Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Az ausztrál Új Dél Wales-i Wingham városkában élő Luke és Debbie Everingham otthonának messzi vidékekről is csodájára járnak. Az épület népszerűsége érthető, hiszen nem gyakran látni olyan házat, ami a tengelye körül bármikor elforgatható. A nyolcszögletű épület szobáit úgy alakították ki, hogy mindegyik a lehető legtöbb fényt kapja, a különleges formának köszönhetően pedig kényelmesek, tágasak.
Maga a ház talapzaton áll, amelyet két, állítólag a mosógépeknél alkalmazott erőforrásoknál nem erősebb motor forgat el a kívánt irányba. Az egész szerkezet a nappaliban lévő érintőképernyős konzolról irányítható. Maga a ház egyébként 400 ezer fontból, vagyis 120 millió forintból épült fel.
A „napraforgó” ház alapötletét a házaspár beszámolója szerint a szomszédok egyik vitája ihlette, amikor azok az újonnan épült házuk tájolásáról vitatkoztak. A szomszéd férj ugyanis azt mondta, ha újra építhetné a házát, akkor 15 fokkal északi irányba forgatná el, mire Mrs. Everingham azzal válaszolt, hogy milyen jó lenne egy olyan ház, amit utólag is el lehetne forgatni.
Mr. Everingham fejében szöget ütött a gondolat, és azonnal azon kezdett morfondírozni, hogy miként lehetne megvalósítani ezt az első hallásra őrült ötletet. Először úgy tűnt, hogy a súly jelenti a legnagyobb gondot, hiszen egy átlagos könnyűszerkezetes épület 20-30 tonnát nyom, ami négyzetméterenként körülbelül 1 tonnás terhelést jelent. De hamar kiderült, hogy a súly nem probléma, ugyanis ezt egyszerű mechanikus szerkezettel meg lehet mozgatni. A forgathatóság miatt kézenfekvő volt, hogy a hagyományos szögletes formával szemben kör alakú, pontosabban nyolcszög alakú épületet tervezzenek. Az épület átmérője végül 24 méter lett, a belmagasság 3 méter, míg a terasz természetesen 360 fokos szögben körbe fut a házon.
Azt persze meg kell szokni, hogy a ház mindig különböző irányba áll, így hol itt, hol ott kell keresni a bejáratot is.
Maga a ház talapzaton áll, amelyet két, állítólag a mosógépeknél alkalmazott erőforrásoknál nem erősebb motor forgat el a kívánt irányba. Az egész szerkezet a nappaliban lévő érintőképernyős konzolról irányítható. Maga a ház egyébként 400 ezer fontból, vagyis 120 millió forintból épült fel.
A „napraforgó” ház alapötletét a házaspár beszámolója szerint a szomszédok egyik vitája ihlette, amikor azok az újonnan épült házuk tájolásáról vitatkoztak. A szomszéd férj ugyanis azt mondta, ha újra építhetné a házát, akkor 15 fokkal északi irányba forgatná el, mire Mrs. Everingham azzal válaszolt, hogy milyen jó lenne egy olyan ház, amit utólag is el lehetne forgatni.
Mr. Everingham fejében szöget ütött a gondolat, és azonnal azon kezdett morfondírozni, hogy miként lehetne megvalósítani ezt az első hallásra őrült ötletet. Először úgy tűnt, hogy a súly jelenti a legnagyobb gondot, hiszen egy átlagos könnyűszerkezetes épület 20-30 tonnát nyom, ami négyzetméterenként körülbelül 1 tonnás terhelést jelent. De hamar kiderült, hogy a súly nem probléma, ugyanis ezt egyszerű mechanikus szerkezettel meg lehet mozgatni. A forgathatóság miatt kézenfekvő volt, hogy a hagyományos szögletes formával szemben kör alakú, pontosabban nyolcszög alakú épületet tervezzenek. Az épület átmérője végül 24 méter lett, a belmagasság 3 méter, míg a terasz természetesen 360 fokos szögben körbe fut a házon.
Azt persze meg kell szokni, hogy a ház mindig különböző irányba áll, így hol itt, hol ott kell keresni a bejáratot is.
