Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Eljött az az idő, amikor már az élelmiszerárakról is Magyar Péter jut az eszünkbe: az ellenzéki politikus novemberben egy lengyelországi diszkontban vette szemügyre az árakat, és arra jutott, hogy azok alacsonyabbak a magyarokénál. Persze nem ő volt az első, aki erre jutott, és mi is sokszor leírtuk már ennek a legfontosabb okát: Magyarországon nemcsak általában világrekorder az áfa, hanem a kormány – ellentétben az uniós országok többségével – azzal a lehetőséggel sem igazán él, hogy az élelmiszereknél ezt csökkentse. Egy-két termékcsoportot leszámítva nálunk 27 százalékos a forgalmi adó, amire – ez szintén hungarikum – még a nagy láncoknál 4,5 százalékos kiskereskedelmi különadó is terhelődik. A lengyel összehasonlításra visszatérve: ott az alapvető élelmiszereknél, mondjuk egy tésztánál 5 százalékos az áfa, nálunk ugyanennél a termékcsoportnál 27+4,5 százalék megy rá. Akármekkora a verseny a kereskedők között, ennyit nem fognak benyelni.
Ezt tette szóvá természetesen Magyar Péter is, aki azonban – vagy bárki, aki a Fidesz helyett alakíthat egyszer kormányt – nem lenne könnyű helyzetben, ha döntenie kellene az áfa csökkentéséről. Az elmúlt 14 évben ugyanis a gazdaságpolitika irányítói az adórendszert a fogyasztási típusú adók felé terelték el, amelyeket minden fogyasztó megfizet. Egy radikális áfacsökkentés tehát – amellett, hogy nem feltétlenül járulna hozzá a fogyasztói árak hasonló mértékű csökkenéséhez – igen fájó bevételcsökkenést jelentene az államháztartásban – ezt látjuk egyébként most is, hiszen a magyarok még mindig félve költenek, akármennyire szeretné a kormány ennek az ellenkezőjét, és akármennyivel nőnek a bérek.
Magyarázat persze akad bőven: novemberben például a KSH és a Nemzetgazdasági Minisztérium teljes összhangban írta azt a pocsék szeptemberi fogyasztási adat indokaként, hogy az árvíz miatt vásároltak kevesebbet az emberek. Más kérdés, hogy a visszaesés leginkább a Balaton környéki megyéket érintette, márpedig nem a legnagyobb tavunk öntött ki. Az összefüggés talán az lehet, hogy az eső miatt kevesebben mentek le a Balatonhoz, és az eső miatt öntöttek ki a folyók is, a statisztikusi magyarázat mindenesetre eléggé bicsaklik.
Ráadásul a fogyasztói óvatosságon a jelek szerint nehéz változtatni: elég egy-két élelmiszer, aminek hónapról hónapra nagyot ugrik az ára, mindjárt oda a kis lelkesedés, amit esetleg két nagybevásárlás között összeszedtek maguknak. Ha végignézünk a hvg.hu bevásárlókosarán, ilyen például a tej és a tejtermékek, amelyeknek az ára kitartóan emelkedett hónapokon át, és miközben itt nem látunk csökkenést, nagyot ugrott a tojás ára is. Ez egyébként valamennyire tudható volt: a tojástermelők még a nyáron figyelmeztettek arra, hogy a termékük ára túlságosan alacsony, önköltségeiket már nem tudja fedezni a bevételük.
Jelentősen drágult ugyanakkor kosarunk egyik olyan szereplője, amelynek az ára kirobbanthatatlannak tűnt: a gyorsfagyasztott zöldborsó. Az ok: katasztrofális volt az idei termés. Nemcsak a termőterület feleződött meg, miután tavaly drága nyersanyagból csak alacsony áron tudtak értékesíteni a termelők, de a kedvezőtlen időjárás miatt az idei hozam is kisebb volt a vártnál. És hogy még tovább rontsuk a képet: az importlehetőség sem annyira adott, hiszen Magyarország eddig Európa harmadik legnagyobb zöldborsótermelőjének számított. Vagyis jó eséllyel hozzá kell szoknunk a drágább borsó gondolatához.
Valamivel olcsóbb lett az egyik legnagyobb tételnek számító csirkemellfilé, de csak az előző hónaphoz képest, és hasonló a helyzet a sertéscombbal is, amelynek az ára a januári 1567 forinthoz képest 1824 forintra kúszott fel októberre, és most legalább onnan nem mozdult tovább.
A havi drágulásokat valamennyire kompenzálják más termékek – például a friss zöldség-gyümölcsök – árának csökkenései, így kosarunk értéke mindössze 0,7 százalékkal nőtt havi alapon. Ha azonban a januári árakkal vetjük össze a mostanit, annál szembetűnőbb a drágulás: csaknem 16 százalékkal többet kellett november végén fizetni ugyanazért, mint az év elején.
Ami a számokat illeti: novemberben a négy főre számolt, négy fogásból álló ebédmenünk 8317 forintból jött ki. Egyedül az Auchanban maradt a költés 8000 forint alatt, a hipermarketet a Lidl és az Aldi követte.
Alacsonyabb kosárérték (3352 forint után 3286) jött ki az előző hónaphoz képest az alternatív élelmiszerek esetében, itt azonban csalóka a kép, hiszen az év során folyamatosan ingadoztak az árak.
Januárhoz képest mindenesetre több mint tíz százalékot estek az árak – de még így is 2,36-szor drágább ez a kosár az ugyanazon élelmiszerek nem mentes verziójánál látható legalsó árakhoz képest.
Mit főztünk ki?
Egy négyfős családi ebéd hozzávalóinak árát gyűjtöttük össze a hat nagy élelmiszerláncnál (Aldi, Auchan, Lidl, Penny, SPAR, Tesco). A mennyiségeknél fajlagos árat számoltunk, tehát bármekkora is volt a kiszerelés, általában a kilós egységárat néztük, kivéve a tojást, ahol tíz darabot számoltunk egységként, a száraztésztát, ahol a jellemző, félkilós zacskót, míg a vajnál és a sajtnál 10 dekás árat néztünk, kiszereléstől függetlenül. A termékeknél ugyanazokat a kategóriákat néztük, a száraztésztáknál például a négytojásos változatot, a tojásnál pedig legalább M-es méretet. A kiszereléseknél azt kerestük, amelyiknek a fajlagos ára a legalacsonyabb. Ezekből számoltuk aztán ki egy ebéd árát, amely zöldséglevesből, sertéspörköltből, rántott csirkemellfiléből és almás pitéből áll. (A listában szereplő egyes termékek több fogáshoz is felhasználhatók, az egyszerűség kedvéért ezeket egy helyen jelöltük csak.)
A sorozat korábbi cikkeit itt olvashatja el.
A sorozat korábbi cikkeit itt olvashatja el.
(Figyelünk, mire kíváncsiak olvasóink. Cikkünk írásában segítségünkre volt a Google Trends. Ez a tartalom a Google-lel fennálló fizetett partnerség része, amely a Google Trends népszerűsítését szolgálja.)
