Zöldség-gyümölcs piaci csatározások

A dinnyések után jönnek az almások © Dripnet

Nagyon vigyázz, Józsi, mert nincs olyan háború, ahol ne lőnének vissza - a HVG-nek így idézte fel Simonka György, a Simba Hungary Kft. tulajdonos-ügyvezetője, mit is mondott vasárnap Karsai József szocialista országgyűlési képviselőnek, amikor utóbbi blokádot szervezett cégének a Békés megyei Medgyesbodzáson található dinnyefelvásárló telephelye köré, s heves szóváltás alakult ki közöttük. A történet egy rosszabb akciófilmbe illik: Karsai - aki durvább és "célirányosabb" kijelentésre emlékszik - életveszélyes fenyegetés miatt, az egyébként Pusztaottlaka fideszes polgármestereként is tevékenykedő Simonka pedig rágalmazás és fenyegetés miatt tett feljelentést az ügyben. A képviselő ráadásként bepanaszolta a helyszínen intézkedő mezőkovácsházi rendőrkapitányt, aki - állítása szerint - a termelőket megtévesztette, és asszisztált ahhoz, hogy pénteken a Simba hat, vasárnap pedig nyolc, dinnyével telt kamionja elhagyhassa a telephelyet. Az egyébként négy békési településre szervezett, bejelentés nélküli, tehát szabálysértési eljárásokat maga után vonó blokád célja az volt, hogy a felvásárlók az addigi kilónkénti 18-22 forint helyett legalább 30-at fizessenek a felvásárolt dinnyéért. Ebben egyébként Karsai állítása szerint mindegyik felvásárlóval megállapodtak, így a pénteken kezdett akcióknak vasárnap mindenütt vége szakadt.

Az árharcnak viszont nem. A blokád előtt néhány nappal Karsai szintén akciózott, s vezetésével a termelők az Auchan áruházlánc soroksári üzletének parkolójába borítottak 25, majd 125 tonna dinynyét. A vehemens gazdákat az dühítette fel, hogy az áruházlánc a szezon elején kezdett olyan akcióba, amivel - állításuk szerint - letörte az árakat. Az Auchan nem jelentette fel őket garázdaságért, hanem megegyezett velük, s annak ellenére adja kilónként 65 forintért a dinnyét, hogy hirdetési újságja címlapján július 24-éig tartó akciós árat ígért 49 forintos áron. Ezekkel a megmozdulásokkal az agrárhíreket napokig uraló Karsai gyakorlatilag egy személyben háttérbe szorította az utóbbi években több gazdatüntetést szervező Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségét (Magosz). Így az sem lehet véletlen, hogy e hét hétfőn a jászsági és hevesi dinnyetermelők tiltakozását Karsai akciói ellen a gazdaköri érdekképviselet hozta nyilvánosságra. A dinnyepiacra a békésieknél később belépő - lényegesen kisebb területen termelő - hevesiek azt állítják, hogy a blokádoktól tartó külföldi megrendelők végleg elfordultak a magyar dinnye felvásárlásától, és több száz tonna áru maradt rajtuk, ami várhatóan tönkremegy a földeken. Simonka pedig a blokád felszámolása utáni napon azt állította a HVG-nek, hogy a külföldi felvásárlók csupán 23 forintért veszik a dél-békési telepeken a dinnyét.

Nagy pénzről van szó, ez az indulatok elszabadulásán is látszik, az ilyen nagy tömegű árunál néhány forintos kilónkénti árkülönbség - a csomagolási módtól függően egyenként 20-24 tonna árut szállító kamionokkal - egy nagyobb megrendelés esetén több százezer, vagy akár 1 millió forint fölötti árbevételi differenciát jelenthet. Persze vannak nyugodtabb térségek is: a Kecskemét környékén felvásárló, és az exportban jelentős szerepet játszó Bács-Zöldért Zrt. például az ömlesztett dinnyéért kilónként 25, a kartonosért (azaz a kisebb, 3,5 kiló körüli méretű dinnyéért) pedig 35 forintot adott hétfőn - mondta el a HVG-nek Bűdi Zsolt, a cég vezérigazgatója. Eközben a fogyasztók a budapesti zöldségeseknél általában 98-99, az áruházakban ennél némileg olcsóbban juthattak dinnyéhez.

A dinnye a maga szezonjában az időjárásnak leginkább kitett kertészeti termék, ha az exportpiacokon - azaz Németországban, a Baltikumban, Lengyelországban és Skandináviában - jó az idő, akkor fogy a piros húsú csemege, vannak megrendelések. Ebbe az általános piaci törvényszerűségbe szólhatnak bele a mostanihoz hasonló botrányok. A Bács-Zöldért vezérigazgatója szerint a termelők nagy része fajtaproblémákkal küzd, nem hajlandó a némileg magasabb termesztési költségű, de jobban fizető kartonos dinnyét termelni, ráadásul mindig a koraiságra törekszenek, mert akkor még magasabb ára van a dinnyének. Csakhogy ezt általában néhány nepper segítségével maguk törik le. Ha a szezon elején kimegy nyolc-tíz kamion éretlen dinynye, két-három hétre bezárul az exportpiac, mert elterjed a magyar dinnyéről, hogy rossz, s az áruházláncok kilistázzák. Ekkor még van a görög termelőknek is árujuk, akik addigra az extraprofitot lekaszálták, és könnyű szívvel adják olcsón a dinnyéjüket, amivel tovább romlik a később visszatérő magyar termék pozíciója. Az éretlen dinnyés próbálkozás megvolt az idén is, pedig kifejezetten jó pozícióból indultak a magyarok: Olaszországban nincs túltermelés, a spanyol termőterületeken pedig aszály pusztított.

Előre lehetett látni a bajt © sxc.hu

Ahogyan a dinnye esetében megjósolható, hogy akár csak egy átlagos hozamú évben árharcok és botrányok tarkítják a szezont, a meggynél is előre lehetett látni, hogy baj lesz - állítják a piacot ismerők. Öt-hat évvel ezelőtt ugyanis az agrárkormányzat jelentős, 50 százalékos vissza nem térítendő támogatásokat adott ültetvénytelepítésre, és ez az 1990-es évek elejétől számítva már a harmadik komoly telepítési hullám volt. A tárca motivációja az volt, hogy EU-tagként ilyen célra nemzeti támogatás már nem adható, az akkor perspektivikusnak tűnő alma-, szilva- és meggytermő területeket pedig érdemes növelni. Ez azonban sok esetben szakértelem nélkül, nem megfelelő területre és fajtaválasztékkal történt. A piac viszont korlátos: a meggy 80 százaléka befőttként hasznosul, főleg a német piacon. Miközben mindent összevetve évi 60-65 ezer tonna meggynek van helye, egy jó évben 85 ezer tonna is megteremhet - mondja Bűdi Zsolt. Ráadásul a német konzervgyártók egy része már magyar üzemekben, bérmunkában dolgoztatja fel a meggyet, így az exportárnál olcsóbban vásárol, amit a gyümölcsöt importból beszerző németországi konkurenciája is érzékel, és szintén megpróbálja lejjebb szorítani az árakat, szól az egyik lehetséges magyarázat az idei nyomott - az ágazati szereplők többségét a tagjai között tudó, érdekképviseletüket is ellátó Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (Fruitveb) adatai szerint a tavalyi kilónkénti 219 forintról 80-ra visszaeső - meggyfelvásárlási árakra.

Ezek után érthető, ha a szakmabelieket már-már aggodalommal tölti el, hogy az almatermés is jó lesz az idén. Mivel a tavalyi magas almaárakat a sűrítménygyárak nem tudták érvényesíteni, most ülnek készleteiken, vagy éppen - az olcsó kínai termékekkel versenyezve - nyomott áron értékesítik azokat. A jó hozam előhozza a hazai almaültetvények gondjait, a termés zöme léalmaként értékesül, a termelők pedig alacsony árakkal fognak szembesülni, azaz borítékolható az almabotrány is. Ennek első jele már meg is van: a szabolcsi almatermelők hétfőn arról döntöttek, hogy blokád alá vonják a felvásárló-telepeket, ha nem adják meg a kilónkénti 30 forintot a léalmáért.

A termelői összefogás segíthet - hallani évek óta az agrárkormányzattól. Ennek a zöldség-gyümölcs szektorban az EU-ban elterjedt formája a termelői értékesítő szervezet, a tész. Az ilyen szerveződések funkciója az lenne, hogy sok termelő összefogásával nagy tömegű, a vevők igényei szerint hűtött-csomagolt áruval lássák el a piacot. Nagy mennyiségű termékkel a hátuk mögött magasabb árat lehet kialkudni a kereskedőktől, ráadásul a zöldség-gyümölcs piacon meghirdetett uniós támogatások is csak tészeken keresztül igényelhetőek. Magyarországon a Fruitveb adatai szerint jelenleg ötven tész működik, amelyek mögött 20 ezer termelő áll, s a forgalom 18-20 százaléka megy rajtuk keresztül. Termelői összefogás tehát van, csak éppen mégsem a várt módon működik. Szakértők szerint ennek alapvető oka, hogy a tészek nem termékalapon, hanem területileg szerveződtek. Vagyis például nem a paprikatermelők álltak össze, hanem a környékbeliek, és a sokféle terméket előállító gazdáknak eltérőek az érdekeik. A menedzsmentet arra ösztökélik a termelők, hogy értékesítse az árut a tész - amely ráadásul forgalomarányosan juthat támogatáshoz. Ezért aztán profi kereskedők nélkül felálló, általában a szükséges piaci információkkal nem rendelkező tészek sokszor maguk mennek bele olyan üzletekbe, amelyekkel letörik az árakat. Mivel egy-egy tész mögött nincs meg a nagy mennyiségű, homogén minőségű áru, amivel a nagyobb megrendelők igényeit ki lehet elégíteni, előfordul az is, hogy egy-egy áruházlánci megrendelést az üzlet elvesztése miatti félelemből csak úgy tudnak teljesíteni, ha importálnak - ami nem nevezhető termelői érdeknek. A Fruitvebnél ennél azért jobbnak látják a helyzetet, és abban bíznak, hogy a tészek további koncentrálódásával tisztulhat a piac. A folyamat el is kezdődött, ugyanis a két évvel ezelőtti 104-ről csökkent a jelenlegi ötvenre a tészek száma, miközben a forgalmuk, ha lassan is, de emelkedik.

KELEMEN ZOLTÁN