Reflektorfényben a vagyonadó
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
Újszerű megközelítéssel adott magyarázatot a magyar gazdaság régiós átlagot alulmúló, szánalmas növekedésére Zsiday Viktor befektetési szakember a Transparency International Magyarország (TIM) korrupcióellenes világnapon tartott konferenciáján. Véleménye szerint a gyenge teljesítménynek az is oka, hogy a „mutyiszféra” lerombolja a versenyszférát.
Ékes példa erre, amikor a versenyképes vállalatok el sem indulnak a közbeszerzéseken, mert minek, úgyis a kiválasztottak, a mutyiszektor tagjai nyernek
– toldotta meg Reszegi László üzletember, a Budapest Corvinus Egyetem tanára.
A kormány által közpénzből származó ezermilliárdokkal kivételezett helyzetbe hozott szereplők gazdasági súlyát megbecsülni sem merik a szakemberek. Arról viszont sokkoló adatokat gyűjtött össze a TIM, hogy mennyi közpénz áramlott 2024 végéig azokba az átláthatatlan magántőkealapokba, amelyek aztán átláthatatlan befektetéseket eszközöltek átláthatatlan feltételekkel, nem egyszer magával az állammal üzletelve. Mindezt a TIM szakmai vezetője, Zeisler Judit mutatta be.
A nehezen hozzáférhető, hiányos adatok alapján is az jött ki, hogy tavaly év végéig az Orbán-kormány több mint 1300 milliárd forintot pumpált a magántőkealapokba.
Nem kell messze menni, hogy megtaláljuk az okot, miért. A 266 milliárd forint közpénzt kockára tévő jegybanki Pallas Athéné Alapítvány vagyonkezeléséről az Állami Számvevőszék mondta ki: a magántőkealapos konstrukció ésszerűtlen, amit az átláthatóság akadályozására vetettek be.
A nyugati féltekén megvan a magántőkealapok helye és szerepe a tőzsdén kívüli vállalatok tőkéhez jutásában, ám Magyarországon ez nem más, mint anonimitást és adóelőnyt kínáló „legalizált offshore struktúra”
– jelentette ki Zsiday. El is szaporodtak rendesen: a TIM friss tanulmánya szerint 2024 végén 194 darab létezett belőlük. Hatvan alapkezelő menedzseli őket, de gyakran nem lehet tudni, kik ők, miután több mint a tizedüknek szintén magántőkealap áll a hátterében. A tényleges tulajdonosok adatait 2026 júliusától – vagyis csak a jövő tavaszi országgyűlési választások után – végre ki kell adnia az azokat nyilvántartó, de a hatalom érdeke szerint hozzájuk csak kivételes hozzáférést engedő adóhatóságnak.
Magyarországon még az is rejtély, hogy pontosan mennyi pénz fekszik a magántőkealapokban, mert a Magyar Nemzeti Bank egybemossa őket a kockázati tőkealapokkal.
Az látható, hogy 2024 végére együttesen 4500 milliárd forint, a GDP 5,6 százaléka került hozzájuk és összesen 1340 cégbe fektettek be. A magántőkealapok aktuális nettó eszközértéke szintén titkos, a TIM 142 alapnál tudta kikutatni, hogy azok tavaly év végén összesen 3100 milliárd forintot értek. A legtöbbet a Mészáros Lőrinc-féle, építőiparban, autópálya-koncesszióban érdekelt Konzum PE Magántőkealapja nyomta, 341 milliárdot.
Az ominózus hatvan alapkezelő közül 46-ban sikerült a TIM-nek magánszemély-tulajdonost is azonosítani (köztük például Mészáros Lőrincet vagy Tiborcz Istvánt), kilenc mögött pedig állami hátteret fedezett fel. Az alapkezelők „kiléte” azért fontos, mert ugyan jellemzően nem ők a befektetők, de ők hozzák meg a befektetési döntéseket és gyakorolják a tulajdonosi jogokat a megszerzett vállalatokban – vagyis rajtuk múlik, hogy a befektetési jegyek állami és nem állami tulajdonosai jól járnak-e vagy sem.
A magántőkealapokba tett állami tőkének öt szervezet volt a forrása: az MFB-csoport, az Eximbank, a Pallas Athéné Alapítvány, a Nemzeti Tőkeholding és a Rudolf Kálmán Óbudai Egyetemért Alapítvány. A legtöbbet, 740 milliárdot az MFB fektette be, s az összeg még nőni fog, mert ezermilliárdra vállalt kötelezettséget. Összesen 51 darab, azaz majdnem minden negyedik magántőkealapba áramlott tőlük közpénz. A magántőkealapok nem állami társbefektetői nagyrészt ismeretlenek, de annyi tudható, hogy az általában 30 százalékban előírt privát tőkét előszeretettel biztosítja a Mészáros Lőrinc befolyása alatt álló, részben állami tulajdonú MBH Bank. Aggályos, hogy nem nyilvános az alapkezelők befektetési politikája, a díjazása és az állam által a 10-13 éves futamidőre elvárt hozam.
Így aztán még az sem világos, vajon valódi befektetésről vagy burkolt állami támogatásról van-e szó, ami uniós szankciókat is maga után vonhat
– szemléltették a TIM szakértői, hogy lesz itt mit vizsgálniuk a hatóságoknak egy esetleges kormányváltás után.
Főleg, hogy például az MFB-től 2024 végéig kiáramlott hatalmas összeg kifejezetten egy kormánybarátnak mondható alapkezelői kör fennhatósága alá került. A Tiborcz István érdekeltségében álló Gránit Alapkezelő 146,5 milliárd, a Mészáros-féle – amúgy részben szintén magántőkealapos hátterű – MBH Bank 92,5 milliárd, a Jellinek Dániel ingatlanmágnás kezében lévő Indotek-csoport 84 milliárd, az üzleti életben Tiborcz Istvánnal kapcsolatba hozott Equilor pedig 75 milliárd felett rendelkezhet. (Az MBH az idén a magántőkealapok egy részének a kezelését Mészáros földijére, Vida Józsefre korábbi bankárra bízta.)
De még két, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszterhez, illetve a testvéréhez köthető alapkezelőnek is jutott egyenként több mint 30-30 milliárd: a GloCap Capitalnak az MFB-től, a Trustify-nak a Nemzeti Tőkeholdingtól. Mindkettőt Nagy felügyeli, ám az ilyesféle „átfedések” nem zavarják a kormányt. Miért is zavarnák, amikor a közpénzhalmozás kirívó példája a kormányfő régiós álmát beteljesítő, telekommunikációs-hadiipari tényezővé váló 4iG. A céget – több százmilliárdnyi egyéb állami forrás mellett – három magántőkealapon keresztül, 150 milliárd forinttal a Rudolf Kálmán közérdekű vagyonkezelő alapítvány is pénzelte. Azt viszont már nem tartotta fontosnak, hogy a tavalyi beszámolójában feltüntesse az aktuális közérdekű adatokat – tapasztalta Zeisler Judit.
Egy esetleges kormányváltás után felvetődik a kérdés, mi legyen a magántőkealapok segítségével befektetett közpénzekkel? Vissza lehet-e az 1300 milliárd forintot jogállamhoz méltó módon szerezni? Ha a szóban forgó vállalatok jól működnek, akár igen.
Ám ehhez tisztán kellene látni az állami befektető és társbefektetői jogait, kockázatvállalásuk mértékét, a közöttük lévő háttér-megállapodásokat. A TIM kutatása szerint a célpontcégek között számos árbevétel és alkalmazott nélküli található – vajon milyen érdektől hajtva fektethettek be ilyenekbe az alapkezelők és hová lett a pénz?
A prosperáló vállalatoknál pedig az a fő rizikófaktor, vajon mi lesz velük, ha netán kormányzati hátszél nélkül, valódi versenyben kell dolgozniuk? A TIM megvizsgálta a 2021-2024 közötti közbeszerzéseket, és azt találta, hogy 83 magántőkealapos hátterű vállalkozás 2600 milliárd forintnyi állami vagy önkormányzati megbízást nyert el azokon. A prímet a Kis-Szölgyémi Ferenc érdekkörében álló B+N Referencia udvari takarítócég viszi ezermilliárd forinttal (a mögötte lévő magántőkealapok kezelője is Kis-Szölgyémi érdekeltsége).
A vagyonvisszaszerzésnek, ha van rá politikai akarat, többféle módja is lehet, kezdve a vagyonadótól, a polgári- és büntetőeljárások indításáig.
Mindenekelőtt azonban azt kell leszögezni, hogy ami a közpénzes magántőkealapokkal történik, az eleve az alaptörvénybe ütközik, mert közvagyont csak átláthatóan, elszámoltathatóan lehet kezelni
– szögezte le a konferencián Bódis András, a Válasz Online újságírója. Ilyenformán teljes szereptévesztés az, hogy az érintett állami intézmények és az általuk megbízott alapkezelők az üzleti titokra hivatkozva tartják vissza azokat az adatokat, amelyek biztosíthatnák a tisztességes közpénzköltés nyilvános kontrollját. E nélkül ez valóban nem más, mint a mutyiszektor.
