"Arra készülnek, hogy egy egész generációt állami gondozásba vegyenek” – mondta Radó Péter oktatásszakértő a hvg.hu-nak a gyermekvédelmi törvény legújabb módosításának tervezetéről, amely bevezetné a megelőző pártfogó felügyeletet gyermekek esetében is. A tervezetben azzal indokolják az intézkedés szükségességét, hogy a jelenlegi ellátórendszer nem tud „megfelelően foglakozni a gyermekkorú bűnelkövetőkkel". A magyarázat szerint a cél az, hogy megakadályozzák a bűnismétlést, és "segítsék a bünelkövető gyeremekek visszailleszkedését a társadalomba".  

Idén július 1-ig nem voltak büntethetőek a 14 éven aluliak, ám az új Btk. alapján már "nagyon súlyos" esetekben azokat is szankcionálhatják, akik betöltötték a 12 életévüket. Ha egy gyermekkorú nem követ el súlyos bűncselekményt, a büntetés helyett legtöbbször védelembe vételi eljárás indul (erről részletesebben keretes írásunkban olvashat). A tervek szerint tulajdonképpen ebbe az eljárásba illesztenék bele a megelőző pártfogók kirendelését. A pártfogói felügyelet egyébként valójában már évtizedek óta működik, de csak 14 éven felülieknek, és azok számára, akik esetében felfüggesztett szabadságvesztést vagy próbára bocsátást rendeltek el, illetve a fiatalkorút feltételesen szabadlábra bocsátották, netán ideiglenesen távozhatott a javítóintézetből. A megelőző pártfogót azonban olyanok mellé is elrendelnék, akik akár csak egy szabálysértést követtek el, és már betöltötték a 12 életévüket. Az új rendszerben a pártfogó magatartási szabályokat írhatna elő a gyermeknek, például meghatározhatná, hogy kivel tarthat kapcsolatot vagy, hol és milyen tevékenységgel töltheti a szabadidejét.

Gyermekbűnözés?

Pálvölgyi Ákos büntetőjogász, a Fővárosi Kormányhivatal igazságügyi szolgálatának vezetője azt mondta a hvg.hu-nak, hogy az elmúlt évtizedben mintegy duplájára nőtt azon fiatalkorú bűnelkövetők száma, akik a Fővárosban valamilyen módon pártfogó felügyelet hatálya alatt állnak. Budapesten 2012-ben körülbelül 1300 esetben indult büntetőeljárás fiatalkorú elkövetővel szemben, jelenleg mintegy 1400 fiatalkorú áll pártfogó felügyelet hatálya alatt. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy a statisztikák csak a 14 éven felüliekről szólnak, eddig a fiatalabb elkövetőket ugyanis nem tartották számon. „Már azzal is találkoztam, hogy egy 12 éves gyermek volt egy csoportos rablás vezéralakja, ha szabad így fogalmazni, első számú elkövetője” – mondta.  

Egy a Miskolci Rendőrkapitányság által készített 2012-es beszámolóból kiderül, hogy a megyeszékhelyen és térségében egy év alatt 110-ről 200-ra, több mint 80 százalékkal nőtt a gyermekkorú elkövetők száma, a fiatalkorú bűnelkövetőké pedig 14 százalékkal emelkedett. A sajátos érvelés szerint egyre gyakoribb, hogy azokban a családokban, ahol a családfő alkoholista és agresszív életmódot folytat, az anya a gyermekeivel anyaotthonba vagy a távoli rokonokhoz költözik, ezáltal "az apa látókörén, felügyeletén kívül kerül a gyermek", és megnövekedik annak az esélye, hogy csavarogni kezd. A beszámoló szerint ezek a „csellengő” gyermekek gyakran "potenciális bűnelkövetőkké vállnak". "A rablások esetszámának növekedése mögött az húzódik meg, hogy fiatalkorúvá, illetve fiatal felnőtté cseperedett egy olyan réteg, amely nem riad vissza az útonállásszerűen elkövetett rablásoktól, azonban személyiségükből adódóan gyakran fel sem fogják, hogy tettüknek milyen következményei lehetnek" – írta Bogyay Ferenc rendőrkapitány. Egy olyan gyermekkorú, állandóan szökésben lévő elkövetőről is említést tesznek, akihez több tíz rablás elkövetése volt köthető a múlt évben – a kiskorú éppen azt használta ki, hogy nem büntethető, így egészen addig nem tudták elrettenteni a bűncselekmények elkövetésétől, míg el nem helyezték az aszódi zárt intézetben.

Megelőzésen a hangsúly

A fővárosi kormányhivatal munkatársa szerint a megelőző pártfogói felügyelet biztosíthatná a fiatalkorú elkövetők esetében a "megfelelő időzítéssel, tehát rögtön a bűncselekmény elkövetését követően a büntetőeljárás elindítását". Másrészt a büntethetőségi korhatárt el nem érő gyermekkorú elkövetők ügyei "nem kerülnek a szakemberek látómezejébe", és az "általuk elkövetett cselekményekre adandó szükséges válasz elmarad". Pálvölgyi szerint az is nagy hiba a jelenlegi szabályoknál, hogy későn reagál a gyermekvédelmi ellátórendszer. „Itt a megelőzésen lenne a hangsúly, ha egy gyermek veszélyben van, vagy esély van arra, hogy bűncselekményt követ el, még ez előtt be tudunk lépni” – mondta.

Majd a pártfogó csak a kezükre?

MTI / Cseke Csilla

Az EMMI által a hvg.hu-nak megküldött válasz szerint a törvény életbe lépésével, 2015 január 1-től a járási gyámhivatalok, és a megyei kormányhivatalok igazságügyi szolgálatainál működnének a gyermekekre felügyelő pártfogók. A szakemberek ugyanakkor úgy látják, nem ez a megfelelő megoldás. Révész Magda, a XV. kerületi Fióka Gyermek- és Ifjúságjóléti Központ vezetője szerint például a rendszert gyorsabbá lehetne tenni egy kifejezetten fiatalkorúak számára létrehozott bíróság kialakításával, ahol hamarabb születnek ítéletek (jelenleg gyakori, hogy több évig ül a bíróság egy ilyen ügyön). A prevenciót pedig az szogálná, ha ezen a bíróságon a büntetés helyett arra helyezzék a hangsúlyt, hogy szembesítsék a tetteik következményével a gyerekeket, és segítséget nyújtsanak számukra abban, hogyan lehet jóvátenni azt, amit elkövettek.

A pártfogó elsősorban a családdal, illetve közvetlenül a gyermekkel tartja majd a kapcsolatot – környezettanulmányt, kockázatelemzést készít, hogy felmérje, mik az esélyei a bűncselekmény elkövetésének, és milyen veszélyek leselkednek a gyermekre annak környezetében. A tervezet szerint legalább fél évig kell tartani a kapcsolatot a kijelölt pártfogóval. Pálvölgyi Ákos szerint a kezdeményezésnek „úgy van értelme”, ha legalább havonta egyszer találkoznak egymással a felek – ez megtörténhet a család otthonában, a térségben található gyermekvédelmi intézményeknél, illetve az igazságügyi szolgálatoknál is. (Az EMMI szerint is havi egyszeri találkozás lenne célszerű, bár a felügyelet kezdetén "ennél sűrűbben is" célszerű lehet a kapcsolattartás.) Azt a kormányhivatal munkatársa is elismerte: "nehéz lesz eredményesen végrehajtani azt a rendelkezést, hogy a felügyelő meghatározza a pártfogoltnak, kivel találkozhat, és hogyan töltse szabadid idejét". Azt pedig még egyáltalán nem tartalmazza a tervezet, hogy miként szankcionálnák, ha valaki nem tartja be a pártfogó által előírtakat, az EMMI ezzel kapcsolatban csak annyit közölt, a pártfogó - a gyermek együttműködése-  esetén fél év után javaslatot tehetne a felügyelet megszüntetésére, ellenkező esetben további fenntartására.

Segítség helyett szankciók

Radó Péter oktatásszakértő szerint a törvénytervezettel a legfőbb probléma az, hogy az állam átveszi a szülő felelősségét, és beleszól a nevelési jogkörébe, amikor megszabhatják, miként töltse a gyermek a szabadidejét. A fiatalkori bűnözés megelőzésére semmiképpen sem megoldás a hatósági beavatkozás, helyette inkább a már régóta működő tanácsadói, támogató szolgálatok – gyermekjóléti szolgálat, családsegítő központ – megerősítésére lenne szükség. „Nem dolgozták ki rendesen a tervezetet, nem találták ki, hogyan illesszék bele a már meglévő szolgáltatásokba, mint ahogy az iskolarendőrök sem tudnak mit kezdeni az iskolában” – mondta.

A tervezetről nem folyt/folyik szakmai egyeztetés - legalábbis a hvg.hu által megkérdezett szakemberek nem tudnak róla. Erről Pálvölgyi Ákos annyit mondott, jelenleg a közigazgatási egyeztetés folyik, tehát a mostani szöveg "még nem a kormány végleges álláspontja". „Nagyon fontos, hogy az egyeztetést követően olyan jogszabályt sikerüljön alkotni, amely ésszerűen tudja kiegészíteni a már meglévő hatékony szolgáltatásokat” – mondta.

A jelenlegi jogszabály megengedi ugyan, hogy a családgondozók tiltásként állapítsák meg az úgynevezett magatartási szabályokat, azonban ezeket nagyon ritkán alkalmazzák. Fontos különbség a tervezethez képest, hogy náluk nem a tiltásokon, hanem az együttműködésen és a támogatáson van a hangsúly. Révész Magda szerint „a tiltásokkal keveset lehet elérni, inkább rá kell venni az érintetteket, hogy valamit megtegyenek”. A szakember azt mondta, a megelőzéshez azt a környezetet kellene először megváltoztatni, ami miatt a gyermek bűnelkövetővé válhat – fontos, hogy milyen hatások érik a családjában, de az is, hogy mi történik körülötte az óvodában és az iskolában.

24-en az országra

Molnár Judit Eszter klinikai pszichológus is úgy látja, a tervezet legnagyobb hibája az, hogy szankciókkal próbálnak meg „hatni” a gyerekekre, és nem alternatívát nyújtanának nekik. A 14 éven aluli gyermekek esetében ez azért is probléma, mert az induló kamaszkor elején az ilyen típusú ellenőrző, büntető felügyeletnek érdemi hatása nincsen. Ebben a korban leginkább a csoportos foglalkozásoknak van eredménye, nem véletlenül van nagy hatásuk a különböző civil kezdeményezéséknek, például éjszakai ping-pongnak. A kortársközösségekben általában gyorsabban megnyílnak a gyerekek, megtapasztalhatják az elfogadást, amellett, hogy addig is lefoglalja őket valamilyen tevékenység, nem unatkoznak. „Az önmagában semmiképp sem jó, ha eltiltják a gyermeket a barátaitól, hobbijától, és nem kínálnak helyette más alternatívát” – mondta. Továbbá az is kérdés - mondta ő is- , hogy miként fogják ellenőrizni, hol tölti a szabadidejét és kikkel találkozik."Nehezen elképzelhető, hogy nyomozni fognak utánuk". Erre az EMMI is csak annyit közölt, hogy a "megelőző pártfogó informálódik, kapcsolatot tart például a gyermekjóléti szolgálattal, az iskolával, a családdal és elsősorban az érintett gyermekkel".

A kormány az első évben (tehát 2015-ben) 112 millió forintot szánna az új rendszer kialakítására, ebből 24 pártfogó kezdhetné meg a működését országosan. Kérdés, ez mire lesz elég. Főleg, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy most nagyságrendileg országosan 340-350 körül van a pártfogók száma, és Vadkerti Ildikó volt hivatásos pártfogó szerint ők is nagyon leterheltek: 'Nekik biztosan nem lesz plusz kapacitásuk arra, hogy ellenőrizzék, kivel találkozik a gyermek és hol tölti a szabadidejét".

És, hogy kiből lehet majd pártfogó? Az EMMI válaszában azt írta: jogász, okleveles közigazgatási szakértő, pszichológus, szociálpolitikus, szociológus vagy teológus; egyetemi vagy főiskolai szintű pedagógus, vagy szociális munkás; főiskolai szintű gyógypedagógus, igazgatásszervező vagy szociálpedagógus; felsőfokú iskolai végzettség és szakirányú továbbképzési szakon szerzett  - így különösen addiktológiai konzultáns, gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó, mentálhigiénés - képzettséggel rendelkező szakember.