„Nem látom értelmét perre menni. Hoztak egy törvényt, milyen esélyeim lennének nekem ezek után egy munkaügyi bíróságon?” – teszi fel a költői kérdést az a 32 éves egykori minisztériumi dolgozó, aki nemrég veszítette el az állását – indoklás nélkül. Azt mondja, a legtöbb, hasonló helyzetben lévő kollégája inkább „kiegyezett” a munkáltatóval, s igyekszik új helyet találni magának. Persze ez sem mindig egyszerű. „Volt egy olyan ügyfelünk, akit elbocsátottak kormánytisztviselőként, de sikerült ismét elhelyezkednie, ám az új állásából is rövid időn belül elküldték. Ez már elég ijesztő volt számára” – a történetet Fogarasiné Deák Valéria meséli, az MSZP jogsegélyszolgálatának vezetője.

Június végén fogadta el ismét a parlament a köztisztviselők jogállásáról szóló – Navracsics Tibor, Rétvári Bence és Répássy Róbert által benyújtott javaslat alapján született – törvényt, amely a kormánytisztviselők indoklás nélküli elbocsátását teszi lehetővé. Az újrázásra azért volt szükség, mert Sólyom László akkori köztársasági elnök visszaküldte a törvényt az Országgyűlésnek, arra hivatkozva, hogy a jogszabályban foglalt indokolás nélküli elbocsátás lehetősége ellentétes az Európai Unió jogával. Az EU Alapjogi Chartája ugyanis minden munkavállaló számára biztosítja a jogot az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemre.

Nem így látták ezt a kormánypártok, érvelésük szerint az európai uniós munkajogi vagy egyéb irányelvek csak a versenyszféra alkalmazottaira vonatkoznak, Európában a közszolgálati alkalmazás kondícióinak meghatározása tradicionálisan nemzeti belügy – hangsúlyozták. Az államfőnek azt a felvetését, miszerint ellentmondásos, hogy amíg a minisztériumok teljes közigazgatási kara indokolás nélkül elbocsátható, addig a helyettes államtitkárokra továbbra is a köztisztviselői törvény szigorú felmentési szabályai irányadók, elfogadták. A törvény módosították, s kiterjesztették utóbbiakra is.

Gúr Nándor szocialista politikus nyáron kijelentette: elhibázott és arrogáns a kormánytisztviselőkről szóló törvény, s a jogszabály előkészítésekor a „nemzeti együttműködés jegyében” semmilyen egyeztetést nem folytattak a társadalmi és érdekképviseleti szervezetekkel. Pártja az Alkotmánybírósághoz fordult, ahogyan a Magyar Helsinki Bizottság is, amely október végén jelezte, hogy így tesz, mert a törvény sérti a kormánytisztviselők munkához való jogát: az ott dolgozókat kiteszi a munkáltató önkényes döntésének, így a munkához való jog nemhogy védelemben nem részesül, hanem súlyosan sérül. A törvény a jogállamiságot is sérti, mivel ahhoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása, valamint beleütközik a diszkrimináció tilalmába is.

Bár az Alkotmánybíróság egyelőre nem foglalkozott az indoklás nélküli elbocsátásról rendelkező törvénnyel, a szocialista párt jogsegélyszolgálatán gyűlnek az ügyek. Deák Valéria közlése szerint július 1-je óta több mint százhúsz személyes megkeresésük volt az önkéntesen dolgozó munkajogászoknak, s legalább ennyi kérdés érkezett telefonon és mailben is. „Eleinte olyan ügyek voltak, amikor valakit kényszerszabadságra küldtek, vagy a járandóságait nem akarták kifizetni, de az utóbbi időben már a különadó miatt is egyre többen keresnek minket, nem egyszer sírva a kétségbeesés miatt” – meséli, felidézve egy olyan 57 éves egykori munkavállaló esetét, aki elbocsátása után nem kapott újra munkát, felélte a végkielégítését, így nem tudja, miből fizeti majd be az adót. A kérdésre, hogy egy hatályos törvény – legyen szó elbocsátásról vagy különadóról – ügyében hogyan tudnak segíteni, Deák Valéria azt mondja: míg előbbi esetben tanácsot tudnak adni, milyen járandóságok illetik meg a munkavállalót, milyen jogai és kötelezettségei vannak, utóbbi esettel kapcsolatban dolgoznak a lehetséges megoldások felkutatásán.

A történet itt nem ér véget, további ügyeket generálhat egy másik tervezett jogszabály-módosítás. Történt ugyanis október végén, hogy Kósa Lajos, Tarlós István és Kovács Zoltán fideszes országgyűlési képviselők önálló képviselői indítványként benyújtottak egy javaslatot, mely szerint jövőre nemcsak a központi államigazgatásban, hanem az önkormányzatoknál is indoklás nélkül elbocsáthatják az alkalmatlannak ítélt köztisztviselőket. Az indítvány törölné azokat a törvényi előírásokat is, amely szerint a csoportos leépítés előtt a munkáltatónak egyeztetnie kell az érdekképviseletekkel, valamint az érintetteket és a munkaügyi központot legalább harminc nappal előbb köteles az elbocsátásokról tájékoztatni.

A törvényjavaslat indoklása szerint „a jogviszony munkáltató általi megszüntetésének egyszerűsítése lehetőséget nyújt a minőségi szakembergárda kialakítására és a köz szolgálatában végzett munka színvonalának emelésére. Ennek a célnak nemcsak az államigazgatásban, hanem a közigazgatásban is meg kell valósulnia. Szükséges az önkormányzati képviselőtestületek hivatalában is megteremteni a munkáltató általi, indokolás nélküli, rövid felmentési idővel történő felmentés lehetőségét." A szakszervezetek alkotmányellenesnek tartják a törvénymódosítást, amelynek nyomán szerintük akár 50 ezer közszférában dolgozó embertől is megválhat a kormány.

Milyen haszna származhat az MSZP-nek a törvénymódosítások miatt nyitott jogsegélyszolgálat működtetéséből? „Álszentség lenne azt mondani, hogy nem jön jól a pártnak, hogy olyan témával foglalkozunk, ami része lehet a kommunikációnak, s amellyel a párt politikája alakítható, de szerintem sokkal hangsúlyosabb a gyakran szakszervezeti feladatként számon tartott segítségnyújtás, tanácsadás, ami egy baloldali párt esetében nem idegen” – mondja Deák Valéria, aki maga is képviselő volt két cikluson keresztül. Bár a többi ellenzéki párt nem érdeklődik, a szocialista pártvezetés időről időre tájékoztatást kér – teszi hozzá.

A kérdésre, hogy véleménye szerint a kormányváltásokat követő személyi változások miben különböztek nyolc évvel ezelőtt a mostanitól, a jogsegélyszolgálat vezetője azt mondta: „Kádercsere általában van, de többnyire csak egy bizonyos felsővezetői szintig, ráadásul eddig voltak olyan emberek, akik pártoktól függetlenül, szakmai tapasztalatuk okán mindig pozícióban maradtak. Most ilyen nincs. Ilyen méltánytalan, embertelen – törvénymódosítással megtámogatott – politikai tisztogatás nem volt korábban” – sommázta véleményét.