Valószínűleg azt indítványozzák, hogy jelvénnyel különböztessék meg a média munkatársait, akik – ha akarnak – messziről és minden helyzetben felismerhető mellényt is hordhassanak – mondta el Bánkuti András, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Fotóriporterek Szakosztályának főtitkára,  a HVG fotórovatának vezetője. Ez utóbbit azért nem javasolnák kötelezővé tenni, mert egyes helyzetekben a mellény "kiszolgáltathatja" viselőjét, például a feldühödött huligánoknak.

Bene László országos rendőrfőkapitány a mintegy kétórás találkozó kezdetén citromsárga, feliratos, sorszámozott "láthatósági mellény" bevezetését javasolta, amelynek prototípusát be is mutatták, valamint azt, hogy a rendőrséggel foglalkozó újságíróknak szimulált helyzetben mutatják be a tömegoszlatást és elméleti, gyakorlati tanácsokkal látják őket ilyen helyzetekre. Javaslata szerint emellett saját munkatársaiknak is rendeznének kurzusokat, hogy a rendőrök jobban tisztában legyenek a sajtó igényeivel és munkamódszereivel; felvetette: átdolgozásra, korszerűsítésre szorul a szervezet szolgálati szabályzata. A rendőrség évente mintegy háromezer eseményt biztosít, és munkájukra alig van panasz, noha "ebből egy is sok" ­– mondta.

Hardy Mihály, a MÚOSZ alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az uniós tagállamokban is erősen eltérő a gyakorlat abban, mit rögzíthet a sajtó, erre Magyarországon sem alakult ki még gyakorlat. Évekkel ezelőtt, az ellenük sorozatban elkövetett támadások után közfeladatot ellátó személyeknek nyilvánították a taxisokat, ez az újságírók esetében is járható út volna – mondta.

Kovács Zoltán Tamás, a MÚOSZ Bűnügyi Tudósítók Szakosztályának elnöke arra utalt a megbeszélésen, hogy "két tűz között van az újságíró" ezekben az esetekben, mert mind a rendbontók, mind a rendőrök között vannak olyanok, akik azt gondolják, nem az a baj, ha a tilosban járnak, hanem ha azt valaki dokumentálja, s ezért a fotóson, operatőrön verik el a port.