Őszintén, valóban odafigyelni a másikra ritka kincs és nagy ajándék, mert ilyenkor a birtokunkban levő legértékesebb dolgot adjuk beszélgetőpartnerünknek: a figyelmünket. Az alábbiakban néhány tanácsot mutatunk be a Carl Rogers és Richard Farson által 1957-ben kidolgozott aktív odafigyelés módszere alapján.

Hallgassunk, ne beszéljünk!

Ellen kell állnunk a kísértésnek, hogy magunkról kezdjünk beszélni. Vagy ahogy Celeste Hedlee rádiós műsorvezető zseniálisan megfogalmazta egyik TEDx-előadásában:

„Ha valaki elmondja, hogy elvesztette egy családtagját, ne kezdjünk el arról beszélni, amikor a mi rokonunk halt meg. Ha a munkahelyi gondjairól mesél, ne ecseteljük, mennyire utáljuk a munkánkat. Ő nem ugyanazon megy keresztül. A két élmény sosem teljesen egyforma. Minden tapasztalat egyéni, és ami még ennél is fontosabb: ez most nem rólunk szól.”

Ne fejezzük be a másik…

Néhány ember hajlamos rá, hogy türelmetlenségében befejezze beszélgetőpartnere mondatait vagy megfogalmazott gondolatait. Bár idegesítő lehet, ha valaki túl lassan gondolkodik vagy beszél, ne vágjunk közbe. Még akkor se, ha úgy érezzük, merő empátiából tennénk.

A testbeszéd sokat elárul

Nézzünk a másik szemébe – de ne bámuljunk. Bólogassunk – de csak akkor, ha egyetértünk, vagy ki akarjuk fejezni, hogy megértettünk egy lényeges pontot.

Vegyük észre a kis dolgokat!

Figyeljünk oda a részletekre, hogy később fel tudjuk idézni őket. Így ha szükséges, könnyebb lesz kérdéseket feltenni. („Említetted, hogy gyerekkorodban sokat voltál a nagymamádnál. Milyen volt a kapcsolatotok?”) Ebből a másik tudni fogja, hogy valóban figyeltünk.

Barátként, ne pedig bíróként hallgassuk a másikat!

Álljunk ellen a kísértésnek, hogy tanácsot osztogassunk – hacsak nem kéri tőlünk a másik. Ehelyett kanyarodjunk vissza egyegy korábban említett, érdekes részletre: „Az előbb azt mondtad, hogy…”

Tereljük beszélgetőpartnerünket a mélyebb vizek felé: „Hogyan élted meg, amikor ez történt?”

Vagy ezzel az egyszerű kérdéssel bátorítsuk a másikat, hogy folytassa: „És mi történt azután?”

A fenti cikk Mikael Krogerus és Roman Tchappeler 44 kommunikációs modell című könyvének szerkesztett részlete.

Hogyan fejezzük ki magunkat úgy, hogy megértsenek? Miért értelmezzük különbözőképpen ugyanazokat az üzeneteket? Hogyan adjunk visszajelzéseket? Az elismert szerzőpáros új könyvében bemutatja a legfontosabb kommunikációs elméleteteket, és a bonyolultabb modelleket is szórakoztató ábrákkal szemlélteti. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.