Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A jegybank friss Inflációs jelentésének előrejelzése szerint az áremelkedés üteme várhatóan a következő hónapokban is a jegybanki toleranciasávban (ez 2-4 százalék), annak felső széle közelében fog alakulni. Virág Barnabás jegybanki alelnök a Monetáris Tanács kamatdöntő ülése utáni háttérbeszélgetésen elmondta: a márciusi előrejelzéshez képest 0,5 százalékponttal javultak az inflációs kilátások. Az MNB legújabb előrejelzése szerint így éves átlagban idén 3–4,5 százalék közötti infláció várható.
Az élelmiszerek és üzemanyagok árának jelenlegi és várható alakulása felelős elsősorban a márciusihoz képest 0,5 százalékponttal jobb előrejelzésnél – magyarázta Virág Barnabás.
A májusi emelkedés bázishatások miatt volt, illetve egyes szolgáltatások visszatekintő árazása miatt.
Bár az inflációs pálya az eddig vártnál kedvezőbben alakul, a Monetáris Tanács mégis csak 25 bázisponttal csökkentette az alapkamatot, 7 százalékra. A korábbi iránymutatás alapján opció lehetett volna (ráadásul az előző hónapok sorát folytató) 50 bázispontos vágás. Az 50 bázispontos csökkentés lehetőségét azonban még csak nem is tárgyalta most a tanács, csak a 25 bázispontosat.
Az ok az, hogy az infláció ugyan kedvezően alakul, a maginfláció (ebben a gyorsan változó árú tételek nincsenek benne) viszont gyorsulni fog, év végére az 5 százalékot közelítheti. Ráadásul hiába alakul kedvezően az infláció, az inflációs várakozások még mindig magasak – vagyis a gazdasági szereplők még mindig jóval magasabb inflációra számítanak, mint ami indokolt lenne. És ez visszahat a tényleges inflációs folyamatokra.
A szigorú és óvatos monetáris politika folytatását indokolta, indokolja, hogy az inflációs kockázatok inkább felfelé mutatnak. A tanács két ilyen szcenáriót vizsgált. Ha az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és az Európai Központi Bank (EKB) kamatpolitikája közt tovább nyílna a széttartás, az magasabb inflációt eredményezhetne itthon. Illetve a reálbérek gyors emelkedése is inflációs kockázatot jelent. (Egyszerűen fogalmazva: ha a vállalkozások vásárlóerőt látnak, akkor bátrabban árazhatnak.)
Apropó vásárlóerő, az Inflációs jelentés gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzése nem változott, azt a jegybank továbbra is a 2-3 százalékos sávba várja. (A kormány várakozása épp a sáv közepén, 2,5 százalékon van.) A belső kereslet erősödése támogatja a GDP bővülését: oldódik az óvatossági motívum, nő a reálbér.
A mostani, 25 százalékpontos, óvatos kamatcsökkentést illeti, abban szerepet játszott, hogy az elmúlt hónapban romlott a befektetői hangulat, az Európai parlamenti választások után pedig különösen megnőtt a bizonytalanság. Ez nem csak a feltörekvő piacokat illeti, évek óta nem látott szinten a német és francia eszközök kamatfelára. A bizonytalanság a forint árfolyamában is megmutatkozott.
Ami a jövőt illeti, új időszak kezdődik a jegybank monetáris politikájában.
A továbbiakban nem nagyon lesz már tere további kamatcsökkentéseknek.
Az amerikai kamatkondíciók elhúzódóan magasak lehetnek, ami szűkíti a mozgásteret. Globálisan megtorpant a gyors dezinfláció, ehhez a nagy jegybankok alkalmazkodnak. A Fedtől idén csak mindössze egy vagy két 25 bázispontos kamatvágás várható. Az EKB már elkezdte a kamatcsökkentést, de az év egészére szintén egy vagy két 25 bázispontos vágás valószínű.
Az új időszámításnak megfelelően a jegybank iránymutatása is megváltozott. Eszerint a tanács hónapról hónapra körültekintően és adatvezérelten dönt – az “alapkamat további mérséklése” helyett immár az “alapkamat mértékéről”. Tehát a kismértékű csökkentés mellett a kamatvágási ciklus szüneteltetése is oda került az előre mutató útmutatásba.
Virág Barnabás hangsúlyozta, hogy hónapról hónapra fog dönteni a Monetáris Tanács. Szűk lesz a mozgástér és kiemelten figyelnek majd a pénzpiaci stabilitásra – vagyis a forint árfolyamára is.
