ennyi erővel megígérhette volna Orbán azt is, hogy tavasszal később fog lemenni a nap, mint januárban.) A kormány és egy ideig még az MNB is úgy tett, mint ha valóban izgulni kellene, vagy mint ha emberfeletti munkával lenne csak elérhető ez a cél. A jegybank vezetői márciusra már lejöttek erről a kommunikációs irányról, már akkor megmondták, hogy minden esély adott az év végi egy számjegyű inflációra, de Varga Mihály még júliusban is eljátszotta, hogy „ha szerencsénk van”, akkor lesz 10 százalék alatt az év végén a mutató.

Érdemes visszaidézni ezen a ponton a januári cikkünket, amelyben levezettük, hogy Orbán újra egy olyan célkitűzést választott, amivel teljesen biztosra ment.

Tényleg a kormány „vakcinája" töri le az inflációt, ahogy Orbán állítja?

Orbán Viktor vállalása nagyjából annyira bátor, mint ha megígérte volna, hogy a Tisza mostantól Szolnok után Szeged felé folyik majd tovább. Csak azt ígérte meg, ami már most szinte biztosra vehető, és amihez nagyon nagy részben semmi köze nincsen a kormánynak, de majd jó lesz elbüszkélkedni vele, amikor sikerül.

Nézzük, mi az, ami miatt valójában már hónapok óta nem kellett úgy tenni, mint ha kérdés lenne, egy számjegyű lesz-e az év végi infláció, és mit mikor lehetett ebből már biztosan tudni!

Ami már tavaly, a nagy cél bejelentésekor egészen nyilvánvaló volt

Az infláció lefékezésének van egy nagyon hatékony, ám annál kellemetlenebb pillanata: amikor azért nem tudnak már a cégek hova árat emelni, mert elfogy az emberek pénze. Ezt már tavaly ősszel látni lehetett, hogy közelítünk ehhez a ponthoz – hetekkel az előtt, hogy Orbán először egy számjegyű inflációt ígért, az MNB már leírta egy egész eufemisztikus megfogalmazással, hogy „a lassuló fogyasztói kereslet fegyelmezi az átárazásokat”. Azóta egész brutális összeomlást láttunk a boltok forgalmában, nem nagyon lehet már árakat emelni, ha meg akarja tartani egy üzlet a vevőit.

Reviczky Zsolt

De tavaly októberben már az energiapiacon is kezdett normalizálódni a helyzet. Még csak kezdett – de a 2022. augusztusi csúcsokról már jóval lejjebb jöttek a világpiaci energiaárak, és idő kérdése volt csak, hogy ezek megjelenjenek a hazai árakban is. No nem a rezsiben – az egy ennél sokkal bonyolultabb téma –, hanem először a cégeknél a gyártási költségekben. És ezzel egy időben sok alapanyag drágulása is lefékezett, főleg az élelmiszeriparban.

Amitől az év elején beindulhatott a propaganda

2023 januárjától mondogatták a politikusok még többször, hogy év végére egy számjegyű infláció a cél – és ennek csak egyik oka az, hogy pont januárban került közel 27 éves csúcsra az infláció, utána már lassulni kezdett. 2022 végén két olyan dolog is megtörtént, amitől januárban már teljesen biztosan tudni lehetett, hogy simán tartható ígéret a 10 százalék alatti mutató.

Az egyik ilyen az, hogy sokkal erősebb lett a forint. És ez volt az a pont, ahol valóban nagyon nagy szerepe volt a gazdaságpolitikának. Az a tavaly októberi reggel, amelyen Orbán az emlékezetes interjúját adta, nem csak erről volt híres: Virág Barnabás MNB-alelnök Washingtonból bejelentkezve, ottani idő szerint az éjszaka közepén óriási kamatemelést jelentett be, így miután előző délután a forint történelmi mélypontra zuhant – egy forint 434 euróba került – vége lett a zuhanásnak.

Ez ugyan nagyban közrejátszott abban, hogy nulla környékére fékezzen a gazdasági növekedésünk, de egy ilyen inflációnál a recesszió járulékos kár, nem nagyon lehet mást tenni, mint a gazdaság állóra fékezésével az árakat is csökkenteni. És ez sikerült, az árfolyam napok alatt stabilizálódott, azóta sincs a forint az akkori tragikus szint közelében sem. Márpedig ez mindennek az árában megjelenik, amit külföldről szereznek be vagy külföldi alapanyag kell hozzá. A leglátványosabb ez a tartós termékek forgalmában, azok most csak 0,7 százalékkal drágábbak, mint tavaly ilyenkor voltak, és szinte egész évben nem is mozdult érdemben az áruk. De még a benzin drágulását is visszafogta ez (mi lett volna, ha még ez sem állítja le az üzemanyagár-emelkedést?).

Túry Gergely

És ha már benzin! Örök emlék, mekkora káosz volt tavaly decemberben, amikor már olyan üzemanyaghiányig vitt el a benzinárstop, hogy el kellett engedni a 480 forintos ármaximálást, ha azt akarták, hogy maradjon még üzemanyag az országban. Ez ott akkor durva árugrást jelentett, egyben viszont azt is, hogy majd idén decembertől már nem a 480-as szinthez fogjuk hasonlítani az inflációban a benzinárat. Az némileg meglepő, hogy erre a módszertani rásegítésre már nem is volt szükség, most hiába drágább 30 százalékkal a benzin és a gázolaj, mint egy éve, minden más lejjebb húzta az inflációt. De januárban már tudni lehetett, hogy ha korábban nem is, decemberben ez segíteni fog.

Az árstopok az élelmiszerek esetében bármilyen látványosak voltak, egész biztosan nem segítettek csökkenteni az inflációt - sőt, az, hogy megbolygatták a piaci folyamatokat és az összes nem árstopos termék árát még jobban fellőtték az egekbe (hiszen az árstopon kieső bevételt vissza kellett hozni) együtt azt az eredményt hozta, hogy még az MNB is úgy számolt: amíg tartott az árstop, még magasabb is volt az infláció, mint egyébként lehetett volna. Az árstop kivezetése egy kicsit felfele küldte az abban érintett termékek árát, viszont sok más élelmiszer ára esett annyit, ahogy helyreálltak a piaci folyamatok, hogy az együtt nem okozott nagy átlagos árváltozást.

Az év elejére azt is lehetett már látni, hogy szeptembertől sokat fog csökkenteni az infláción a rezsi. Annak az árváltozása tavaly szeptember és november között volt óriási csúcsokon, onnan viszont már csökkenni kezdett. Tavaly decemberben már 5, idén januárban majdnem 7 százalékkal volt alacsonyabb, mint 2022 októberében, most pedig már 16 százalékkal van az akkori alatt.

Ez a módszertan legvitatottabb része, az energia ugyanis nem lett olcsóbb valójában. Csakhogy a KSH két energiaárral számol: a rezsicsökkentési korlát alatti olcsóbbal és az afölötti drágábbal. És mivel a tél enyhe volt, azóta pedig sokkal jobban spórolnak az emberek az árammal és a gázzal, mint tavaly ilyenkor tették, jóval többen férnek be a fogyasztási korlát alá. Ez azért ad alapot kritikákra, mert eközben minden más termék fogyasztási mutatóit nem súlyozzák át, az energia kap ilyen megkülönböztetett figyelmet – ha úgy számolnánk, hogy ugyanannyiba kerül a rezsi, mint tavaly ilyenkor, akkor nem jött volna ki 10 százalék alatti szám.

Ha már ennyit volt szó a bázishatásról: érdemes egy pillantást vetni arra, időben hogyan jött össze a 9,9 százalékos infláció. Az októberi adat azt jelenti, hogy a tavaly októberhez képest hogyan állnak az árak - mi megrajzoltuk azt, hogy hónapról hónapra mennyivel voltak az árak a 2022. októberi szint fölött vagy alatt. Jól látszik, hogy az élelmiszerárak növekedése márciusra jutott el a már nem tartható szintre, a szolgáltatásoké a nyárra, a tartós cikkek maradtak egy szinten, és az is, hogy micsoda rezsicsökkenést mértek a fogyasztás szerkezetének megváltozása miatt, és ez mennyivel csökkentette az inflációt.

Amit év közben tudtunk meg

Bármit is gondoljunk a rezsi számításának módszertanáról, azt azért nem biztosan lehetett előre tudni még idén az év legelején, hogy a tél viszonylag sima lesz – aztán mégis így történt, a világpiaci energiaárak tovább estek, ahogy egyértelmű lett, hogy ellátási dráma nélkül ússza meg Európa a telet. Ez nem csak a háztartási energiafogyasztás miatt volt fontos, hanem azért is, mert a cégek és a külföldi beszállítók sem azzal küzdenek, hogy idén még tovább nőnének a rezsiköltségeik. Szóval sokat köszönhetünk annak is, hogy más országok gond nélkül és időben váltak le az orosz energiáról, és hogy enyhe volt a tél.

AFP / DPA / Marijan Murat

És még egy szempontból szerencsénk volt: nem volt annyira rettenetes és közben sem az időjárás, mint tavaly. A 2022-es aszály padlóra küldte a magyar mezőgazdaságot, az élelmiszeripar árainak emelkedésében ez is benne volt. Azt lehetett tudni, hogy még egy átlagos időjárású év is nagy javulásnak számítana a tavalyihoz képest, és ugyan nem kiemelkedő 2023 sem, annál, ami 2022-ben volt, ez csak jobb lehetett.

És most?

A kérdés most az, hogy innen hogyan tovább – pár hónapig még a bázishatás és az itt bemutatott folyamatok tovább fogják lassítani az inflációt, de a tényleg fontos cél, az MNB által is kitűzött 2-4 százalék még nagyon messze van, és nem látszik stratégia, hogyan érnék el azt.

Szóval ez az egész együtt egy kicsit olyan volt, mint ha amikor a Felcsút megkapta a Magyar Kupában a legjobb 32-be jutásért az NB II-ben tökutolsó Mosonmagyaróvárt, hetekig magyarázták volna, hogy az igazi siker értékmérője lesz az a meccs, sikerül-e kínkeservesen továbbjutni, maximumra csavarták volna a feszültséget, miközben valójában mindenki tudta, hogy a realitás egy nem túl nehéz győzelem. A valóságban aztán sikerült is a továbbjutás, majd a következő fordulóban azzal a lendülettel kiestek.