Tetszett a cikk?

A tankönyvvé nyilvánítás szabályainak idei megváltoztatásával újabb átírási hullám várható. Ennek kapcsán érdemes belelapozni a 20. századi politikatörténet különös lenyomataiba, a nemzedékek tudását meghatározó, ám változásaikban meglepően feldolgozatlan történelemtankönyvekbe.

© HVG
Volgai csatává keresztelték át a második világháború fordulópontjaként is emlegetett sztálingrádi csatát az 1960-as évek közepén megjelent tankönyvekben. A végletekig fokozott desztalinizáció követelményének eleget tevő magyar tankönyvszerzők egyébként korántsem csak ebben a kérdésben igazodtak a korszellemhez, mint azt Albert B. Gábor a Tudatformálás vagy tudattorzítás? című, 2004-ben megjelent könyvében is dokumentálta. Az 1960-1970-es évek tanulóifjúságának például azt sulykolták, hogy a második világháború elsősorban a Szovjetunió ellen indult, s a nagy honvédő háborún kívüli hadiesemények szinte mellékes epizódokként jelentek meg a tankönyvek oldalain. De az előzmények taglalásakor is a szovjet történelemértelmezés érhető tetten: a Molotov-Ribbentrop-paktumként elhíresült megnemtámadási szerződésről az 1960-as években a középiskolai tankönyvek egyetlen szót sem ejtettek, az 1982-ben megjelent negyedikes gimnáziumi tankönyv "a Nyugat nemtörődömségével és a lengyel burzsoázia makacsságával", illetve a Szovjetuniónak az összecsapást elodázni szándékozó törekvésével indokolta a két birodalom közötti megegyezést. Csak a rendszerváltás évében hirtelenjében összetákolt tankönyvvariáns - melyet a korábbi szerző, Jóvérné Szirtes Ágota Sipos Péterrel közösen jegyzett - fogalmazott úgy: "erkölcsileg súlyosan kifogásolható volt, hogy a szovjet hadsereg akkor hatolt be Lengyelországba", amikor az még "harcban állt a németekkel". Egy 2005-ös munka (ifjabb Lator Lászlótól) "a titkos záradékkal is ellátott" paktumról szólva azt tartja a legfontosabbnak közölni, hogy Adolf Hitler ezzel kívánta eloszlatni a támadástól tartó Sztálin gyanakvását.

Noha az 1945 s főleg az 1948 után született tankönyvekből még számos ilyesféle - a politika által diktált - torzítást vagy elhallgatást lehetne kiemelni, alaposan téved, aki azt gondolja, hogy mindez csak a múlt század második felére volt jellemző. Magyarországon ugyanis a 17. század óta folyik rendszeres iskolai történelemtanítás, s mint azt Szebenyi Péter oktatástörténész egy 2001-es tanulmányában bizonyította, a tankönyvek meglehetős pontos lenyomatai a mindenkori politika múltértelmezésének. A történelemtanítás jelentősége azonban csak a 20. század első harmadában értékelődött fel - legalábbis ezt állítja egy 2002-es tanulmányában Bartos Károly, aki szerint a Trianon traumájával birkózó, "értékeit vesztő magyar társadalom" elemi igénye volt ez a folyamat. Dolgozatában idézi például az 1922-ben hivatalba lépett kultuszminiszter programbeszédét, amelyben Klebelsberg Kunó "a középiskolai tantervek szégyenének" nevezte, hogy a középiskolások irányított tanulásuk utolsó stációjaként csupán a francia forradalom történéseivel ismerkednek meg, s a 19. századi eseményekkel kapcsolatban már "hihetetlen tájékozatlanságot mutatnak".

E hiányosságok felszámolására aztán a 20. században sűrűn követték egymást az iskolai reformok és a tankönyvek. Noha ezek egybevetése (a pedagógiai tapasztalatokon túl) igen tanulságos képét adhatná a század politikai arculatának is, az ilyenfajta összehasonlító elemzések - Unger Mátyás 1970-es évekbeli próbálkozását is beleszámítva - még a kezdetnél tartanak. A már említett Albert B. Gábor egy megjelenés előtt álló kismonográfiájában a Horthy-korszak tankönyveinek az 1848-1849-es forradalom és szabadságharccal foglalkozó fejezeteit is górcső alá vette. S arra a meglepő eredményre jutott, hogy miközben a két világháború közötti évtizedben március 15-ét hivatalos nemzeti ünnepként tartották nyilván, a forgalomban lévő tankönyvek leginkább az 1848. áprilisi törvények történelmi jelentőségét taglalták, mondván, ezekben "nyilvánult meg a magyar nemzet politikai bölcsessége". Petőfi napjának, március idusának epitheton ornansát, a "forradalom" kifejezést a megvizsgált tankönyvek a "megmozdulás", a "tüntetés" vagy a "férfias kiállás" szófordulattal helyettesítették, mivel - vonja le a következtetést az elemző - a Horthy-rendszer magát (az 1918-as őszirózsás forradalommal és az 1919-es tanácsköztársasággal szemben) ellenforradalminak aposztrofálta. Így próbálták elkerülni az ekkoriban született munkák, hogy a diákokban pozitív érzés alakuljon ki a fogalommal kapcsolatban.

Második oldal (Oldaltörés)

A 19. századi magyar történelem egy másik sarokpontjának, az 1867-es kiegyezésnek és Deák Ferenc szerepének tankönyvi lenyomatait vetette egybe két esztendővel ezelőtti tanulmányában Kardos József történész. Úgy találta, hogy a 19. század nagy személyiségei közül a "haza bölcsének" alakja megtartotta előkelő helyét a 20. század eleji nemzeti (tankönyv)emlékezetben, míg például a Habsburgokkal való kiegyezést élesen ellenző s Kasszandra-levelében "a nemzethalál vízióját" felvázoló Kossuth Lajos alakja még csak meg sem jelent. Az időközben jóságos uralkodóvá előléptetett Ferenc Józseffel kiegyező Deák neve ugyanis nemcsak a 19. és 20. század fordulójának tankönyveiben fonódott össze az alkotmányossággal, hanem a királyság nélküli királyságban - egészen a második világháborúig -, amikor már Horthy Miklós kormányzó alakította a "nemzet apjának" szerepét.

Talán ennek is szerepe volt abban, hogy Kossuth csak az 1930-as években - egy ideig Deákkal párhuzamosan -, elsősorban Domanovszky Sándor történész középiskolásoknak készült tankönyvében kezdte meg 20. századi (tankönyvi) hódító útját. Ennek következményeként egyes tankönyvekben a kiegyezést már nem "dicső fordulópontként", hanem kényszerű megállapodásként kezdték értékelni. 1945-ben, egy röpke tankönyvtörténeti pillanatig - Kosáry Domokos és Mérei Gyula gimnazistáknak készült munkájában - a két nagyság (és igazsága) egész jól megfért a diákok elé állított panteonban, mígnem 1953-ra Deákból már "Bécs felé tekingető", "a nemzeti függetlenség jókora részéről lemondó", már-már áruló politikus lett, a kiegyezést pedig Sztálin "adomájával" jellemezte a szerző, Lukács Lajos. Eszerint "az osztrák miniszterelnök magához hívatta a magyar miniszterelnököt, és azt mondta neki: »Te kormányozd a te hordáidat, én majd elbánok az enyéimmel. Te csak nyomd és szorítsd a magyarországi nemzetiségeket, én pedig majd szorítom ausztriai nemzetiségeimet. Te meg én, mi kiváltságos nemzet vagyunk, a többit el kell nyomni.«"

Kossuth újkori kultuszát azonban hamarosan a plebejus forradalmár Petőfié váltotta fel, minek nyomán 1969-re már Unger Mátyás tankönyvében (alighanem a korszaknak nevet adó Kádár János "kis kiegyezéseinek" burkolt igazolásaként) "reális kompromisszummá" lényegült át (ismét) az 1867-es "sorsdöntő" esemény, amely - egy 1993-as tankönyv megfogalmazásával élve - "esélyt adott Magyarországnak a fejlett világhoz való felzárkózásra". Viszont az ezredfordulós, ma is használatos Závodszky Géza-féle tankönyv értékelése szerint "néhány évtized múltán anakronisztikussá tette Magyarország társadalmi-politikai berendezkedését".

Elképzelhető, hogy ha a 19. század szereplői és eseményei - a történészi és politikai értékelések változásai nyomán - ilyen tankönyvi metamorfózisokon estek át, milyen értékelési-értelmezési változások vártak a 20. századiakra. Elsősorban a "nemzeti érzelmű nevelés szükségességét" megihlető Trianonra, amelyet - a közhiedelemmel ellentétben - nemcsak a Horthy-korszak tankönyvei aposztrofáltak az "államunkat ért legsúlyosabb csapásként", de még az 1950-es években is úgy írtak a "párizsi békediktátumról", mint a "nemzetet gúzsba kötő, megalázó" döntésről. Mindehhez "csak" azt tette hozzá a már idézett 1953-as tankönyv, hogy a magyar uralkodó osztályok e béke elfogadásával "hálálták meg az antant-imperialistáknak, hogy visszaállították hatalmukat", valamint hogy a Szovjetunió soha nem ismerte el a trianoni szerződést, amely - az 1970-es tankönyv tolmácsolásában - "a háború folytatása volt a béke eszközeivel", s így a diktátum "az imperialisták szokása szerint újabb viszályok és háborúk magvát vetette el".

Mindazonáltal az egymásnak homlokegyenest ellentmondó történeti értelmezéseket tükröző 20. századi tankönyvek között is unikálisnak mondható egy 1950-es, Zsigmond László, Fejér Klára, Heckenast Gusztáv és Karácsonyi Béla által jegyzett munka. Ebben ugyanis mindenfajta történészi kontroll nélkül vált tananyaggá egy három esztendővel korábban született legenda, ami kapóra jött a Rákosi-korszak oktatásügyi potentátjainak, akik még attól is meg akarták óvni az osztályharcban még tapasztalatlan ifjúságot, hogy felvetődjék bennük a gondolat: a Szovjetunió elődje, a cári Oroszország segítette a szabadságharc vérbe fojtását. A tankönyvírók ennek hatására rögvest leszögezték: "az orosz seregek nem akartak harcolni a magyarok ellen". Ennek ékes bizonyítékaként emelték ki az "internacionalista harcos", a ("társaival együtt") kivégzett Guszev őrnagy példáját. A probléma csak az volt, hogy az egyébként 1951-ben "századosként" utcanevet is kapott orosz tiszt írói képzelet szülötte volt, alakját Illés Béla teremtette meg (HVG, 2004. január 10.). A legendagyárosokat - a fantáziadús írót és a tankönyvszerző négyest - rögvest Kossuth-díjjal igazolták vissza "az első marxista-leninista szemléletű, pedagógiai és ideológiai szempontból igényes történelemtankönyvért".

MURÁNYI GÁBOR

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Szellem

Kötve, fűzve

Nem csupán ma már szokatlannak tűnő, ízes címe miatt különleges tankönyv a Bévezetés a számvetésbe a magyar s a hozzá...

Szellem

Szövegespélda-tár

1874: "Egykor Kypris megszólítá Erost, ki leverten lépett eléje: Min búsulsz fiam?

Újabb ingyenes online ármeghatározó segít megbecsülni a lakás értékét

Újabb ingyenes online ármeghatározó segít megbecsülni a lakás értékét

25 millió forintot adott egy SMA-beteg kisfúnak a magyar válogatott kapusa

25 millió forintot adott egy SMA-beteg kisfúnak a magyar válogatott kapusa

Hiába kaptak saját idősávot, a vártnál sokkal több idős jár zsúfolt boltokba délután

Hiába kaptak saját idősávot, a vártnál sokkal több idős jár zsúfolt boltokba délután