"A kutatóintézetek, egyetemek, a tudományos tanács, az MTA feladata az volt, hogy a hosszú távú mentesítésre tegyük meg a javaslatokat. Ami fontos hosszú távon, hogy el kell dönteni: meddig lesz az adott terület lehatárolva, ahol nem történik semmi, nem lesz visszaépítés. Hol van annak a területnek a határa, ahova az ott lakók dönthetnek a visszaköltözésről, és amennyiben visszaköltöznek, a talaj helyreállítását hogyan lehet elvégezni" - fogalmazott Németh Tamás.

Ismertetése szerint a kutatók a tározók felmérését végezték el, talajvizsgálatokat folytattak, valamint vízkémiai és levegőszennyezettségi paramétereket határoztak meg. A tározók légi úton történő felmérése lehetőséget biztosít arra, hogy nagyon pontosan meghatározzák a domborzati viszonyokat és az iszapréteg vastagságát.

A kutatások második eleme a talajvizsgálat. Ezek alapján megállapították, hogy a vörösiszapban található "legkockázatosabb, legmobilisabb" elemek nem jutottak tíz centiméternél mélyebbre a talajba, és ott sem haladják meg a szennyezettségi határértékeket. További vizsgálatokat igényelnek a talaj termőképességében bekövetkezett változások.

"Amikor mérünk valamit, akkor egy adott állapotot rögzítünk, a bekövetkezett változások felméréséhez viszont korábbi adatokra van szükség. Rendelkezésünkre állnak a korábbi adatok ezekről a területekről, amelyekkel megbízhatóan lehet összehasonlítani" - fogalmazott.

Az MTA főtitkára kitért a vizsgálatok harmadik elemére is, a vízkémiai és levegőszennyezettségi mérésekre, amelyeket a Veszprémi Egyetem kutatói végeztek. A vízanalitikánál ugyanaz mondható el, ami tegnap az ÁNTSZ-nél is megjelent, hogy a szennyeződés határértéken belül van - emelte ki Németh Tamás.