Az oktatás finanszírozási rendszerének átalakítását szorgalmazta Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke egy szerdai, budapesti szakmai konferencián. Kifejtette: a mai fejkvóta alapú finanszírozás, s az ezzel egyidejűleg két lábon álló - önkormányzati és központi - rendszer nem képes kezelni a jelenlegi egyenlőtlenségeket. 

Mint felidézte, 2008-ban a közoktatási kiadások teljes összege 883 milliárd forint volt, amelyből az állami támogatás 436 milliárdot tett ki. Ez 49,4 százalékos állami szerepvállalást jelentett. Ez az arány mára még tovább csökkent nominálisan is, s mostanra alig haladja meg a 40 százalékot. Megjegyezte: 2002-ben ez az arány még közelített a 70 százalékhoz, s voltak olyan intézmények - egyes kollégiumok, kistelepülési óvodák -, ahol lényegében 100 százalékos volt az állami szerepvállalás.

A szakpolitikus még ennél is súlyosabb gondnak nevezte, hogy az önkormányzatok eltérő lehetőségeik miatt a költségvetési támogatásokat nagyon különböző mértékben tudják kiegészíteni. Ennek az a következménye, hogy ott költjük a legkevesebbet az óvodákra, iskolákra, ahol a legtöbbet kellene, ott tudjuk a legkevesebbet fizetni a tanároknak, ahol a legmagasabb fizetésekkel kellene odavonzani őket - mutatott rá a kormánypárti politikus. A feszültség mára elfogadhatatlanná és elviselhetetlenné vált - összegzett Pokorni Zoltán, aki szerint nem méltányos ma az oktatás finanszírozási rendszere és ilyen szempontból nem felel meg az igazságosság követelményének.

Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján, most az alkotmányozás idején "bátorságot kell vennünk és hozzáértést" az átalakításhoz - emelte ki a jelenlévő oktatási államtitkárhoz fordulva a korábbi szakminiszter. Megjegyezte: ha a magyar tanítók annyi órát és annyi gyereket tanítanának, mint amennyi az OECD átlag, akkor több tíz százalékkal lehetne emelni a fizetésüket, azonos ráfordítás mellett.

A fideszes szakpolitikus szerint "becsületes megállapodást" kellene ajánlani a pedagógustársadalomnak. "Mondjuk meg, hogy az úgy nem fog menni, hogy 170 ezer pedagógus van, és duplájára emeljük a bérüket" - fogalmazott, hozzátéve: az ország gazdasága ezt fenntartható módon, hosszút távon nem tudja vállalni. Szerinte a mai magyar pedagógustársadalom képes egy becsületes és tisztességes megállapodásra, mert nagy részük szenved attól, hogy a kiemelkedő teljesítményt nem honorálja semmi, és szeretne átlátható, világos bérezési rendszert, amelyben, ha többet dolgozik, és jó minőségű munkát végez, akkor méltányos fizetést kap.

A korábbi miniszter egyetértett azzal, hogy lépcsőzetesen, felmenő rendszerben vezessék be az új életpályamodellt. Pokorni Zoltán a most készülő pedagógus életpálya-modellről szólva azt mondta, hogy az a jó életpálya, amely ösztönöz a továbblépésre, honorálja az aktuális teljesítményt. Hozzátette: a finanszírozás és a minősítési rendszer egymás védjegyei, ha nincs nyilvános, objektív, pozitív és negatív következményekkel járó értékelés, akkor nem lesz pluszforrás sem. A minősítés védjegy, fontos, hogy visszajelzést adjon nem csak az oktatásirányításnak, a tanárnak, hanem a szülők és gyermekek számára is garanciát kell, hogy jelentsen, és a minősítés nem lehet belterjes - mondta.

Kitért arra is, hogy jelenleg túl sok pedagógust képzünk, kétszer, két és félszer annyit, mint kellene. Radikálisan csökkenteni kell a pedagógusképzési kapacitásokat, kevesebb pedagógust kell képezni, jóval magasabb színvonalon. Biztos jövőképet kell mutatni továbbá a jelentkezőknek, ennek egyik eleme az életpályamodell, a másik a képzés alatti kiemelt támogatás, az ösztöndíj - fejtette ki Pokorni Zoltán.