szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Az állampárt a saját vezetésével képzelte el a többpártrendszert, a politikai váltógazdálkodást eleinte nem akarta visszaállítani - mondta Tölgyessy Péter alkotmányjogász kedden Budapesten a Habsburg Történeti Intézet és a Budapesti Andrássy Egyetem konferenciáján. Kónya Imre, az 1989-es Ellenzéki Kerekasztal megalakítását kezdeményező Független Jogász Fórum akkori vezetője pedig egyebek mellett arról beszélt, hogy Göncz Árpád köztársasági elnökként nem felelt meg a politikai pártatlanság elvárásának.

Tölgyessy Péter - aki SZDSZ-es politikusként szintén tagja volt az Ellenzéki Kerekasztalnak, majd a szabad demokraták első parlamenti frakcióvezetője volt - kitért arra: az 1990-es MDF-SZDSZ-paktum arról szólt, hogy "olyan demokrácia legyen, ahol az alapokban a politikai felek egyetértenek, minden másban pedig versenyeznek".

Álláspontja szerint az 1989-1990-es politikai átmenet "nem volt népszerű Magyarországon", amit jelez, hogy míg itt 65 százalékos volt az első szabad parlamenti választáson a részvételi arány, addig Csehországban ugyanez a mutató 95 százalékos volt, de a keleti blokk országainak többségében is 85 százalék körül alakult.

Az alkotmányjogász úgy látja, a Kádár-korszakban a társadalom többsége elégedett volt, mert "végre béke és kiszámítható élet volt", és a piacgazdaságra történő átmenetet nemigen akarta elfogadni a társadalom.

Az 1998 és 2006 között a Fidesz parlamenti frakciójában ülő Tölgyessy Péter szerint a jelenlegi kormányzat igyekszik választ adni a bajokra. Ennek során a magyar hagyományokra hagyatkozik és nem egyszer nyugatellenes hangot is megüt, továbbá igyekszik szűkíteni a választójogot a regisztráció eszközével, és megpróbálja "leválthatatlanná tenni magát". 

Kónya Imre, az MDF első parlamenti frakcióvezetője kiemelte: az Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP képviselőiből álló Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai során megállapodtak abban, hogy az ellenzék sem akar új alkotmányt. Kitért arra, hogy a tárgyalások eredményeként végül nem prezidenciális állam jött létre, amit eredetileg az állampárt akart. Az ellenzék és az állampárt közötti megállapodást az MDF aláírta, az SZDSZ és a Fidesz pedig nem, de a két utóbbi sem vétózta meg, amivel lehetővé vált a rendszerváltás - jegyezte meg.

Szólt arról is, hogy az SZDSZ hozzájárult a kétharmados törvények körének szűkítéséhez, az MDF pedig beleegyezett abba, hogy az SZDSZ jelöltje, Göncz Árpád legyen a köztársasági elnök. Az MDF még szűkebbre szerette volna szabni a kétharmados törvények körét, az SZDSZ pedig több embert is javasolt a posztra, de Antall József miniszterelnök Göncz Árpádhoz ragaszkodott, mert azt remélte, hogy pártatlan marad.

Kónya Imre annak a véleményének adott hangot, hogy Göncz Árpád nem tett eleget ennek az elvárásnak, nem maradt pártatlan, a taxisblokád alatt pedig "egyértelműen az ellenzék oldalára állt", holott "az államfőnek nem ez a szerepe".

Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet vezetője kiemelte: Kádár János, az állampárt első titkára 1956 végén politikai kompromisszumra törekedett a munkástanácsokkal, ami kudarcba fulladt. A korabeli kisgazdapárt és a parasztpárt kompromisszumokra hajlandó részének egyfajta "társutasságot" kínált a kormányzatban, de ez sem jött létre, ugyanakkor ez utóbbi körök informális érdekvédelmi hálózata megmaradhatott, és kijárhattak maguknak kisebb engedményeket.

Megemlítette, hogy a népi mozgalom a Kádár-rendszer második felében a magyarság megmaradását állította középpontba, az állampárt azonban besúgóhálózatot telepített rájuk is, amivel igyekezett őket bomlasztani. Egy korabeli párizsi emigráns gondolkodót idézve rámutatott: "az egzisztenciális szabadság restaurálódott a Kádár-rendszerben 1963-1971 között".

A történész utalt arra, hogy a rendszerről szóló korabeli filmek és a szépirodalmi művek "sötétségről, kiábrándultságról, de minimum diszkonform érzetről" számolnak be. Megítélése szerint a Kádár-rendszer nem tekinthető kompromisszumnak, mert "nem volt alku, hiányzott a másik fél, a játékszabályok, a jogi és intézményi garanciák", a rendszert pedig "súlyos lelki és anyagi csapások után fogadta el a társadalom".

M. Kiss Sándor történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történeti Intézetének igazgatója azt mondta: 1956-ban a krízist békésen vagy erőszakkal is fel lehetett volna oldani, és "elvileg Kádár mindkettőben gondolkodott". Az ország ekkor szemben állt vele, de Kádár közben felépítette a saját apparátusát, így a párt ideiglenes intézőbizottságát, amely létrehozta a katonai tanácsot, és ennek égisze alatt jött létre a karhatalom - állapította meg.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a budapesti munkástanácsok tagjait tárgyalás közben fogták el, 1956 decemberére pedig a hatalom úgy döntött, erőszakkal söpri félre a kegyeleti felvonulásokat, a terrorellenes és az elfogott emberek szabadon bocsátást követelő megmozdulásokat.

A fővárosi Nyugati téri sortűzzel kapcsolatban elmondta: a hatalom előzőleg azt híresztelte, hogy ellenforradalmi lázadás készült 1956 decemberében, és ezzel indokolta az erőszakos fellépést. Hangsúlyozta: a tömegoszlatásnak megvannak a szabályai, amelyeket Kádárék megszegtek, mert menekülő emberekre is lőttek. Megfogalmazása szerint Kádár "jogon kívüli és jogi eszközökkel megteremtette a csend országát".

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!