Politikai témákban cikifejnek tartja magát, de eljöhet az a pont, ahol nincs tovább, és olyanoknak is el kell gondolkozniuk a folytatáson, akik szórakoztató műsorokat csinálnak a Tv2-n. A hvg.hu-nak beszélt a tulajdonosi belenyúlásokkal kapcsolatos vegyes érzéseiről a csatorna egyik arca, Till Attila (Tilla) .
hvg.hu: Mikor jön el az a pont a Tv2-sztoriban, amikor a tulajdonosi-politikai belenyúlás már azoknak a műsorkészítőknek a szakmai-erkölcsi integritását is sérti, akiknek semmi közük a hírműfajhoz?
Till Attila: Ez a legfogósabb kérdés, valósággal szorongok tőle. Hogy nekem, aki már nagyon régóta csinálok műsorokat a Tv2-nek, tartanom kell a hátamat azért, mert mások szarul csinálják. Vagy, hogy hol az a pont, ahol már egyértelmű, hogy valamit lépnem kell, mert a nézők például annyira elfordultak a csatornától, hogy nincs is más lehetőség. Borzalmas, hogy ilyeneken kell gondolkodnom, és mások is azt várják, hogy mérlegeljem, mi a helyes cselekedet. Miközben nyakig benne vagyok műsorokban, egy csomó embernek adunk munkát, és semmi mást nem akarnék, csak ezeket jól megcsinálni.
hvg.hu: Követed a változásokat, és hogy mi lesz a Tényekkel?
T. A.: Én az objektív, tényalapú, független újságírást szeretem. Gyűlölöm, ha a tájékoztatás helyett manipulálni szeretnének. Híreket is eszerint fogyasztok, és ha valami érdekel, olvasom a nemzetközi sajtót. De ha mérleget kéne vonnom, azt mondanám, hogy nincs politikai érdeklődésem. A feleségem sokkal jobban benne van. Például fogalmam sincs, ki az a Miki Tímea (Az Echo TV vezérigazgatóját jelölték a Tények felelős szerkesztőjének, de egy nap után a kinevezést visszavonták - szerk.), politikai kérdésekben egyenesen tipikus cikifej vagyok. Ha pedig úgy érzem, hogy egy hírműsor megvezet, terel, valami ellen hangulatot kelt, uszít, akkor én automatikusan kikapcsolok. Onnantól nem veszek róla tudomást. Az objektív tájékoztatással már korábban is akadtak bajok. Voltak részrehajló hírműsorok az MSZP-, majd a Fidesz-kormányok idején is, úgyhogy ez az egész nem új keletű. Ennek ellenére nem lehet megkerülni a kérdést, hogy mi van, ha ez tovább vezet. Most mindenki azt figyeli, hogy mi fog történni
hvg.hu: Az elég, ha megpróbálod védeni magad tőle?
T. A.: Azt azért meg kell érteni, hogy ahol én dolgozok, az a TV2 szórakoztató osztálya, még ha ilyen szó szerint nincs is. Itt minden teljesen külön működik, az égvilágon semmi kapcsolatunk nincs a hírműsorok stábjával. Mindig is így volt. Soha nem foglalkoztam azzal, hogy ők mit és hogyan csinálnak. Ha azt kérdezed, hogy mi történt a tulajdonosváltás óta, azt tudom mondani, hogy jött az IKO, amely most a műsorokat gyártja, és remekül elvagyunk velük. A Kismenők kellős közepében vagyunk, és nagyon izgalmas részekkel folytatjuk a Propagandát. Ott is van egy kicsi stáb, amely maradandó dolgot alkot, de nem tudom, hogy hol kapnának munkát, ha ez holnaptól nem lenne.
hvg.hu: A szórakoztató műsorokon nincs semmilyen nyomás, például, hogy kikről forgass, vagy kik legyenek a vendégek?
T. A.: Soha nem volt semmilyen nyomás. Mindig hagytak dolgozni. De ha szembejönnének velem, hogy holnaptól legyek a hírműsorok műsorvezetője, akkor is gondolkodás nélkül rávágnám, hogy erre nem vagyok alkalmas. Én bohóc vagyok, szórakoztatni tudok.
hvg.hu: A helyzet, ami kialakult, mégiscsak annak a tulajdonosnak tudható be, amely téged békén hagy.
T. A.: Tébolyítónak tartom, ahogy ez az ország működik, és az ehhez hasonló helyzetek értelmetlen döntési helyzetbe próbálnak kényszeríteni embereket. Folyamatosan ilyen történetekbe botlani, miközben túl rövid az élet ahhoz, hogy ezeket kelljen kerülgetni. Nyilvánvaló, hogy nem az a helyes módja a politikacsinálásnak, ha egy kisebbség akarata teljesen figyelmen kívül hagyja a többségi véleményeket, és hogy a politika ennyire rátelepszik az emberek életére. Már többször elmondtam, hogy liberális gondolkodású vagyok, akinek sok konzervatív szokása van. A haverom meg konzervatív gondolkodású sok liberális reakcióval, és semmi problémánk nem származik ebből, mert tisztességes, normális életet élünk. Nem ellenségekben gondolkozunk! Ellenzékhez, politikai pártokhoz nincs semmi közöm, leginkább civil ügyeket szoktam támogatni.
hvg.hu: Liberális barátaid feltehetően gyakran kérdezik, mikor dobod be a törölközőt.
T. A.: Erre mondom, hogy ez a kérdés nem olyan egyszerű. Meg egyébként mi történik aztán? Változik attól valami? Nem szeretném a kérdést a megélhetési problémával elütni. Az is katasztrófa, ha a megélhetés miatt kell embereknek elveikkel összeegyeztethetetlen dolgokat lenyelni. Bár az tény, hogy az erkölcsi tartásra apelláló liberálisoknak ma nincs egyetlen olyan médiumuk, ahova el lehetne menni dolgozni. De az én történetem nem is erről, hanem főként arról szól, hogy én teljes szívemből élvezem a munkámat, és igyekszem jól is csinálni. Igazságtalannak tartanám, hogy amit a kollégákkal felépítettünk, azt mások miatt ne tudnánk folytatni.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
