A Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetemen (PPKE) ősztől kötelező lesz a holokauszt és emlékezete tantárgy. Az egyetemet a keresztény-zsidó testvériséget hangsúlyozó és az antiszemitizmus elítélését bejelentő II. vatikáni zsinati nyilatkozat kiadásának 50. évfordulójára rendezett konferencián elhangzottak indítottak e tantárgy kialakítására. Itt ugyanis Izrael magyarországi nagykövete is előadást tartott, és az antiszemitizmus elleni harc új formáinak szükségességét vetette fel. A holokauszt-tantárgy elvégzése nélkül nem lehet az intézményben lediplomázni.

A kurzusról kritikát fogalmazott meg Karsai László történész, holokausztszakértő, indokolatlannak tartván az 1945-89-es korszak beemelését, bírálván a szakirodalom kiválasztását, és azt, hogy a programot két izraeli holokauszttudós rakta össze, nem pedig magyar szakértők. Karsai azt is felhozza, hogy a tantervben az áldozatok között nincs külön szó a melegekről, a politikai üldözöttekről, a több millió szovjet hadifogolyról vagy a szláv népekről, holott a nácik egységben kezelték a fajnemesítést. Emellett a tantárgy kötelező mivolta sem tetszett a szakértőnek.

A témában a Jobbik is hallatta hangját, „kontraproduktívnak, szakmailag elhibázottnak és veszélyes precedensnek” nevezve a tantárgy bevezetését.  A párt nevében megszólaló Farkas Gergely a holokausztot „önkényesen választott, tragikus történelmi eseménynek” nevezte, amelynek „emlékezetpolitikai helyének vizsgálata csekély jelentőséggel bír a jövő értelmiségének kérdésében”

A pártot sokan kötik az antiszemitizmushoz, egyes képviselőik és szimpatizánsaik olykor meg is engednek maguknak antiszemita megnyilvánulásokat, amire a néppártosodó párt elnöke, Vona Gábor az utóbbi időben rendre elítélőleg szólal meg, és a vadhajtások lenyesegetéséről beszél. „Aki náci romantikára vágyik, az eltévesztette a házszámot” mondta a párt legutóbbi kongresszusán.

A pártnak ezért több kérdést is elküldtünk, hogy tisztázza a viszonyát a holokauszttal, antiszemitizmussal, emlékezetpolitikával kapcsolatban. A párt nevében Vona Gábort ült klaviatúrához.

Az antiszemita megnyilvánulások és múlt kapcsán a párt leszögezi, nem volt és nem is lesz a párt programjában semmilyen diszkriminatív javaslat sem, a párt nem különböztet meg senkit etnikum, vallás vagy bármilyen más szempontból (ezt Gyöngyösi Márton parlamenti képviselőnek vagy Novák Elődnek is üzenheti Vona – a szerk.).Akkor miért beszél a Jobbik mégis folyamatosan magyarokról ÉS zsidókról? Miért kell a két identitás között választani?  A Jobbik szerint a két identitás között nem kell feltétlenül választani, és csak örül annak, ha valaki zsidó magyarként vagy magyar zsidóként vállalja fel az identitását (arról nem beszél a párt, hogy ez a magánügy miért lehet politikai kérdés – a szerk). „Sajnos az elmúlt több mint száz évben ez a kérdés soha sem került érdemi megvitatásra, pláne nem megoldásra”, írja a párt.

Fülöp Máté

Kérdeztük a Jobbikot arról is, mennyire tartja fontosnak Izrael állam politikáját a holokauszt megítélésekor. A párt szerint ez két külön kérdés, „a Jobbik szerint a holokauszt a második világháború egyik tragédiája volt, és mint ahogy minden népirtás áldozatainak fájdalmában, úgy a zsidóság fájdalmában is osztozunk.” Ugyanakkor a párt ettől még kritikusan szemléli Izrael politikáját és a „palesztinok elnyomását”.  „Különösen felháborítónak tartottuk Simon Peresz korábbi, Magyarországgal kapcsolatos hódító kijelentését, amelyet a megvitatás helyett a magyar közélet hallgatása övezett.” (Az ügy kontextusát és hátterét, valamint komolyságát itt világítottuk meg. – a szerk.)

A náci romantikát tehát elfelejthetik a Jobbiknál kopogtatók. De itt kire gondol Vona? Gondolhat-e a párt alapítványa által több millió forinttal támogatott Hatvannégy Vármegye Alapítványra, amelytől nem állnak távol az antiszemita megjegyzések? A Jobbik szerint a HVIM nem náci szervezet, hanem egy radikális nemzeti mozgalom, amely következetesen hívja fel a figyelmet az elszakított magyarság ügyére. „Tagadhatatlan, hogy voltak olyan szimpatizánsaink, tagjaink, akik ezt a különbségtételt magukban nem mindig tették meg.”  Vona többször elismerte a múltban, hogy korábban többször félrenézett ilyen esetekben, a szőnyeg alá söpörte a problémát, abban bízva, hogy az idő majd megoldja azt. De a néppártiasodásba ez már nem fér bele. „Azonban azt is szükségesnek tartanánk, hogy a honi zsidó értelmiség bizonyos szereplői tartózkodjanak a nemzeti szimbólumainkat alpári módon becsmérlő, a magyarságot lenéző megnyilvánulásoktól, hiszen egy sikeres párbeszédhez két fél kell.”

A holokauszt kapcsán visszatérő téma, hogy a megemlékezések bűntudatot kreálnak, kollektív bűnösséget sugallnak, erre Vona is többször utalt. Most sem gondolja máshogy, és ez érthetővé teszi a kötelező Pázmányos tantárgy iránt érzett ellenszenvét is: „Amennyiben a holokauszt megemlékezésnek nincs direkt politikai éle, nincs a magyarságot kollektíve és jelenkori generációkat is elítélő üzenete, akkor azt helyénvalónak tartjuk.” A megemlékezések „folyamatos erőltetését” sem tudja elfogadni a párt, „ezért is tartjuk súlyos hibának a kötelező egyetemi óra bevezetését”.

Novák Előd a Saul fia egyik korábbi támogatása kapcsán úgy fogalmazott: a Jobbik véget vetne a filmgyártásban is a holokausztiparnak, melyet egyébként a Jobbik úgy definiál, hogy „bizonyos csoportok a holokausztból is képesek politikai vagy gazdasági üzletet csinálni”. (A holokausztipart a Jobbik kegyeletsértő és teljesen kontraproduktív dolognak tartja, mert „nem a kölcsönös megértést, megbékélést és a jövő közös építését segíti, hanem a megosztást és az ellentétek fokozását.” – szerk.).

Novák véleménye annyiban fedi a pártét, hogy a Jobbik kormányra jutása esetén „szeretne múltunk dicsőbb, lelkesítőbb és szebb fejezeteiből nagy költségvetésű történelmi játékfilmeket készíttetni, amelyek a jelen generációk közösségi, nemzeti összetartozását erősítenék.” A holokauszt a magyar történelem egyik tragédiája, amely egyúttal nemzetközi szintű is. Ellenben például Trianon kizárólag magyar sorstragédia, amelyről a Fidesz-kormány június 4-i döntése ellenére sem esik kellő szó a Jobbik szerint.