Orbán Viktor kampányol. Egy a zászló © Müller Judit

Kevés szerephez jutott az 1998-2002 közötti Fidesz-kormányzás idején az úgynevezett polgári összefogás mögött álló értelmiségi holdudvar. Pedig tagjainak támogatása nélkül a liberális oldalról átzsilipelő párt korábban aligha lett volna képes elfogadtatni magát a konzervatív szavazókkal. A Professzorok Batthyány Körébe tömörült tudósok véleményét - mint azt az érintettek a 2002-es választások után Orbán Viktor exminiszterelnöknél szóvá is tették - a négyéves polgári kormányzás alatt alig egy-két alkalommal kérték ki. Ezért is érezhettek egyfajta elégtételt a kör professzorai, amikor 2002 szeptemberében - nem sokkal az országgyűlési választások elvesztése után - Orbán arra kérte őket, készítsenek hosszú távú programot, amely "iránytű és zsinórmérték" lesz a következő 5-15 év magyar közélete számára. A tudósok eredetileg egyéves futamidővel vállalták az exkormányfő javaslata alapján Szent István-tervnek nevezett anyag szállítását, amit végül is csak a múlt héten adtak át, de akkor már ünnepélyes keretek között a megrendelő pártelnöknek (képünkön Náray-Szabó Gábor, a kör elnöke Orbán Viktorral). Aki viszont - alighanem látatlanban - azon nyomban a program "akciótervvé" alakítása mellett érvelt. Orbán külön is kiemelte, hogy egy olyan nagyszabású programot, mint amilyen a Szent István-terv, "pártkormány" nem tud végrehajtani. Ehhez olyan "nemzeti kormányra van szükség", amely a legfelkészültebb embereket tudja megnyerni a tervben elképzelt jövő ügyének.

Mégis aligha lesz kormányprogram a Szent István-tervből. Nem csak azért, mert a konkrét, a kormányzás mindennapjaira szóló tervalkotás egy másik testület, a Navracsics Tibor által vezetett "Polgári kormányzás 2006" munkacsoport feladata. A tudóscsoport által kidolgozott 145 oldal műfajilag is alkalmatlan arra, hogy az abban foglaltakat "egy az egyben" aprópénzre váltsák. Igaz, feltehetően nem is ez volt a cél. A szerzők - akik között nemcsak közgazdászok, szociológusok, egyetemi oktatók, orvosok és kutatók vannak, de akad például genetikus, földbirtokjogász, kohó-, illetve gépészmérnök - maguk is úgy definiálják dolgozatukat, hogy az "értékelvű előretekintés", amely előtanulmány lehet ugyan például egy gazdasági tervhez, ám egy második Széchenyi-tervként semmiképp nem lehetne alkalmazni.

A terv lényegében ugyanazt járja körül - csak ezúttal nem egy oldalon -, amit a Fidesz két évvel ezelőtti szövetséggé alakulásakor elfogadott alapítólevele fogalmazott meg: "valljuk, hogy létezik erkölcsi rend, amely az emberi akarat felett áll (...), hogy az igazság a közéleti cselekvés kiindulópontjává tehető, és hogy az emberi élet nem merül ki a fogyasztásban, a mégoly vonzó vágyak minél gyorsabb kielégítésében". A szerzők a magyar társadalmat olyan értékközösségként mutatják be, amelyben átmenetileg meglazultak az eresztékek, minek nyomán az ország a "gyökértelenség lelkiállapotába" került. E kórt - írják - "a közös erkölcsi elveket valló, egymásban bízó, együtt munkálkodó kis közösségek megerősödése" szoríthatja vissza. A terv igazán ott lép túl a Fidesz által korábban már feszegetett határokon, hogy a "katalizálni" vágyott értékközösségek között kiemelten kezeli a vallási közösségeket, amelyekben az "emberek toleránsabbak, együttműködőbbek és kevésbé gyűlölködők". Ezért - javasolják a szerzők, akik közül többen egyházi intézményekben dolgoznak - "az egyházaknak személyesebben kellene megszólítaniuk a támpontot kereső embereket".

Az írásban folyamatosan visszaköszönnek Orbán utóbbi egy-két évben elmondott beszédeiben - például a februári országértékeléskor, illetve a június 11-ei Fidesz-kongresszuson - elhangzott gondolatai. Például, hogy annak az értékközösségnek, amit ma - a szerzők által kimondatlanul is - a Fidesz és szövetségesei képviselnek, a legnagyobb ellenfele már nem egyik vagy másik politikai párt, hanem egy másik világnézet: a liberalizmus. S minthogy utóbbi a szabad döntést tette meg például a gazdaság alapjának - a tőke pedig nincs tekintettel a népesség szociális-kulturális helyzetének alakulására -, a jövőért érzett felelősség kizárólag a nemzeti kormányokra hárul. A levezetésből pedig adja magát az a konklúzió: növelni kell az állam szerepvállalását.

Kudlik Júlia és Orbán Viktor. Tapsolj ma nevetve © Túry Gergely

A kukoricán térdeplő nemzet katarzisai című fejezet leszámol azzal a jobboldali körökben folyamatosan jelen lévő óhajjal, miszerint egy újabb kormányváltás esetén elégtételt lehetne venni a "diktatúrában bűnrészes elvtársakon". "El kell fogadnunk, hogy a jogi megtorlás most már örökre elmarad" - mondják ki a szerzők. Hozzátéve azonban, hogy van viszont lehetőség a radikális elvi számonkérésre; ezért "erősíteni kell azokat a fórumokat, amelyek a társadalom erkölcsi ítélőszékének szerepét játszhatják". Olyan légkört kell teremteni - utal a szöveg egyes megtévedtek megtérésének lehetőségére -, amelyben a katarzis átélése mellett szabadulhatnak meg rossz lelkiismeretük igájától mindazok, akik részt vettek a múlt rendszer láthatatlan terrorhálózatának működtetésében.

A radikális jobboldal számára alighanem túlságosan puhának tetsző utóbbi kijelentéseket a dokumentum azzal ellensúlyozza, hogy egyfajta "retorikai hidat", politikai átjárót nyit feléjük, amikor az Idegenek Európában és Magyarországon fejezetben arról értekezik: a bevándorlási politikában "helyesebb, ha az ország nem igyekszik túlságosan hirtelen nyitni". Kivéve természetesen az esetleg bevándorolni akaró magyarok befogadását, "hiszen ők is mi vagyunk". A kettős állampolgárság ügyében ugyanakkor a szövegből mégis csak egy gyenge "igen" olvasható ki, azzal a megszorítással, hogy a feszültségek elkerülése érdekében célszerűbb lenne országspecifikusan - kétoldalú szerződésekben - rögzíteni a feltételeket. A professzorok által összeállított "A magyarságpolitika tízparancsolata" pedig egy újabb népszavazási fiaskó elkerülése érdekében kimondatná az Országgyűléssel, hogy a határon túli magyarságot érintő ügyeket nem lehet referendum tárgyává tenni.

Kiemelt terjedelemben foglalkozik a professzorok nemzetstratégiai tervezete az agráriummal és a vidékpolitikával. A fő cél itt az lenne, hogy a falvakban is meghonosodjon a "polgári életvitel". Ehhez olyan kézzelfogható kormányzati intézkedéseket javasol hozzárendelni a terv, mint például a kistelepüléseken is "városi minőségű" infrastruktúra. A gazdatársadalom "polgárosítását", illetve a kis és közepes családi gazdaságok uralkodóvá válását a Szent István-terv elsősorban az állami támogatás- és elvonáspolitikával javasolja előmozdítani. A szociálpolitikában ugyanakkor - amit a népesedési helyzet, illetve a cigányság integrációjához kapcsolódva tárgyal az anyag - a professzorok az Orbán-kormány által vallott elvekhez való visszatérést javasolják. Mondván: a függőséghez vezető segélyezési politikával szemben az egyének cselekvőképességét javító eszközöket kell előnyben részesíteni.

Jelentős terjedelmet szántak a szerzők az "információs és dezinformációs társadalomnak", magyarán a sajtónak is, ahol ma, úgymond, a legtöbbször élnek vissza a rendszerváltáskor megszerzett szabadsággal. A terv a média "szigorú erkölcsi felügyelet alá helyezését" javasolja, amit elsősorban a tisztességes verseny és a kiskorúak védelmével indokolnak a szerzők.

A rend és a rend iránti vágy fontossága azonban nem csak a médiával foglalkozó fejezet alapvetése: a Szent István-terv egészének szellemiségét áthatja. "A konzervativizmus a rend és a rájuk épülő közösségek, intézmények védelmére kel a liberalizmussal szemben" - áll a Mi a magyar, és mi az európai című fejezetben. A gazdaságról szólva pedig ez olvasható az Erőre kapni fejezetcím alatt: "Bármely nemzeti fejlesztési program végrehajtásának alapfeltétele a törvény és a rend uralma." S végül az egyoldalas Utószó is azt emeli ki, hogy bár a rendszerváltással a magyarság ölébe hullott a szabadság, az "nem szült neki rendet".

Bár a szöveg indirekten azt sugallja, hogy az országnak olyan, erőskezű vezetőre van szüksége, aki képes a rend helyreállítására, a szerzők diplomatikusan csak annyit állapítanak meg, hogy e rend csírái akkor alakulhatnak majd ki, "ha az emberek elkezdik becsülni magukat és társaikat". De, hogy a kereszténységre, a zsidó-keresztény értékekre történő megannyi utalás után a pogány hagyományok se maradjanak ki a szövegből, a szerzők egy olyan fordulattal zárják a Szent István-tervet, ami mellesleg erősen hajaz Szörényi-Bródy István, a király című rockoperája utolsó mondatára ("veled Uram, de nélküled"): A felelősség útját kell megtalálnunk, mégpedig: "Isten segedelmével vagy akárhogy".

DOBSZAY JÁNOS