HVG: Kaszinó lojál

Mi van Andy Vajna "felekirályságában"? Mi csorog a haverokhoz a hármas metró felújításából? Miért nem jött a beharangozott összemplás a Trump-győzelem után? A válaszok az e heti HVG-ben. Dobszay János szubjektív lapszemléje.

HVG: Kaszinó lojál

Ma is körülbelül ugyanaz a szókincsem, mint azé a tizenkét éves gyereké, aki akkor voltam, amikor 1956-ban elhagytam Magyarországot – mondta filmügyi kormánybiztossá történő kinevezése után, 2011-ben Andy Vajna. Az egykori parókakészítőből filmforgalmazóvá lett üzletember – akihez producerként olyan filmek kötődnek, mint a Rambo, a Terminátor, az Elemi ösztön vagy az Evita – békésen élhette volna a hollywoodi nyugdíjasok életét. Ő azonban egy fordított népmesei döntéssel, már élemedett korba érve, elindult haza szerencsét próbálni. S ahogy a Katona József Színház Illaberek darabja is megzenésítette: övé is lett a fele királyság, s hozzá elnyerte az ország egyik legszebb lányának, a 2008-as Miss Universe döntősének a kezét. Mint Fókuszban összeállításunkból kiderül, az újabban Vajna András György néven futó üzletember már nem csak a filmes pénzeket oszthatja: van kormányhirdetésekkel kitömött tévéje, a vetélytárs Class FM kiszorításával piacvezető helyzetbe hozott rádiója, az online pénztárgépek használata alól mentesített kaszinóbirodalma, luxusétterme, újabban pedig az ingatlanbizniszben utazik. Feleségét pedig, ha úgy tartja kedve, gyémántüzlettel vagy fánkozóval ajándékozza meg.

A legendás gyermeki szókincshez – amelyben a „fantasztikus” szó nem véletlenül lett a leggyakrabban használt kifejezés – látszólag jó adag gyermeki naivitás társul. Aligha hihető, hogy a korábban előszeretettel offshore-lovagozó Orbán-kormánynak ne szúrna szemet az ebben is nagypályásnak számító Vajna szókincsénél is gyorsabb ütemben gyarapodó vagyona. A kérdés csak az, kinek és mennyit kell visszaosztani például a külföldi bejegyzésű cégeken, bankszámlákon keresztül befolyó milliárdokból. Az is talány, hogy ha nem valósulna meg a nagy álma – ha van újjászületés, akkor „jó lenne egyiptomi fáraónak lenni” –, kiknél landolna ez a nem túl eredeti módon felhalmozott tőke.

Fordított irányú emigrációs történetet dolgoz fel Szellem rovatunk vezető anyaga is: a második világháborúnak azt az epizódját, amikor a német megszállók elől menekülő görögök szálltak tengerre, hogy abban a Szíriában vagy Egyiptomban keressenek menedéket, ahonnan mostanság tömegek indulnak az ellenkező irányba. Sokan Armageddont vizionáltak az amerikai választások előtt is, ha a populista milliárdos lesz az USA következő elnöke. Ám ahogy a Trump-hatást elemző cikkünkből kiderül: ha nem is boldog a Wall Street, a részvények szárnyalnak, az összeomlás elmaradt. Igaz, ebben olyan mázlifaktor is közrejátszik, hogy Trump lendületben lévő gazdaságot örököl.

Egyre kevésbé hivatkozhat viszont a terhes örökségre a budai Várat utcáról utcára elfoglaló kormány és az általa a főpolgármesteri székbe segített Tarlós István az M3-as metró felújítása kapcsán. A szó szerint égetővé vált felújítás legfőbb akadálya – mint Gazdaság rovatunk írásából kitűnik – nem a pénztelenség, hanem az, hogy a bizniszből nem hagyhatók ki a haverok. Így előbb-utóbb a Lázár János szerint „jó keresztények és jó magyarok” nevelésére hivatott iskolákban is tanácsos lesz imát mondani azért, hogy a Fidesz-közeli lobbik áldozatává vált metrófelújítás nehogy emberéleteket is követeljen.