A felvételeken 18 különleges, aknaszerű mélyedés látható. Ezek egyáltalán nem hasonlítanak a szokásos kráterekre, por és gáz távozik belőlük az űrbe - közölte a Max Planck Naprendszer-kutató Intézet (MPS) szerdán Göttingenben. Felfedezéseikről a szakértők a Nature című szaklapban számolnak be. 

A tudóscsapat Jean-Baptiste Vincent, a MPS kutatója vezetésével azokat a felvételeket értékelte ki, amelyeket a Rosetta űrszonda fedélzetén lévő Osiris kamerarendszer készített tavaly július és december között. Az Európai Űrügynökség (ESA) űrszondája tavaly augusztusban állt a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökös, azaz a Csuri körüli pályára.

A jégből, fagyott gázból és porból álló felszín aknaszerű mélyedései különböző méretűek: átlójuk tíz és néhány száz méter között lehet. Oldalfalaik csaknem merőlegesek, nagyon mélyek, a legnagyobbak akár kétszáz méterre is lenyúlnak a Csuri belsejébe. Belső oldalaikon a felvételek rétegződés és teraszosodás nyomait mutatják. 

Hasonló struktúrákat már más üstökösön is megfigyeltek, Vincent szerint az üstökösök tipikus képződményéről lehet szó.

A kutatók szerint minden arra utal, hogy beomlott üregekről van szó. Ezek a felszín alatti üregek idővel szemlátomást egyre nagyobbak lesznek, majd a fedőréteg instabillá válik és beomlik. Ennek következtében a mélyedések peremein friss anyag kerül a felszínre, amelyből gáz párolog, és ez táplálja a megfigyelt porkilövelléseket. 

A Rosetta-misszió az ESA legnagyobb projektje, ennek révén a tudósok bepillanthatnak a 4,6 milliárd éves Naprendszer kezdeteibe. Az űrszonda tízévnyi repülés után tavaly nyáron érte el a célüstököst, azóta köröz körülötte. A kométa felszínén novemberben landolt az űrszonda minilaborja, a Philae.