Tyűűűűűűűűűha – mondtuk a szerkesztőségben, amikor megláttuk a harmadik negyedéves GDP-adatot, és valószínűleg a Nemzetgazdasági Minisztériumban is hasonló lehetett az első reakció. A legtöbb elemző arra számított, hogy a tavaly ilyenkorihoz képest minimális pluszban lesz a gazdaságunk, ehhez képest kiderült: 0,7 százalékkal csökkent a GDP az egy évvel korábbihoz és az előző negyedévhez képest is. Volt elemző, aki erre már a 2025-ös prognózisát is lerontotta, az pedig egészen biztosnak tűnik, hogy nem az eredetileg ígért 4, hanem valószínűleg 1 százalékos növekedésünk sem lesz éves átlagban.

Nagy Márton azzal a lendülettel meg is ígérte, hogy majd jövőre ilyenkor sokkal jobb lesz (még szép, hiszen akkor a mostani adat lesz majd a nagyon alacsony bázis), és azt is hozzátette, hogy át kell gondolni, mennyire jó ötlet a Nyugathoz láncolni magunkat. Az EU gazdasága egyébként ebben a negyedévben növekedni tudott, a német adat gyatra, de még így is kicsit kevésbé rossz, mint amit vártak, a régiónk pedig lehagy minket.

Durva mélyrepülést mutatott be a forint. A hét első napjaiban még 404-405 forint környékén mozgott egy euró ára – már ez sem volt jó, de ezt legalább megszoktuk mostanra. Aztán szerdán, amikor megérkezett a gyenge GDP-adat, 407-ig esett, és a 408-as szinten is járt, a csütörtököt pedig újabb gyengüléssel indította, akkor 409,44 volt a mélypont.

Lakos Gábor

A gyengülés mögött alapvetően nemzetközi tényezők húzódnak meg, a forint azonban a régiós devizákhoz képest is alulteljesít, aminek már Magyarország-specifikus okai vannak. Ilyen például a GDP-számunk, amitől a befektetők nagyon óvatosak lettek, és nem szívesen teszik forintba a pénzüket.

A hét egyik legnagyobb meglepetése akkor érkezett, amikor kiderült: 24 év után leváltották Parragh Lászlót a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöki posztjáról. Nagy Eleket, a budapesti kamara elnökét választották meg a helyére.

Azt ugyan jó eséllyel feltételezhetjük, hogy az csak Parraghon múlik, szeretne-e valamilyen állami munkát ezek után, de egy korszak így is lezárul. Lesz miért emlékezni a munkásságára: a kötelező kamarai hozzájárulás ötezer forintjai miatt sok ellenséget szerzett magának, de a régi kata beszántása és a szakoktatás szétverése is az ő nevéhez fűződik.

A hét képe: az évszázad legnagyobb esőzése sújtotta Valenciát

Vasúton fennakadt autók roncsai 2024. október 31-én, miután árvíz pusztított Alfafar városában, a kelet-spanyolországi Valencia régióban. A mentők rohantak a túlélők és az áldozatok felkutatására a Spanyolországban soha nem látott áradások után, amelyek legalább 95 ember halálát okozták. A városokat elárasztotta a sáros áradat, az utcákon pedig felborult autók hevertek szétszóródva.

AFP / Jose Jordan

Arra, hogy miként kezdjék el újra felpörgetni a gazdaságot, a kormánynak már megvan a terve, ennek része az is, hogy a fizetéseket erőltetetten emelik. Ami azzal is jár, hogy cserébe az inflációkövető nyugdíjak elértéktelenednek. Ha az átlagfizetéshez viszonyítunk, a 2028-as átlagnyugdíj annak fele sem lesz, miközben a 2010-es évek első felében még 75 százaléka volt. A havi bevásárlókosarunk összeállításakor is azt tapasztaltuk, hogy az élelmiszerek sokkal nagyobb mértékben drágulnak, mint az inflációs átlag, úgyhogy akinek az élelmiszeren kívül másra nem nagyon van pénze, az a többieknél jóval nagyobb drágulást érzékel.

Az új adócsomagban, amelyet a héten adtak be, el is helyeztek egy igazi magyar innovációt anélkül, hogy külön szóltak volna róla: ha átmegy a javaslat a parlamenten, akkor 2025-től több adó és illeték automatikusan minden évben az inflációt követve növekszik majd. Ebben a csomagban szerepel az a döntés is, hogy eltörlik a különleges gazdasági övezet fogalmát, amely eddig lehetővé tette, hogy ahol a kormány szeretné, ott a város helyett a megye kapja meg az övezet adóját – ehelyett az új modellben a városok pénzének egy részét a járások között osztják majd szét. Azt pedig a kormányinfón jelentették be, hogy 4 millió forint munkáshitelt kaphatnak a 17-25 év közötti fiatalok, ha elkezdenek dolgozni.

Különleges üzleti háttérrel rendelkezik az a magyar drónfejlesztő csapat, amelyről kiderült, hogy a hagyományos érzékelőrendszerek számára észrevehetetlen drónokat gyárt. Az egyik szál egy nyolc évvel ezelőtt lefülelt illegális fegyverkereskedelmi ügylet, a másik pedig Orbán Viktor kormányfő fogászának uniós támogatása.

A befektetésből egyelőre legfeljebb pár százmillió forint látszik, az is csak közvetve, és nem tudni azt sem, hogy hol lenne a drónfejlesztő gyártási kapacitás, ha egyszer csak beindulna a drónbiznisz. Ahogy az sem világos, hogy polgári vagy katonai felhasználásban gondolkoznak-e.

Zavart okoznak az irodapiacon az állami célra fideszes vállalkozók árnyékában épülő nagy projektek. Az épülő új beruházások fele állami tulajdonba vagy bérletbe kerül majd, és azok az irodák ürülnek majd ki, ahonnan az állami szervek átköltöznek – ez megboríthatja a piacot, de egyelőre inkább csak nagy bizonytalanságot okoz.

A helyzet az irodákat kiadók és építők szempontjából a NER nélkül sem volna túl fényes: közel négyszer annyian dolgoznak otthonról, mint a járvány előtt, így aztán kisebb a kereslet. Azonban a járvány érdekes utóhatásaként még jól is kijöhetnek a dologból az ingatlanfejlesztők: egyre több cégnek már nem az a célja, hogy minél több dolgozót zsúfoljon be kis helyre, hanem az, hogy nagyobb, kényelmesebb tereket adjon azoknak, akik bent vannak épp.

Előzetes szemrevételezésen járt Kínában egy magyar küldöttség, amelyben a közlekedési minisztérium, a vasúthatóság és a MÁV részéről is voltak szakemberek, hogy tájékozódjanak a CRRC-mozdonyok beszerzéséről. Úgy tudjuk, a kínaiak hajlandók olyan mozdonyokat átirányítani Magyarországra, amelyek már szinte a gyártósoron vannak. Így a járművek még a 2026-os választások előtt forgalomba állhatnak.

A 2023. november 16-án készült képen Kína első újonnan épített, nagy teljesítményű elektromos tolatómozdonyának gördülését jelző ünnepség látható a CRRC Zhuzhou Locomotive Co., Ltd.-nél.

AFP / XINHUA / Chen Zeguo /

Ami pedig a teherszállítást illeti: Lázár János bejelentette, hogy csökkentik a vasúti pályadíjakat. Az iparági szereplők szerint ez még önmagában nem elég a vasúti teherszállítás versenyképességének javításához. Ahhoz ugyanis nem ártana az, hogy fejlesszék a mellékvonalakat, illetve hogy lehessen tervezni a karbantartásokkal.