HVG Könyvek
HVG Könyvek
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A túl kemény kritika rombolja az önértékelést, ami meggondolatlan döntéseket eredményezhet. Ugyanakkor az üres hízelgés önelégültté tehet.

A legtöbb ember hajlamos a kritizálásra, mert ettől felsőbbrendűnek érzi magát. Általában megvan bennünk a késztetés, hogy a szerintünk rossz vagy furcsa ötleteket eltapossuk.

A visszajelzést két tengely szerint elemezhetjük: lehet építő vagy romboló, illetve pozitív vagy negatív. Ennek alapján négyféle visszajelzést különböztethetünk meg:

1. Nem! – negatív és romboló visszajelzés: amikor egyszerűen leszóljuk az ötletet anélkül, hogy megindokolnánk, miért nem tetszik, vagy alternatívával állnánk elő. Bár néha hatékony módszer lehet, a legritkább esetben változtatja meg a kritikát kapó fél viselkedését.

2. Nem, mert… – negatív, építő visszajelzés: elmondjuk, hogy nincs igaza a másiknak, és megadjuk a helyes választ. Így működik például a tanítás a hagyományos iskolarendszerben.

3. Igen, de… – pozitív, romboló visszajelzés: a legtöbb vezető előbb-utóbb hall róla, milyen fontos a pozitív visszajelzés. Ezért sokan azzal kezdik, hogy mondanak valami jót az ötletről csak azért, hogy utána rögtön a földbe döngöljék és elmondják az ellenvéleményüket. („Jó ötlet, de…”)

4. Igen, és… – elismerésen alapuló visszajelzés: találjuk meg a felvetésben, ami működhet, és építsünk rá! Ez a megközelítés az amerikai David L. Cooperrider nevéhez fűződő elismerő érdeklődés (appreciative inquiry) módszerhez kapcsolódik, amelynek lényege, hogy egy vállalat vagy a csapat egy tagjának hiányosságai helyett az erősségeire, pozitív tulajdonságaira és lehetőségeire összpontosítunk. Eszerint ha túl erősen koncentrálunk egy ötlet vagy projekt hibáira, azzal aláássuk a jó gyakorlatok kialakításához szükséges nyitott és pozitív hozzáállást.

Figyelmeztetés: néha persze egyértelmű és akár kemény kritikát is meg kell fogalmaznunk. A lényeg, hogy az emberek könnyebben tanulnak a konstruktív visszajelzésből. Ezt például az ötletbörzék során is tapasztalhatjuk, amikor minél pozitívabb az interakció, annál lendületesebb és élvezetesebb a megbeszélés. Minden jel arra mutat, hogy az együttműködés elsorvad, ha negatív visszajelzések érkeznek, és az ötleteket még azelőtt lesöpörjük az asztalról, hogy igazán körüljártuk volna őket.

A fenti cikk Mikael Krogerus és Roman Tchappeler 44 kommunikációs modell című könyvének szerkesztett részlete.

Hogyan fejezzük ki magunkat úgy, hogy megértsenek? Miért értelmezzük különbözőképpen ugyanazokat az üzeneteket? Hogyan adjunk visszajelzéseket? Az elismert szerzőpáros új könyvében bemutatja a legfontosabb kommunikációs elméleteteket, és a bonyolultabb modelleket is szórakoztató ábrákkal szemlélteti. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
HVG Könyvek HVG Könyvek

Hogyan beszéljünk a csapatunk tagjaival?

Úgy kellene beszélnünk az embereinkkel, ahogy mi is szeretnénk, ha velünk beszélnének: tapintatosan, őszintén, világosan. Ezt a három jellemzőt szabályként is megfogalmazhatjuk.

HVG Könyvek HVG Könyvek

Hogyan altassunk el egy kisbabát?

A kisbabák alvása sok érzelmet korbácsol fel - mutat rá Philippa Perry brit pszichoterapeuta és író. A szülők indulatossá és védekezővé válnak az altatási stratégiájukkal kapcsolatban, különösen, ha úgy érzik, megtalálták a megfelelően működő módszert, és erre valaki azt mondja: a síró kisbaba magára hagyása éjszaka nem bölcs dolog.