A mediáció egy speciális konfliktuskezelési módszer, amelynek lényege, hogy a két fél vitájában, mind a két fél közös beleegyezésével egy semleges harmadik fél (mediátor) jár közben. A közvetítő a problémamegoldó folyamatban segít tisztázni a konfliktus okát, és igyekszik olyan megoldást találni, amely mind a két fél számára kielégítő. Az eljárás nem nyilvános, a közvetítői tárgyaláson csak a felek vesznek részt, és ami ott elhangzik, azt a bírósági eljárásban sem lehet felhasználni.

A fentebb említett nő azonban – egyelőre úgy látszik – nem élhet a mediáció lehetőségével. Nevében – holott jogosítványa sincs – volt házastársa még 2006 előtt lízingelt egy Mercedest. Az asszony a válóper után 2007-ben elindított egy eljárást volt férjével szemben, hiszen az autó részleteit neki kellett fizetnie, különben a bank elviszi a házat. A férfi viszont azt állította, a gépkocsi eltűnt abból a szervizből, ahová egy baleset után összetörten bevitte. „Valaki arra hivatkozva, hogy a férj kéri vissza az autót, elvitte a Mercedest” – közölte a hvg.hu-val A hölgy ügyvédje, Baranyi Róbert. „Igaz, a járművet csak gyári kulccsal lehet beindítani, amit állítólag nem a szervizből adtak ki, emiatt az autó eltűnésének köze kell, hogy legyen az exférjhez, aki ellen egyébként több eljárás van folyamatban, autóval való visszaélések miatt.” 
 
Az eljárás a pécsi kapitányságra került, ahol már meg is akarják szüntetni azt, mondván, nem merült fel olyan új körülmény, ami előrébb vinné a nyomozást. „Pedig van egy levelünk a biztosítótól, amely szerint egy 2006-os baleset során a kárrendezésben az exférj úgy járt el, hogy arra sem az ügyfelemtől, sem az ő édesapjától, aki az autó üzembetartója volt, nem rendelkezett meghatalmazással, így vele szemben felmerülhet az okirat-hamisítás gyanúja” - okoskodik az ügyvéd, aki szerint ha a rendőrség alaposan kivizsgálná az ügyet, tisztázhatná a dolgokat. Egyébként nem biztos, hogy a hatóság kell a megoldáshoz, az asszony élne is a mediációs jogával, ám a nyomozó hatóság nemet mond erre.

Mediációra alkalmas ügyek

A mediációt egyelőre csak a közlekedési, a vagyon elleni és a személy elleni bűncselekmény elkövetői vehetik igénybe akkor, ha mindent beismernek és az  okozott, legfeljebb 3 évi szabadságvesztéssel büntethető kárt a mediációs eljárás keretében megtéríti vagy azt egyéb módon jóváteszi. Ilyen esetben a tettes nem büntethető. Ha a törvény a tettest nem fenyegeti 5 évnél hosszabb szabadságvesztéssel, és ha rendezi a kárt, a büntetés korlátlanul enyhíthető. Nincs lehetőség az egyezkedésre, ha az elkövető többszörös visszaeső, a bűntettet bűnszövetkezetben követte el vagy halált okozott. A polgári jog területén azokban az ügyekben nem lehet a közvetítői eljárást alkalmazni, amelyekben a hivatalból való bizonyításnak szerepe van. Így az apasági, a közigazgatási vagy a sajtó-helyreigazítási ügyek nem képezhetik egyezkedés tárgyát.

Jelenleg teljesen szubjektív, hogy egy rendőr vagy egy ügyész elindítja-e a közvetítői eljárást – vélekedett Baranyi. Az ügyvéd szerint a jelenlegi szabályozás szerint a különös visszaeső, például az, aki második csalását követ el, nem élhet a mediációval, és ez nincs jól. Baranyi hangsúlyozta, vannak olyan vélemények, miszerint ezzel az illető megveheti a szabadságát, de ez nem így van, és nem csorbulna az állam szankcionálási joga sem, hiszen a tevékeny megbánás része a teljes körű beismerés, ami előnyös az államnak is. „A legfontosabb pedig mégis az, hogy a sértett kára minél előbb megtérüljön, mert leginkább ez érdekli azt, akit valamilyen anyagi veszteség ért.”

A sértettek érdekeinek még erőteljesebb érvényesülésére hivatkozott Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke is, aki az Igazságügyi Minisztérium számára foglalja össze az ügyvédi tapasztalatokat. „A büntetőeljárás állami monopolizálása együtt jár azzal, hogy a sértett háttérbe szorul, pedig az lenne a fontos, hogy ha például meglopnak vagy pofon ütnek valakit, ő jöjjön ki jól a történetből” – vélekedik Bánáti.

„Amennyiben a tettes nem a sértettel, hanem az állammal áll szemben a büntetőeljárás során, nem alakul ki benne a felelősség elismerésének, a kár okozásának a tudata” – tette hozzá az elnök. Ennek kialakításához pedig jobb, ha az illetőt rávezetik a dolgokra, hogy elgondolkodjon tettének a súlyán, ekkor ugyanis közvetlenebb lesz számára az élmény és jobban tudatosul benne, hogy tetteinek következménye van. Az eltelt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy a jelenleginél nagyobb körben lehetne alkalmazni a mediációt” – közölte az összesítés eredményét Bánáti János.

„Az egyezkedés kiterjesztését javasoljuk például az adócsalásoknál vagy az olyan helyzetnél, amikor valaki sérelmére kis értékben követnek el csalást vagy sikkasztást, és ez együtt jár magánokirat-hamisítással is, amire viszont eddig nem vonatkozott a mediáció.” A finomításokhoz tartozik annak az időszaknak a tisztázása, hogy meddig kérheti valaki a mediációt. „Ebben nem egységesek a vélemények, de álláspontom szerint az elsőfokú ítéletig biztosítani kell a lehetőséget az egyezkedés alkalmazására.”

© Stiller Ákos

Bánáti megemlítette, hogy van olyan elképzelés, mely szerint kizárólag a nyomozás befejezéséig lehetne kezdeményezni a mediációs eljárást. „Ennek az előnye az volna, hogy csökkentené az állam bűnügyi költségeit, ugyanakkor azzal járna, hogy a gyanúsítottnak úgy kellene beismerő vallomást tennie, hogy nem ismeri az ellene folyó vizsgálat teljes anyagát – hiszen a jelenlegi szabályozás szerint csak a nyomozás végén kell a terhelt ellen szóló bizonyítékokat előtárni –, emiatt azonban nincs garanciája a közvetítői eljárásra utalásnak. A korrekt az lenne, ha a mediációt akkor kérhetné valaki, amikor már látja az egész ügyet” – hangsúlyozta az elnök.

Magyarországon a polgári peres ügyek száma éves szinten hozzávetőleg 250 ezer. Ehhez képest a polgári ügyekben 2003-tól lehetőségként meglévő mediációs eljárásban lezárt ügyek mennyisége nem jelentős. „Azt tapasztaljuk, hogy az ügyfelek a bírósági eljárás helyett akkor veszik igénybe a mediációt, ha egymáshoz fűződő viszonyuk és személyes motivációik ezt indokolttá teszik” – közölte a hvg.hu-val Németh Szabolcs, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) Igazságügyi Kodifikációs és Szolgáltatási Főosztályának vezető tanácsosa. „Ez pedig azt mutatja, hogy az emberek, mivel nyertesen akarnak kikerülni egy ügyből, inkább megindítják a pert, ahelyett, hogy közvetítőhöz fordulnának.”

Hogy ez változzon, és hogy a polgári ügyek vonatkozásában a mediációt szélesebb körben alkalmazzák – ami révén a pereskedések költségei is csökkenhetnek – idén január 1-jétől, aki a per megindulása előtt mediációs eljárásba bocsátkozik, az a bírósági eljárásért fizetendő illetékből levonhatja a közvetítő díjának összegét. Emellett ha valaki megállapodik a mediációban, de aztán mégis a bírósághoz fordul, akkor az általános költségvetési szabálytól eltérően még pernyertesként is kötelezhető a költségek akár egészének megfizetésére.

A vezető tanácsos beszámolt arról, hogy tapasztalatuk szerint a tárca honlapján megtalálható közvetítői névjegyzékben szereplő mintegy 1300 mediátor jelentős többségének nincs ügye, és az emberek általában nem a listából választanak közvetítőt, hanem ismerőseik elmondása alapján vagy egy adott ügyfélkörön belül. „A mediáció ismertebbé tétele érdekében jelenleg a parlament tárgyalja az igazságügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, ami egyebek mellett a közvetítői folyamat hátterének egy átfogó módosítását jelenti” – mondta Németh Szabolcs. Amennyiben elfogadják a javaslatot, akkor a polgári mediációval kapcsolatos változások egy része idén október 1-jétől léphetne életbe. „Tapasztalataink alapján szeretnénk szigorítani a mediátori tevékenység feltételein, s az előírt felsőfokú végzettség, öt év szakmai tapasztalat, illetve büntetlen előélet mellett követelménnyé tenni a közvetítői képzésben történő részvételt is.”

Azokban a polgári jogi ügyekben, amelyekben lehetőség van a mediáció alkalmazására, a bíró tájékoztatási jogköréhez tartozik, hogy ismertesse a felekkel, hogy a közvetítői módszer is megoldás lehet a vita rendezésére. „A jövőben a bíró – egy uniós irányelv eredményeként – egyébként majd arra is kötelezheti a perlekedőket, hogy egy tájékoztató ülésen vegyenek részt, mely alapján a felek megalapozottan dönthetnek a mediáció alkalmazásáról” – hangsúlyozta Németh. Ha a per során a felek élnek a mediációval, akkor a bíró – legfeljebb hat hónapra – szünetelteti a pert. A peres feleknek ezen az időszakon belül négy hónapjuk van arra, hogy a mediáció keretében megegyezzenek. Ha ez sikerül, akkor a következő tárgyaláson már csak azért találkoznak a bíróságon, hogy átvegyék a megállapodásukat jóváhagyó bírósági végzést, ha pedig nem jutnak dűlőre, akkor folytatódik a per.

„Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, az IRM és az Országos Mediációs Egyesület közös munkacsoportja által összefogott, egy éves, bírósági kísérleti program idén márciusban vette kezdetét a Fővárosi Bíróságon, a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon és a Szegedi Városi Bíróságon, hogy megvizsgáljuk a közvetítői tevékenységnek a polgári peres eljárások során történő alkalmazását, illetve eredményességét” – ismertette Somodi Éva programkoordinátor.

A program létjogosultságát a 2008/52/EK uniós irányelv alapozta meg, amely a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés és a bírósági eljárások közötti rendezett kapcsolat megteremtésére vonatkozó keretszabályokat tartalmazza, amelyeket a tagállamoknak 2011. május 21-ig kell átültetniük nemzeti jogukba. Az Egyesült Államokban a mediációt az 1960-as, Nyugat-Európában pedig az 1980-as évek óta alkalmazzák.

„Még nagyon az elején tartunk, de az eddigi tapasztalat az, hogy a bíróságokra érkező ügyek egyharmadából kerülnek ki azok az esetek, amelyek mediációra alkalmasak lehetnek.” A program keretében eddig kártérítési, hibás teljesítés, vételárhátralék megfizetése, kellékszavatossági és családjogi (bontóper, gyermek-elhelyezési, kapcsolattartási) ügyekben járt sikerrel a közvetítés.

A jogi ösztönzés és számos előny, érv ellenére az érintettek kis százaléka élt eddig a mediációval. Ezen kíván javítani a program úgy, hogy a bírósághoz forduló vitás feleknek úgymond „útjába eső” alternatívát kínáljon, ehhez mediációs ügyeletet működtet a fent említett három bíróságon, ahol a felek ingyenes tájékoztatást kaphatnak a közvetítői eljárásról. Az eredmények fényében az is lehetséges, hogy a munkacsoport majd jogszabály-módosítási javaslatokat dolgoz ki.

Az egyik kiválasztott intézmény, a Fővárosi Bíróság élen jár a mediációban, tavaly az országosan lefolytatott 2900 ügyből 447 zárult itt. A dobogó második helyén a Pest Megyei Bíróság végzett 335 közvetítő elé vitt esettel, a sereghajtó pedig a 42 mediációs ügyszámot elért Nógrád megye lett – ismertette az adatokat a hvg.hu-val Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság büntetőkollégiumának vezetője. A közvetítések során a felek könnyen megegyeztek:  akadt, aki kiegyezett egy hétvégi közös horgászatban, de arra is van példa, hogy egy közlekedési baleset sértettje azt kérte a vétkes féltől, hogy ássa fel a kertjét.

A mediáció előnyei

Főként olyan területeken van igény a közvetítői eljárásra, ahol nem igazán jogi kérdés vár tisztázásra, hanem az emberi viszonyok, a fennálló kapcsolatok fontosak, ahol a feleknek érdeke fűződik a békés együttműködéshez. Lényeges elem lehet az idő is. A közvetítői eljárás során a felek – gyakran egy hosszú, kétséges kimenetelű bizonyítási eljárás helyett – rövidebb idő alatt jutnak megoldáshoz. Ami hatékonyabb is, hiszen a közösen kialakított megállapodásokat a felek nagyobb eséllyel tartják be. Előny az is, hogy a mediáció a perekhez képest költségkímélő eljárás. A mediáció során a közvetítő segít a konfliktus rendezésében, amire a bírósági eljárás keretében nincs lehetőség.

„Az biztos, hogy a jogszabály számos bizonytalanságot tartalmaz, így például halmazati bűncselekmények esetén nincs lehetőség a mediációra, amin jó lenne változtatni, hogy akár a kábítószerrel való visszaélés vagy a garázdaság is bekerülhessen a körbe. Emellett azon ügyek esetében is megfontolandó lenne ez, ahol gondatlanság miatt 5 évig terjedő szabadságvesztés adható, vagy azokban a szándékosan elkövetett bűntettekben, amelyekben a bíróság legfeljebb három évig terjedő szabadságvesztést szabhat ki” – véli Frech.

Krémer András, az Országos Mediációs Egyesület elnöke szerint a büntetőjogi mediáció előnyösebb helyzetben van a polgári jogi közvetítéssel szemben, mert ott van az eljárásnak gazdája és egy intézményi háttere is. Az utóbbi adta lehetőségek pedig egyáltalán nincsenek teljes mértékig kihasználva, mert akadnak olyan „szűz” területek, mint az egyéni munkaügyi viták, vagy a gazdaság területe.

Az állam nem csak szívjóságból ajánlja a mediáció alkalmazását, hanem abból a durva, számító megfontolásból, hogy nem olyan gazdag, hogy minden vitát peres úton oldjon meg. „Hazánkban irdatlan mennyiségű ügy van, épp ezért joggal panaszkodnak a bírók, hogy leterheltek. Ugyanakkor nem jellemző még, hogy a közvetítés alternatívát jelentene a bírósági perekkel szemben, ugyanis van olyan megye például, ahol csak közlekedési ügyek kerültek mediátor elé. Összességében azért elmondható, hogy a kevés ügy ellenére jók a tapasztalatok abban az értelemben, hogy magas a megállapodással zárult ügyek aránya” – láttatja a biztató jövőt Krémer.