A Schwäbisch Hall közelében fekvő Gammesfeld bankja maga a nyugalom szigete a világméretű pénzügyi káoszban, talán az egyetlen válságmentes övezet - írta a Der Spiegel. A Raiffeisen bank itteni fiókja egyszemélyes üzem: Peter Breiter a negyedik főnök (és alkalmazott) a fiók 1890-es alapítása óta. Amikor elődje 2007-ben nyugdíjba ment, ő vette át a munkakörét. Mindössze két laptopot hozott magával a bankba, minden más változatlan maradt.

Breiter farmerban és pulóverben fogadja az ügyfeleket, irodájában bízvást lehetne dokumentumfilmet forgatni a néhai NDK-ról vagy az ötvenes évekről. A függönyök, a mechanikus (!) írógép, a mosdókagyló, az ajtó melletti légycsapó egy letűnt kort idéz. 

- Mindez nem fontos - így Breiter -, a fontos a bank szelleme.

Az ügyfélváróban négy piros szék áll, egy polcon mézesüvegek sorakoznak; egy üveg méz 3 euróba kerül. Az emeleten található a felügyelő bizottság szobája. A banknak 5 felügyelőbizottsági és 3 igazgatósági tagja van, de csak egyetlen munkatársa: Breiter úr. 

Amikor más német bankok ügyfelein idegesség lett úrrá, hektikusan próbáltak megszabadulni részvényeiktől, és megnőtt a kereslet az arany meg az állampapírok után, Gammesfeldben nyugalom honolt. 

- Hozzám nem telefonált senki! - mondja Breiter. Egyetlen ügyfelét sem érte anyagi veszteség.
 
A bankfiók három dolgot kínál ügyfeleinek: folyószámlát, takarékbetétet és hitelt. Ez itt hagyomány. Lehet kevesellni, de lehet azt is mondani, hogy pontosan ez az a három dolog, amelyet mindenki megért. Breiter nem kínál részvényeket, származtatott értékpapírokat, opciós papírokat, turbó-opciós papírokat vagy adósleveleket. Ügyfelei így most "a lelátóról szemlélhetik" a globális pénzügyi válságot - a mások válságát.
 
- Azt mondják, hogy a pénz csak dolgozzon. Ám a pénz nem dolgozik! Mindenki mohó volt, a bankok és az emberek is. Még több pénzt akartak csinálni a pénzükből. Senki nem akart hülye lenni, holmi takarékkönyves balfék. Holott minden hozadék, amely magasabb hat százaléknál, kockázatot jelent, ez már csak így van - szögezi le Breiter.

Gammesfeld bankja 400 folyószámlát, 800 takarékbetét-könyvet, 100 hitelt gondoz, a betétállomány 16 millió, a hitelállomány 7 millió euróra rúg. Minden ügyfélre azonos kondíciók érvényesek, függetlenül a jövedelmüktől. Ez náluk elvi kérdés. A betéti kamat 3, a hiteleké 4,25, a szabadon felhasználható hiteleké 5,25 százalék. Számlavezetési díj nincsen. Ügyfél az lehet, aki Gammesfeldben lakik, lakott, vagy jól ismerik itt. 

- Nálunk sok minden bizalmon alapul - mondja Breiter. És lemondáson - ez segít a banknak a talpon maradásban.
 
A Deutsche Bank elnöke, Josef Ackermann nemrég bejelentette, hogy lemond idei prémiumáról. Kvázi a válság jeleként. Breiter még soha nem részesült prémiumban; amikor belépett a bankhoz, ugyanakkora fizetéssel vették föl, mint amennyi az elődjéé volt. Egyszerre legföljebb öt nap szabadságot vehet ki. A fiókba jár a Handelsblatt, az előfizetési díjat Breiter állja. Egy-egy fb-ülés után a tagok 15 euró költségtérítésben részesülnek, de ebből még adózniuk kell. 

Breiter megtehetné, hogy új technikával és bútorokkal korszerűsíti a fiókot, csakhogy ez pénzbe kerülne, az ügyfelek pénzébe. A gammesfeldi banknál nincs internetes bankolás, sem hitelkártya. Az átutalásokat Breiter postán küldi el a DZ banknak, a szövetkezetek központi bankjának. Csak ő tudja, mennyi pénz van az egyes ügyfelek számláján: a gammesfeldi fiók nincs rákötve a Raiffeisen központi számítógépére. Ez is egyik záloga a nyugalomnak.