szerző:
HVG Könyvek
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Azok, akik a másik oldalon állnak, sokban hasonlítanak ránk. Ha beássuk magunkat a lövészárokba, szem elől tévesztjük a valóságot - figyelmeztet az 1914-es frontvonali karácsonyozás történelmi példáját felhasználva Rutger Bregman holland történész-író. Részlet.

1914 karácsonyeste van. Holdfény világítja meg a La Chapelle-d’Armentières város környékén húzódó lövészárkok közötti senki földjét. A brit hadsereg főparancsnoksága az alábbi üzenetet küldi a frontra: „Lehetségesnek tartjuk, hogy az ellenség támadást kísérel meg karácsonykor vagy újévkor. Fokozott éberséget kell fenntartani ebben az időszakban.” A tábornokoknak sejtelmük sincs arról, mi történik valójában.

Egy különös karácsony

Este 7-8 óra körül Albert Moren, a 2. királyi ezred katonája hitetlenkedve pislog. A másik oldalon fények gyúlnak egyesével. Úgy látja, hogy lámpások, fáklyák, és – ha nem téved – karácsonyfák fénye pislákol? Ekkor meghallja az éneklést is: „Stille Nacht, heilige Nacht”. A brit katonák sem akarnak lemaradni az ünneplésről, így rágyújtanak a „The First Noel” kezdetű karácsonyi dalra. A németek megtapsolják őket, és az „O Tannenbaum” kezdetű nótával válaszolnak. Így felelgetnek egymásnak egy darabig, míg a két ellenséges tábor végül közösen, latinul rázendít az „Adeste fideles” című dalra.

A belga várostól, Ploegsteerttől északra állomásozó skót ezred még ennél is tovább ment. John Ferguson tizedes azt hallotta, hogy az ellenséges lövészárokból valaki kikiabál, hogy kér-e cigarettát. „Gyújtsunk rá!” – kiáltja a német katona. Így Ferguson nekiindult a senki földjén. „Hamarosan úgy beszélgettünk, mintha már évek óta ismertük volna egymást. Micsoda látvány – néhány fős német–brit vegyes csoportok verődtek össze szinte a front teljes hosszában!" – írta később.

Másnap, karácsony napján a legbátrabb katonák újra kimásztak a lövészárkokból. Átbújtak a szögesdróton, hogy kezet fogjanak az ellenséggel. Ajándékokat cserélnek egymással. A britek csokoládéval, teával és süteménnyel kínálják a németeket, a németek szivart, savanyú káposztát és pálinkát adnak a briteknek. Viccelődnek és csoportképeket készítenek. Több futballmeccset is lejátszanak; sisakokat használnak kapu gyanánt.

A legtöbb brit katona csodálkozott rajta, hogy milyen barátságosak is a németek. Hiszen otthon a propaganda és a Daily Mailhez hasonló napilapok álhírei egészen másnak mutatták be őket. A brit napilapok több mint 40%-a egyetlen ember, Lord Northcliffe, a korabeli Rupert Murdoch kezében volt. Ezáltal rendkívüli módon tudta befolyásolni a közvéleményt. A németeket úgy ábrázolták, mint a vérszomjas hunokat, akik szuronyukra tűzik a csecsemőket, és a templomok harangkötelére kötik fel a papokat.

Az 1914-es karácsonyi tűzszünetre sokáig mítoszként tekintettek. Mintha nem lett volna több szentimentális tündérmesénél, vagy ami még rosszabb: egy árulók terjesztette hazugságnál. Az ünnepek után folytatódott a háború. Csak a BBC Peace in No Man’s Land (Béke a senki földjén) című dokumentumfilmje sugárzásakor vált mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy ez a történet nem csupán szóbeszéd volt. Több mint 100 ezer katona tette le ideiglenesen a fegyvert.

Ráadásul az 1914 karácsonyi tűzszünet nem egyedi eset a történelemben. Ugyanez történt a spanyol polgárháború és a búr háborúk során is. Ezen kívül az amerikai polgárháború, a krími háború és a napóleoni háborúk alatt.

Nem mindenkinek tetszett

Minden alkalommal azok nyújtottak elsőként békejobbot, akik a legközelebb voltak a tűzhöz. A barátságosság innen terjedt tovább járványszerűen a fölöttesek körébe, míg végül megfertőzte a századosokat, az őrnagyokat és az ezredeseket is. Csak a hadsereg legmagasabb fokozatú vezetői bizonyultak immunisnak: a tábornokok mindent megtettek annak érdekében, hogy véget vessenek a békességjárvány terjedésének.

Az ezt követő években a katonai vezetők már felkészültebbek voltak. 1915 karácsonyán a brit főparancsnokság éjjel-nappal stratégiai pozíciókat bombázott, hogy a közös ünneplés gondolatát is kiverje a katonák fejéből. Wyn Griffith, a királyi lövészek hadnagya „szigorú parancsot” kapott: „A gyűlölet szellemét kell továbbra is ápolnunk, és minden közeledést ólommal kell viszonoznunk.”

A katonák legtöbbje azonban úgy érezte, ha rajta múlna, a háború véget ért volna 1914 karácsonya után. „Ha ránk hagyták volna a döntést, nem dördült volna el több lövés” – számolt be egy brit őrnagy. Több ezer katona igyekezett fenntartani a békét. Titokban leveleket adtak át egymásnak a frontvonalon túlra. A háború során végig félő volt, hogy bármelyik pillanatban beköszönthet a béke.

Tony Ashworth hadtörténész úgy jellemzi 1914 karácsonyát, mint „amikor hirtelen egy egész jéghegy bukkan a felszínre”. Még háborús időkben is ott szunnyadt a békevágy az emberekben, és bármelyik pillanatban felszínre törhetett, így annak érdekében, hogy ne jelenjen meg ez a „jéghegy”, a tábornokoknak, a politikusoknak és a háborús uszítóknak minden rendelkezésükre álló eszközt meg kellett ragadniuk az álhírektől kezdve a nyers erőszakig. Az emberek egyszerűen nem háborúzásra születtek.

Adódik a kérdés

A katonák leveleit olvasgatva felmerül a kérdés: ha ezek a férfiak egy szörnyűséges háborúban ki tudtak lépni a lövészárokból, akkor minket itt és most mi akadályoz meg abban, hogy ugyanígy tegyünk?

Minket is a gyűlöletkeltő demagógok uszítanak egymás ellen. A Daily Mailhez hasonló napilapok híradásai manapság rablógyilkos migránsokról és lányokat megerőszakoló menekültekről szólnak. Akik – érdekes módon – egyszerre elveszik a munkánkat és túl lusták is ahhoz, hogy dolgozzanak. Miközben a szabadidejükben azzal szórakoztatják magukat, hogy lerombolják évszázados hagyományainkat és értékeinket.

Így szítják fel a gyűlöletet újra a társadalomban. Ezúttal nemcsak a napilapok vesznek részt ebben a mesterkedésben, hanem a blogokon és tweetekben, a közösségi médiában is megjelennek toxikus online trollok által terjesztett hazugságok. Az ilyen jellegű, gyorsan terjedő méreggel szemben, úgy tűnik, hogy a tényeknek mégoly alaposan utánajáró, legkétkedőbb emberek is tehetetlenek.

Amit azonban soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy azok, akik a másik oldalon állnak, sokban hasonlítanak ránk. A dühös szavazó, aki a televízióban engedi szabadjára az indulatait, a statisztikában szereplő menekült, a rendőrségi fotón látható bűnöző hús-vér emberi lény, olyasvalaki, aki egy másik életben a barátunk, a rokonunk, a szeretőnk lehetett volna. Ahogyan egy brit katona találóan megfogalmazta, hozzánk hasonlóan „őket is a szeretteik várják otthon”.

Ha beássuk magunkat a lövészárokba, akkor szem elől tévesztjük a valóságot. Könnyen abba a tévhitbe ringathatjuk magunkat, hogy a gyűlölködő kisebbség az emberiség egészét tükrözi. Pedig az interneten habzó szájjal gyűlölködők is lehetnek más alkalmakkal figyelmes barátok vagy szerető családtagok. Nem naivitás azt feltételezni az emberekről, hogy a kedvesség az alapbeállításuk. Épp ellenkezőleg: bátor és realisztikus a békében és a megbocsátásban hinni.

A fenti cikk Rutger Bregman Emberiség című könyvének szerkesztett részlete.

Az Emberiség számos példát hoz arra, hogy valójában jobban hajlunk az együttműködésre, mint a versengésre. Bregman üzenete: ha hiszünk az emberi jóságban és önzetlenségben, azzal lehetőséget teremthetünk társadalmunk radikális átalakítására. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
HVG Könyvek HVG Könyvek

„A hírek azt adják az agynak, amit a cukor a testnek"

Ha abból indulunk ki, hogy a legtöbb emberben nem lehet megbízni, akkor a bizalmatlan viselkedésünkkel valóban a legrosszabbat hozzuk ki embertársainkból. Miért kezdtünk el hinni a fajunk rossz természetében? - teszi fel a kérdést Rutger Bregman holland történész-író Emberiség című könyvében.

Karcolták, égették, törték: így bírja a strapát a Samsung Galaxy S21 Ultra

Karcolták, égették, törték: így bírja a strapát a Samsung Galaxy S21 Ultra

A felújított telefonoknak is betett a járvány, az Apple viszont még ebből is jól jött ki

A felújított telefonoknak is betett a járvány, az Apple viszont még ebből is jól jött ki

Nekiálltak kitakarítani egy szerbiai tavat, még koporsót is találtak

Nekiálltak kitakarítani egy szerbiai tavat, még koporsót is találtak