szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Hiperaktív koalíció és bénult oppozíció képe rajzolódik ki a parlamenti irományokból – áll a HVG cikkében.

Az új parlament első törvényjavaslata, a T/7. számú az LMP, pontosabban a frakciót vezető Schiffer András nevéhez fűződik – igaz, tévedésből. Iktatási hiba következtében szerezte meg ugyanis az első helyet az ellenzéki politikus, megelőzve az alkotmánymódosítást indítványozó Navracsics Tibor–Répássy Róbert–Rétvári Bence kormánypárti triót. Az ellenzék e véletlen előzéstől eltekintve bénultnak látszik.

Legkésőbb a Jobbik kezdte a javaslatgyártást az ellenzékből, s többnyire szaktörvények módosítását indítványozta. Júliusban látta elérkezni az időt, hogy jelkép-politizálásba kezdjen: Pörzse Sándor javasolta, hogy a nemzeti lobogón a jövőben szerepeljen a címer is.

Az LMP viszont már május közepén beterjesztette két, számára köztudottan fontos tervezetét. A nemzetbiztonsági szolgálatok ellenőrzéséről szóló Schiffer-indítványt tárgyalás nélkül elvetette a Ház, Karácsony Gergelynek a kampányfinanszírozás reformját sürgető javaslatát viszont legalább tárgysorozatba vette – s ősszel talán vitáznak is róla.

Az MSZP nagy gyakorlatú törvényhozói eddig elég bágyadtan teljesítettek. Egészen hétfőig. Ekkor viszont egy egész csapatnyi szocialista képviselő írta alá az Orbán Viktort dicsőítő fricskatörvény-javaslatot „A Nemzeti Együttműködés Rendszerét Megtestesítő Személy iránt érzett szeretet, hűség és hála kifejezéséről”.

A cikk teljes szövege a friss HVG-ben olvasható.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Antal Attila Vélemény

A jövő intelligens ellenzéke

A kormányalakítás időszakát általában a testület közjogi „lelkeként” funkcionáló leendő kormányfő, a kijelölt miniszterek és a kormánytöbbséget adó párt(ok) szemszögéből szoktuk figyelemmel kísérni. Vajmi kevés szó esik az ellenzékről. Ez az állítás különösen igaz a mostani kormányalakításra: a "Nemzeti Együttműködés Rendszere" és Programja állt a viták középpontjában, az ellenzéki pártok is inkább a kormányprogram szakpolitikai irányához, hiányosságaihoz igyekeztek hozzászólni.