Sághy Mária, az ítélőtábla tanácsának elnöke megállapította: az elsőfokú bíróság a korábbi tárgyalásokon elhangzott tényekből helyes következtetést vont le, amikor ítéletében leszögezte, hogy a televíziós műsor szerkesztése "nem felelt meg a tárgyilagos tájékoztatás követelményeinek", amikor Kiss-Rigó László feltételezett ügynökmúltját tárta fel. Ugyanígy az Élet és Irodalomban megjelent Ungváry Krisztián történész cikke is valótlanul állította, hogy a püspököt beszervezték az ügynökhálózatba - szólt a meg nem fellebbezhető ítélet.

Az elsőrendű alperest, az Élet és Irodalom szerkesztőségét arra kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla, hogy 15 napon belül tegye közzé: 2006 márciusában valótlanul állították, hogy Kiss-Rigó Lászlónak évek óta módjába állt volna leleplezni beszervezőjét, s valótlanul közölték, hogy tartótisztjét ma is védi, mert "a valóság ezzel szemben az, hogy beszervezésére nem került sor, tartótiszttel kapcsolatban nem volt és jelenleg sincs".

A másodrendű alperest, a Magyar Televízió Az Este című műsorát az ítélőtábla arra kötelezte, hogy 15 napon belül hangozzon el: valótlanul adták közre, hogy Kiss-Rigó Lászlót ügynökként beszervezték, beszervezési nyilatkozatot írt alá, mert "a valóság ezzel szemben az, hogy beszervezésére, beszervezési nyilatkozat aláírására nem került sor".

A harmadrendű alperest, Ungváry Krisztiánt, aki az Élet és Irodalomban a Kiss-Rigó Lászlóval kapcsolatos cikket írta, az ítélőtábla ugyancsak arra kötelezte, hogy a lapban jelentessen meg az előzőekhez hasonló tartalmú közleményt, miszerint a hetilapban és a tévéműsorban valótlan állításokat tett a püspök beszervezéséről. Az ítélőtábla ezen kívül az alpereseket 1 millió forint 15 napon belüli megfizetésére kötelezte Kiss-Rigó László jó hírnevének megsértése miatt.

Az ítélet indoklásában a bíró megjegyezte: az alperesek részéről az állításaik bizonyítására nem került sor, ugyanis a felperes tagadásával szemben kellett volna hitelt érdemlően bizonyítaniuk Kiss-Rigó László érintettségét a beszervezéséről. Arra is kitért, hogy az elsőfokú tárgyalásra meghívott Péter Bartha Gábor, a püspök állítólagos tartótisztje hitelesebb vallomást tett, mint a szintén ezen a fórumon megszólaló történészek.

Az indoklás arra is kitért, hogy az úgynevezett 6-os karton megléte, az annak kitöltésére vonatkozó adat Kiss-Rigó László esetében nem bizonyítja, hogy ügynökként foglalkoztatták volna a kommunizmus éveiben. A nem vagyoni kártérítésre térve a bíró rávilágított: "nyilvánvalóan hátrányosan érintették" a püspököt a médiumokban vele szemben tényként felhozott adatok, amelyek abba az irányba hathattak, hogy személye iránt megrendüljön a bizalom.

A Fővárosi Ítélőtábla mindhárom alperest kötelezte arra, hogy fizessék ki az elsőfokú ítélet megfellebbezéséhez szükséges illetéket is.

Ungváry Krisztián az MTI-nek az ítélethirdetés után elmondta: "az utóbbi húsz évben senki nem nyert pert az egykori ügynökökkel szemben, illetve nem fordult elő, hogy ha valaki bárkivel szemben ügynökvádat fogalmazott meg, ne ítélték volna el ezért; ez az ítélet is beilleszthető ebbe a sorozatba". "Nem normális, hogy a bíróságok úgy hoznak ítéletet, mintha Magyarországon egyetlen emberről sem tudhatnánk, hogy ügynök volt" - fogalmazott.

A Fővárosi Ítélőtábla nem kívánt az általuk benyújtott iratokkal igazi mélységében foglalkozni, pedig azok "önmagában is maximálisan elegendőek annak eldöntéséhez, hogy valakit az állambiztonság nyilvántartásba vett és beszervezett-e" - hangsúlyozta. Péter Bartha Gábor vallomását azért kellett volna árnyaltabban értékelni, mert egy tartótisztnek mindvégig védenie kell ügynökét, még akkor is, ha az már nem szerepel az állományban. Így természetes, hogy egyik érintettről sem ismeri el ma sem, hogy a beosztottja volt - mutatott rá.