„Kézzel, lábbal, szívvel, szájjal” – ceglédi menekültsegítő aktivisták mesélnek

„Két család azt sem tudta, hogyan köszönje meg, hogy váltattunk nekik forintot, és Pestre irányítottuk őket, mert ott vártak rájuk a többiek.” Ezt az a két civil önkéntes mondta el a hvg.hu-nak, akik a ceglédi pályaudvaron segítik a menedékkérők boldogulását. Cegléd kisváros, de jelentős szerepet játszik a magyarországi menekültpolitikában, mert mindazon menekültek, akik menedékjogot kérnek, és a déli határon lépnek át, Röszkére kerülnek, majd Szegedről sokan Debrecenbe kell eljussanak a táborba. Szegedről pedig Ceglédnél kell átszállni a debreceni vonatra. (Akiket Szentgotthárdra irányítanak, azok Budapestig mennek.) Az pedig nem egyértelmű, hogy épp át kéne szállni, tovább kéne menni, várni kell az érkező vonatra - elkél a segítség menekülteknek.

A Migration Aid aktivistáit a szegediek értesítik, amikor a menekültek elindulnak, ők pedig „leszedik” őket a vonatról. Sokszor másfél órát is kell várniuk az érkező vonatra, ami – főleg ebben a nagy melegben – megterhelő lehet. „Korábban saját pénzből vettünk vizet, ételt, és mindenféle alapvető holmit, amelyek feltétlenül szükségesek a hosszú utazás után.” Átkísérik a menedékkérőket a másik peronra, felteszik őket a vonatra, majd lejelentik Debrecennek, hogy hányan érkeznek oda. Eddig úgy 5-600 embernek segítettek.

Cegléd hallgat

Ha a kedves olvasó úgy véli, mindebben semmi különös nincs, téved. A párnak elég rossz tapasztalatban volt már része – a ceglédi pályaudvarnál ugyanis pont olyan taxisok állnak lesben a fáradt, kimerült, türelmetlen menedékkérőkre, akikről már egyszer írtunk. Ők a nagy zsákmányt látják a menekültekben, ezért az üzlet tönkretevőiként tekintenek a párra. „Az egyik taxis megvádolt azzal, hogy mi lebeszéljük a menekülteket arról, hogy taxival menjenek, így ők elesnek egy csomó pénztől. Sajnos nagyon kihasználják őket és elveszik a pénzüket. Az egyik taxis magán kívül volt, oly annyira, hogy szombaton a rendőrségre kellett beszólni, mert fel akarta gyújtani a kocsinkat is. Mikor a taxisokhoz közel osztottuk a vizet meg az ételt az embereknek, teljesen elgurult a gyógyszere, elmondott mindennek minket – csak azért, mert segítettünk a rászorulóknak”.

Sajnos az aktivisták nem sok jót tapasztaltak Cegléd viszonylatában sem – és ismerik a várost, mert évekig éltek itt. „A ceglédi ember nagyon érzéketlen, nem segítőkész. Voltak páran, akik segíteni próbáltak nekünk, de sajnos kiderült, ők csak eszköznek akarták használni a ’segítségüket’. Ezek az emberek előtte még pár nappal folyamatosan mocskolódtak a Facebookon, szidták a menekülteket támogatókat, egymást érték a rasszista beszólások. Többeket kizártak bizonyos Facebook-csoportokból, ők jöttek, hazudtak rólunk a taxisoknak - tele vannak rosszféle megfeleléskényszerrel. A gyűlölködés igazi oka a szeretetlenség, ezek az emberek betegek, nem tehetnek róla.”

Az aktivisták munkája folyamatos, segítséget csak az utóbbi napokban kaptak „az elmúlt másfél napban kaptunk civilektől vizet, kéztörlőt, egy zöldségestől sok-sok gyümölcsöt, uborkát és egyéb élelmiszert. Valaki adott 3000 forintot.” Csak Cegléd önkormányzata nem mozdult még meg, a rendőrség sem segít semmiben.

„Mam, allavju”

Számos helyen olvasható, hogy nem mindig könnyű kommunikálni a szír, afgán, afrikai menekültekkel. A ceglédi segítők alapfokon beszélnek angolul, „valaha tanultam - ami megmaradt, azt használom, meg kézzel, lábbal, szívvel, szájjal. Megértenek. Ha nagy a gáz, mindig jön egy váratlan segítség.”

A menekültek pedig hálásak, minden törődésnek nagyon örülnek. „A szemükből sugárzik a hála, olyanokat mondanak, hogy „mam, allavju”. Egy kisfiú átöleli a lábam és rám néz a nagy barna szerető szemével. Kell ennél több?”

Mint arról beszámoltunk, Szeged után Budapesten is sorra alakulnak a civil segítő szervezetek, miközben a segélyszervezetek közül is egyre többen mozdulnak. Mindeközben az EU 8 millió euróval segíti Magyarországot a menekültválságban.